- szőnyei -

Most, hogy vége a bajnokságnak, szerdán vagy szombaton is végrendelkezés nélkül vállalkozhatunk a népligeti oroszlánbarlang megközelítésére, akár serdületlen gyermekeinkkel is, akiknek a megbízható balszárnyból edzőpárossá előlépett Mucha-Vépi duó neve épp annyit - semmit - mond, mint az, hogy Nyilasi-Ebedli vagy Albert-Varga, annak viszont már tökéletesen tudatában vannak, hogy a Fradi színe zöld-fehér. Zöld-fehérben játszik itt abrosztól WC-csempéig minden, naná, majd kék-fehérben, tekernék is ki a gebines nyakát.

Kevés látszik belőle, de van egy nagy freskó Szegeden, Aba-Novák Vilmos festette 1937-ben, a "népi demokrácia" levakoltatta a ´40-es években, a művész örökösei pedig szeretnék restauráltatni - már csak azoknak a nyamvadt millió forintoknak kéne végre előgurulniuk.

Miközben a Néprajzi Múzeum látogatói összevethetik egymással a World Press Photo ´97 és a Magyar Sajtófotó ´97 termését, a legnagyobb itthoni fotóügynökség, a Ferenczy Europress Budapest vezetőjét kérdeztük, vajon miért nincsenek ott a magyar fotósok, ahol lehetnének.

Ülünk a szigeti Honvéd üdülő étkezdéjében, vagy hol, húsz kiválasztott újságíró, fejünk fölött ismerkedési estek emlékét rejtő színes girlandok, szemben velünk egy szocializmusból itt rekedt, politúrozott dohányzóasztalka, rajta húsz dikta- és mikrofon, fogyasztjuk a levegőt, várjuk David Bowie-t. Két különinterjú volt leszervezve vele aznapra, de egyiken sem jelent meg, úgyhogy itt is abszolút kétesélyes a játszma, míg csak be nem teszi a lábát.

Ott hagytuk abba egy hete, a Snoblesse Oblige címlapján, hogy a VIII. kerületnek az a lepusztult, de karakteres része, ahova Suzanne Vega hivatalos volt, csak az első pillanatban tűnik annyira idegennek hozzá, New Yorkban is lehetnek ilyesféle helyek. Nem olyan rémes hát, hogy az egykori Ganz-kultúrban kell viszontlátnunk hat és fél év után.