Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Narancsblog

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Nyilván vannak azonban olyanok, akik simán merényletnek tartják a hatalomra kellemetlen piócaként rátelepedett politikus megtámadását. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye. A hatalom médiájának szerepe és különösen a rezsim mély hallgatása önmagáért beszél.

Jó húszéves történet torkollott a jelek szerint szándékos ütközésbe Pusztaverszáj határában. Megboldogult Ferenczi Krisztina, aki korai halála előtti csaknem két évtizedét az Orbán család egyre gyorsuló megtollasodásának szentelte, már a kétezres évek elején számtalanszor átélte, hogy amint megjelent rozoga Cliójával a falutáblánál, figyelő tekintetetekkel és követő autókkal kísérve egyetlen lépést se tehetett egyedül. Közterületen a törvényesség határát átlépve akadályozták mozgásában, s mindabban, hogy munkáját végezhesse, tudatva a közvéleménnyel: Orbán apuka kőfejtő cége hogyan vált pillanatok alatt milliárdos (aztán százmilliárdos) pénznyerő gépezetté az Orbán fiú első miniszterelnökségétől kezdve. (Ferenczi Krisztina az oknyomozó újságírás koronázatlan királynője volt; tíz éve hunyt el, gyakorlatilag egészségét és életét áldozta a tiszta közéletért. Az Orbán család vagyongyarapodásáról két könyvet is írt: Szüret – Az Orbán-vagyonok nyomában című kötete 2006-ban, a Narancsbőr – Az Orbán-vagyonok nyomában pedig 2014-ben jelent meg.) Egyfajta utódja, Hadházy Ákos bő tíz éve vívja a közelmúltig inkább szélmalomharcát a Felcsút-Alcsútdoboz-Hatvanpuszta politikai Bermuda-háromszögben (is) a közpénz magánzsebekbe eltűnésével szemben. A két évtizedes küzdelem gyümölcse mostanra beérni látszik, a mindennapos létküzdelem közepette a közvélemény már nem nézi jó szemmel az ezermilliárdok eltüntetését. Ne legyen illúziónk, a közúti veszélyeztetés miatt indult büntetőeljárásban nem fog kiderülni, mi volt a derék őrző-védő motivációja: a gazdák körében eluralkodott pánik transzformálódott fejecskéjében ijedt cselekménybe, vagy valamilyen kérés (?), utasítás (?) hangzott el az egyre kellemetlenebb figura megleckéztetésére. (Hadházy Ákos kedden tette közzé, hogy Hatvanpuszta közelében egy ottani biztonsági őr nekihajtott az autójának. Az ügyben büntetőeljárás indult – a szerk.)

Ennél több kérdést vet fel, de kevesebb jóindulatot követel az, ami Perintfalvi Ritával történik már hónapok óta. A harciasságával sokaknak imponáló, másokat megosztó katolikus teológusra kitalált pornótörténet gyomorforgató volta a Napnál világosabb a legelemibb morális érzék optikáján át tekintve – amit személyes attakkal is fokoztak egy rádióstúdió épülete előtti provokációval. (Perintfalvi Ritáról egy szélsőjobbos sajtótermék azt hazudta, hogy korábban egy durva pornófilmben szerepelt. Amikor a teológus a Klubrádióba volt hivatalos, hogy ebben a témában nyilatkozzék, a szerkesztőség előtt egy férfi provokálta – a szerk. ) A római jog óta ismert klasszikus kérdés, a cui prodest (kinek van belőle haszna) megválaszolása visz közelebb minket ahhoz, valóban hihető-e, hogy a parlamenti protonyilas alakulat bátor önálló akcióját látjuk. Vagy inkább a kormánypártnak oly hasznos, és azonnal akceptált kezdeményezések megfogalmazója ezúttal is delegált feladatot teljesített. Tudva, hogy alig palástolt náci tagozati létük megvédi őket a retorziótól. A hatalom mély hallgatása mindazonáltal sokat mondó: se Vitályos művésznő nővédelmi digitális polgári köre nem bírt egy szót kipréselni magából, se egy kis keresztényüldözéses álfelháborodottság. Hadházy ügyében is csak a Fidesz Alfred Rosenbergje szólalt meg, a tőle megszokott nívón gúnyolódva az eseten és főszereplőjén.

 

A mérgezett gyümölcs ezúttal is beérik, a rezsim befutja a bolsevik-fasiszta berendezkedések klasszikus útját, a verbális erőszak köztéri fellépésekbe torkollik, felkért vagy lelkes önjelölt utcai harcosokkal. A megállapítás közhely volta persze nem vitatható, de azt is látni kell, hogy most nem a hatalomra készülő vagy éppen berendezkedett uralom nyúl ezekhez az eszközökhöz. A helyzet rosszabb: a széteső, minden területen diszfunkcionális berendezkedés kilép az illegitim legalitás keretei közt kiépített visszaéléses hatalomgyakorlásból, és lassan nem marad más neki, mint az erőszak mind félelemkeltőbb módozatainak alkalmazása.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.