Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Narancsblog

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Nyilván vannak azonban olyanok, akik simán merényletnek tartják a hatalomra kellemetlen piócaként rátelepedett politikus megtámadását. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye. A hatalom médiájának szerepe és különösen a rezsim mély hallgatása önmagáért beszél.

Jó húszéves történet torkollott a jelek szerint szándékos ütközésbe Pusztaverszáj határában. Megboldogult Ferenczi Krisztina, aki korai halála előtti csaknem két évtizedét az Orbán család egyre gyorsuló megtollasodásának szentelte, már a kétezres évek elején számtalanszor átélte, hogy amint megjelent rozoga Cliójával a falutáblánál, figyelő tekintetetekkel és követő autókkal kísérve egyetlen lépést se tehetett egyedül. Közterületen a törvényesség határát átlépve akadályozták mozgásában, s mindabban, hogy munkáját végezhesse, tudatva a közvéleménnyel: Orbán apuka kőfejtő cége hogyan vált pillanatok alatt milliárdos (aztán százmilliárdos) pénznyerő gépezetté az Orbán fiú első miniszterelnökségétől kezdve. (Ferenczi Krisztina az oknyomozó újságírás koronázatlan királynője volt; tíz éve hunyt el, gyakorlatilag egészségét és életét áldozta a tiszta közéletért. Az Orbán család vagyongyarapodásáról két könyvet is írt: Szüret – Az Orbán-vagyonok nyomában című kötete 2006-ban, a Narancsbőr – Az Orbán-vagyonok nyomában pedig 2014-ben jelent meg.) Egyfajta utódja, Hadházy Ákos bő tíz éve vívja a közelmúltig inkább szélmalomharcát a Felcsút-Alcsútdoboz-Hatvanpuszta politikai Bermuda-háromszögben (is) a közpénz magánzsebekbe eltűnésével szemben. A két évtizedes küzdelem gyümölcse mostanra beérni látszik, a mindennapos létküzdelem közepette a közvélemény már nem nézi jó szemmel az ezermilliárdok eltüntetését. Ne legyen illúziónk, a közúti veszélyeztetés miatt indult büntetőeljárásban nem fog kiderülni, mi volt a derék őrző-védő motivációja: a gazdák körében eluralkodott pánik transzformálódott fejecskéjében ijedt cselekménybe, vagy valamilyen kérés (?), utasítás (?) hangzott el az egyre kellemetlenebb figura megleckéztetésére. (Hadházy Ákos kedden tette közzé, hogy Hatvanpuszta közelében egy ottani biztonsági őr nekihajtott az autójának. Az ügyben büntetőeljárás indult – a szerk.)

Ennél több kérdést vet fel, de kevesebb jóindulatot követel az, ami Perintfalvi Ritával történik már hónapok óta. A harciasságával sokaknak imponáló, másokat megosztó katolikus teológusra kitalált pornótörténet gyomorforgató volta a Napnál világosabb a legelemibb morális érzék optikáján át tekintve – amit személyes attakkal is fokoztak egy rádióstúdió épülete előtti provokációval. (Perintfalvi Ritáról egy szélsőjobbos sajtótermék azt hazudta, hogy korábban egy durva pornófilmben szerepelt. Amikor a teológus a Klubrádióba volt hivatalos, hogy ebben a témában nyilatkozzék, a szerkesztőség előtt egy férfi provokálta – a szerk. ) A római jog óta ismert klasszikus kérdés, a cui prodest (kinek van belőle haszna) megválaszolása visz közelebb minket ahhoz, valóban hihető-e, hogy a parlamenti protonyilas alakulat bátor önálló akcióját látjuk. Vagy inkább a kormánypártnak oly hasznos, és azonnal akceptált kezdeményezések megfogalmazója ezúttal is delegált feladatot teljesített. Tudva, hogy alig palástolt náci tagozati létük megvédi őket a retorziótól. A hatalom mély hallgatása mindazonáltal sokat mondó: se Vitályos művésznő nővédelmi digitális polgári köre nem bírt egy szót kipréselni magából, se egy kis keresztényüldözéses álfelháborodottság. Hadházy ügyében is csak a Fidesz Alfred Rosenbergje szólalt meg, a tőle megszokott nívón gúnyolódva az eseten és főszereplőjén.

 

A mérgezett gyümölcs ezúttal is beérik, a rezsim befutja a bolsevik-fasiszta berendezkedések klasszikus útját, a verbális erőszak köztéri fellépésekbe torkollik, felkért vagy lelkes önjelölt utcai harcosokkal. A megállapítás közhely volta persze nem vitatható, de azt is látni kell, hogy most nem a hatalomra készülő vagy éppen berendezkedett uralom nyúl ezekhez az eszközökhöz. A helyzet rosszabb: a széteső, minden területen diszfunkcionális berendezkedés kilép az illegitim legalitás keretei közt kiépített visszaéléses hatalomgyakorlásból, és lassan nem marad más neki, mint az erőszak mind félelemkeltőbb módozatainak alkalmazása.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Háború tömeggyilkosok ellen

Azt nem állíthatjuk, hogy a Trump-kormányzat ne adott volna magyarázatot arra, hogy – Izraellel szövetségben – miért kezdett háborúba Iránnal. Éppenséggel egy kicsit sok indokot is adott, lehet, egy-kettővel kevesebb elég lett volna.

„Mert ez szerelem”

  • Artner Szilvia

Bukarestben, a román állami balettintézetben diplomázott 1984-ben, majd családjával áttelepült Magyarországra. 2024 óta a Magyar Színházi Társaság (MSZT) elnöke.

Nem dőlt el, nem dőlt meg

Szombat hajnalban az Egyesült Államok és Izrael kiterjedt légi­csapásokat indított Irán ellen, s már az első napon likvidálták az iráni legfelső vallási vezetőt. A háború kimenetele és Irán politikai jövője ugyan kérdéses, de a teheráni rezsim negyedszázados aktív regionális politikájának minden bizonnyal vége.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.

Lámpával a sűrűbe

Lehet, hogy törvényes, csak épp nem éri el a célját az a büntetés, amelyet a Mezőkövesdi Járásbíróság szabott ki tárgyalás mellőzésével arra a vadászra, aki egy ember lábát örökre megnyomorította. Ezt most már nemcsak a golyós fegyverrel eltalált ökológus látja így, hanem a legfőbb ügyész is.