"Áldott jó ember volt. Senkinek sem ártott" - mondja a lelőtt férfi egyik idősebb nőrokona, és elmorzsol egy könnycseppet. Fony egyik utcájának a végén állunk, nincsenek elkülönülve a roma lakta házak, egy takaros családi ház portája előtt beszélgetünk. Kiderül, hogy a megölt férfi a helyi cigány önkormányzat vezetőjének a sógora volt. "Õ tartotta együtt a családot" - tudom meg, miközben átmegyünk a szomszédba, a másik testvérhez. Tizenketten vannak a családban, a lelőtt férfi volt a legfiatalabb a maga 39 évével. Sokan gyűlnek körénk, amikor megtudják, hogy a sajtótól vagyunk; és valamelyest megenyhülnek, amikor meglátják roma származású szociális munkás barátomat, akit megkértem, hogy kísérjen el minket.
A fonyi romákról nem az a benyomása az embernek, hogy bármiben is szükséget szenvednének. Nincs a falu végén cigánytelep, vegyesen laknak "cigányok" és "parasztok", ahogyan ők mondják, nincs semmi feszültség.
Behívnak minket a házba, egy fiatal lány elkezd képeket mutogatni az emberölés helyszínéről. Ahol a holttest feküdt, most fehér szegfűk vannak, régi szokás szerint. Nem átkozódnak,
nem fenyegetőznek,
nem kívánják a vérét a természetvédelmi őrnek, aki meghúzta a ravaszt. Megkérdezem, tudok-e beszélni a megölt férfi édesapjával, de heti háromszor jár dialízisre, jelenleg is a városban van. "Amit ő el tud mondani magának, azt mi is el tudjuk. A papa egyébként az eset után teljesen kiborult. Nem teljesen beszámítható" - mondja a család egyik tagja.
"Aznap" egy szamár mögé fogott szekérrel mentek ki ketten az erdőbe fát vágni - Fonyba még nem vezették be a gázt, s gyakorlatilag mindenki, roma és nem roma, "az erdőbe jár fáért". Baltát vittek és láncfűrészt, utóbbit a férfi 120 ezer forintért vásárolta, és nagyon büszke volt rá. Amikor észrevették őket a természetvédelmi őrök, heves szóváltás kerekedett. Az egyik őr kétszer a földbe lőtt figyelmeztetésként, a másik kétszer a férfi mellkasa felé. A második lövés volt halálos.
A faluban négy lövést hallottak, közülük kettőt gyors egymás után. Kérdezem a családtól, ismerték-e a férfit, aki leadta a lövéseket. "Nem" - jön a válasz. Azt sem tartják elképzelhetőnek, hogy a férfi rátámadt az őrre, aki "hét méterre állt tőle". Azt viszont megjegyzik, hogy vita nélkül biztos nem adta volna oda a stílfűrészt. A család szerint az áldozat nem volt "züllött", nem ivott, nem verekedett, jámbor ember volt - kérdezzek meg bárkit a faluban.
Búcsúzóul kíváncsi vagyok, hogy ők mit gondolnak, vajon rasszizmusból lőtték-e le a testvérüket. "Nem" - mondja mindegyik rokon.
A faluban nem mindenki tartja jámbornak a megölt férfit. A főutcán, amelynek a végén fafeldolgozó működik, hallunk olyan megnyilvánulást is, hogy "baltával járt a kocsmába is", nagyhangú volt és erőszakos, nem tűrte az ellentmondást, gyakran verekedett. A polgármester - akivel telefonon tudtunk csak beszélni, mivel ottjártunkkor nem volt a faluban - annak hallatán, hogy az erdőben történtekről készítünk cikket, először úgy tesz, mint akinek fogalma sincs, miről kérdezzük. Aztán némi nyelvészkedés után kijelenti, ő "tragédiáról" tud. (Megkérdezem, hogyan nevezné azt, ha valakit kétszer mellbe lőnek. Annyit mond csak: tragédia.) Megpróbálok arra is választ kapni, hogy mit gondol az elhunyt férfiról. Voltak bajok vele - feleli. Szerinte az eset nem osztja meg a lakosságot, "itt nem olyanok az emberek". Mindenki ismer mindenkit. Hozzáteszi: valóban sokan járnak ki az erdőbe fáért, voltak bírságok is, de ilyesmi még nem történt. Arról sem tud, hogy a lelőtt férfinak volt-e "falopási" priusza.
Az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóságánál szívélyesen fogadnak. Az első kérdésem, hogy mekkora összegű az a kár, amit a férfi okozott. "Ez
az ügy nem a falopásról
szól" - javít ki Kanyó Zsolt természetvédelmi őr. Itt baltával támadtak az intézkedő hatóságra, s az őr a fegyverét önvédelemből használta. A halálos lövés előtt gázspray-vel próbálták leszerelni az elkövetőt, sikertelenül. Normál-esetben annyi történt volna, hogy felveszik az illető adatait, fényképfelvételt készítenek, utána mindenki mehet haza. A bírságot csekken küldik ki. Kanyó Zsolt konkrét információkkal szolgál az esetről: a ballisztikai vizsgálat a természetvédelmi őröket erősíti meg, valóban egy figyelmeztető lövést adtak le a földbe, s kettőt lőttek az "elkövetőre" - az egyik lövés csak horzsolta, de nem állította meg. Ha volt idő hármat lőni, miért nem lábon lőtték a férfit - firtatom. "Hét méterről ugrott feléjük egy baltával" - feleli Kanyó. Ez alatt a három másodperc alatt Kanyó Zsolt szerint nem lehet pontosan célozni. Egyébként a lelőtt férfi övtáskájában egy flóbertpisztolyt is találtak.
Kérdés, hogy az ilyen helyzetekre kellőképpen fölkészült-e a természetvédelmi állomány. Afelől érdeklődtünk, mi kell ahhoz, hogy valaki természetvédelmi őr legyen. Kiderül, hogy ugyanúgy vannak pszichológiai tesztek, fegyverviselési és lövészeti vizsgák stb., mint bármelyik más fegyveres alakulatnál, sőt, nekik speciális tájvédelmi vizsgákat is kell tenniük. Ugyanakkor nagyon kevesen, mindössze kétszázötvenen végeznek ilyen szolgálatot az országban: egyetlen emberre átlagban körülbelül 400 hektárnyi erdő jut. "Ezek az emberek mind kutatók" - mondja a tájvédelmi őr arra utalva, hogy mindannyian diplomások, s közalkalmazotti fizetésből élnek. Továbbra is forszírozzuk, hogy mennyire fölkészültek az éles helyzetekben való lőfegyverhasználatra. Kanyó Zsolt erre egy paksaméta oklevelet tesz elénk az asztalra, melyeket az állomány a különböző hatósági szervek között megrendezett versenyeken nyert szimulált éles helyzetekben. Az elismerések arra utalnak, hogy tényleg értenek a fegyverhez.
De minek egy természetvédelmi őrnek fegyver? Nos, az erdő éjjel igencsak veszélyes hely: lőttek már le erdészt, erdőkerülőt az engedélylyel nem rendelkező vadászok, a rapsicok. Kicsi az esélye, hogy egy be nem jelentett lőfegyver, illetve egy számszeríj lövedéke alapján azonosítani lehetne a tettest. Ez komoly fenyegetést jelent a természetvédelmi őrökre. A konkrét ügyhöz visszatérve megkérdezem, ismerték-e korábbról a ravaszt meghúzó őrt. Határozott nem a válasz: hogy a nemzeti park csak most kapta meg a Zemplént, gyakorlatilag a felmérések folynak, kár- és állományügyileg egyelőre ismeretlen a terület. Búcsúzóul Kanyó Zsolt megjegyzi, hogy "precedensértékű döntés fog születni az ügyben, bármi lesz is". "Civilben" őszintén drukkol a kollégájának, s megemlíti, hogy a szerv fennállása óta nem történt még ilyen esemény.
Felhívom az egyik jogász ismerősömet, hogy vázolja, milyen jogszabályok vonatkozhatnak az esetre. Bár a rendőrségi vizsgálatok még zajlanak, nagyban valószínűsíthető, hogy fennállt a támadási helyzet (ezt a két természetvédelmi őr állítja), maximum az arányosság elve lehet vitatható. Elvileg el is futhattak volna az őrök - bár ez nem túl életszerű fölvetés -, illetve lőhettek volna a támadó lábára vagy a kezére is, mivel lőfegyver nem volt az áldozatnál. Csak a bíróság döntheti el, hogy felindulásból vagy ijedtségből lőtte-e mellbe a természetvédelmi őr a férfit. Mindenképpen vár rá pár pszichológiai vizsgálat, ha pedig a bíróság úgy dönt, hogy "vélt jogos védelmi helyzet" esete áll fenn, magyarul az őr rosszul döntött, akár letöltendő börtönbüntetésre is számíthat. Bonyolítja a helyzetet, hogy gyakorlatilag - szakértői jelentések ide vagy oda - három ember tudja pontosan, mi történt. A lelőtt férfi édesapja, aki váltig állítja, hogy fiát ok nélkül gyilkolták meg, illetve a két természetvédelmi őr, akik szerint rájuk támadtak, s ezért nem volt más lehetőségük. Mindenesetre mindkét változat számos kérdést vet föl.
Ami bizonyos: a bírósági döntés meghatározhatja az elkövetkező évtized fegyverhasználatra vonatkozó gyakorlatát; vannak, akik máris tömeges fegyveres "önvédelemről" vizionálnak, míg mások a jogszabályok praktikusabb alkalmazását remélik.
Mindeközben lassan megérkezik a tél. Fonyban fűteni kell, az erdő közel van. Pár hétig azonban senki sem fog a fák közé merészkedni.
Nézőpontok
Arról, hogy mi történt október 20-án a fonyi erdőben, két verzió van. A megölt férfi édesapja szerint a természetvédelmi őrök minden ok nélkül gázspray-vel lefújták őt, fiát pedig szándékosan meggyilkolták, pedig kérték, hogy vegyék fel a jegyzőkönyvet, állapítsák meg a bírság összegét. A tájvédelmi őrök szerint a helyszínre érkezésük után a falopáson ért apa felkapta a baltát, és hadonászni kezdett vele, mire gázspray-vel lefújták. A baltát a fia vette fel, és elindult az őr felé, aki a gázspray-t használta. A másik őr figyelmeztetésként kétszer a földbe lőtt, mire a férfi a fegyvert használó őr felé fordult, és csak azzal tudták megállítani (és megvédeni az életüket), hogy kétszer mellkason lőtték - vallják az őrök.
