Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Narancsblog

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Nyilván vannak azonban olyanok, akik simán merényletnek tartják a hatalomra kellemetlen piócaként rátelepedett politikus megtámadását. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye. A hatalom médiájának szerepe és különösen a rezsim mély hallgatása önmagáért beszél.

Jó húszéves történet torkollott a jelek szerint szándékos ütközésbe Pusztaverszáj határában. Megboldogult Ferenczi Krisztina, aki korai halála előtti csaknem két évtizedét az Orbán család egyre gyorsuló megtollasodásának szentelte, már a kétezres évek elején számtalanszor átélte, hogy amint megjelent rozoga Cliójával a falutáblánál, figyelő tekintetetekkel és követő autókkal kísérve egyetlen lépést se tehetett egyedül. Közterületen a törvényesség határát átlépve akadályozták mozgásában, s mindabban, hogy munkáját végezhesse, tudatva a közvéleménnyel: Orbán apuka kőfejtő cége hogyan vált pillanatok alatt milliárdos (aztán százmilliárdos) pénznyerő gépezetté az Orbán fiú első miniszterelnökségétől kezdve. (Ferenczi Krisztina az oknyomozó újságírás koronázatlan királynője volt; tíz éve hunyt el, gyakorlatilag egészségét és életét áldozta a tiszta közéletért. Az Orbán család vagyongyarapodásáról két könyvet is írt: Szüret – Az Orbán-vagyonok nyomában című kötete 2006-ban, a Narancsbőr – Az Orbán-vagyonok nyomában pedig 2014-ben jelent meg.) Egyfajta utódja, Hadházy Ákos bő tíz éve vívja a közelmúltig inkább szélmalomharcát a Felcsút-Alcsútdoboz-Hatvanpuszta politikai Bermuda-háromszögben (is) a közpénz magánzsebekbe eltűnésével szemben. A két évtizedes küzdelem gyümölcse mostanra beérni látszik, a mindennapos létküzdelem közepette a közvélemény már nem nézi jó szemmel az ezermilliárdok eltüntetését. Ne legyen illúziónk, a közúti veszélyeztetés miatt indult büntetőeljárásban nem fog kiderülni, mi volt a derék őrző-védő motivációja: a gazdák körében eluralkodott pánik transzformálódott fejecskéjében ijedt cselekménybe, vagy valamilyen kérés (?), utasítás (?) hangzott el az egyre kellemetlenebb figura megleckéztetésére. (Hadházy Ákos kedden tette közzé, hogy Hatvanpuszta közelében egy ottani biztonsági őr nekihajtott az autójának. Az ügyben büntetőeljárás indult – a szerk.)

Ennél több kérdést vet fel, de kevesebb jóindulatot követel az, ami Perintfalvi Ritával történik már hónapok óta. A harciasságával sokaknak imponáló, másokat megosztó katolikus teológusra kitalált pornótörténet gyomorforgató volta a Napnál világosabb a legelemibb morális érzék optikáján át tekintve – amit személyes attakkal is fokoztak egy rádióstúdió épülete előtti provokációval. (Perintfalvi Ritáról egy szélsőjobbos sajtótermék azt hazudta, hogy korábban egy durva pornófilmben szerepelt. Amikor a teológus a Klubrádióba volt hivatalos, hogy ebben a témában nyilatkozzék, a szerkesztőség előtt egy férfi provokálta – a szerk. ) A római jog óta ismert klasszikus kérdés, a cui prodest (kinek van belőle haszna) megválaszolása visz közelebb minket ahhoz, valóban hihető-e, hogy a parlamenti protonyilas alakulat bátor önálló akcióját látjuk. Vagy inkább a kormánypártnak oly hasznos, és azonnal akceptált kezdeményezések megfogalmazója ezúttal is delegált feladatot teljesített. Tudva, hogy alig palástolt náci tagozati létük megvédi őket a retorziótól. A hatalom mély hallgatása mindazonáltal sokat mondó: se Vitályos művésznő nővédelmi digitális polgári köre nem bírt egy szót kipréselni magából, se egy kis keresztényüldözéses álfelháborodottság. Hadházy ügyében is csak a Fidesz Alfred Rosenbergje szólalt meg, a tőle megszokott nívón gúnyolódva az eseten és főszereplőjén.

A mérgezett gyümölcs ezúttal is beérik, a rezsim befutja a bolsevik-fasiszta berendezkedések klasszikus útját, a verbális erőszak köztéri fellépésekbe torkollik, felkért vagy lelkes önjelölt utcai harcosokkal. A megállapítás közhely volta persze nem vitatható, de azt is látni kell, hogy most nem a hatalomra készülő vagy éppen berendezkedett uralom nyúl ezekhez az eszközökhöz. A helyzet rosszabb: a széteső, minden területen diszfunkcionális berendezkedés kilép az illegitim legalitás keretei közt kiépített visszaéléses hatalomgyakorlásból, és lassan nem marad más neki, mint az erőszak mind félelemkeltőbb módozatainak alkalmazása.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.