Szolid pörgés (Suzanne Vega a Vörösmarty Művházban)

  • - szőnyei -
  • 1997. március 6.

Zene

Ott hagytuk abba egy hete, a Snoblesse Oblige címlapján, hogy a VIII. kerületnek az a lepusztult, de karakteres része, ahova Suzanne Vega hivatalos volt, csak az első pillanatban tűnik annyira idegennek hozzá, New Yorkban is lehetnek ilyesféle helyek. Nem olyan rémes hát, hogy az egykori Ganz-kultúrban kell viszontlátnunk hat és fél év után.

Ott hagytuk abba egy hete, a Snoblesse Oblige címlapján, hogy a VIII. kerületnek az a lepusztult, de karakteres része, ahova Suzanne Vega hivatalos volt, csak az első pillanatban tűnik annyira idegennek hozzá, New Yorkban is lehetnek ilyesféle helyek. Nem olyan rémes hát, hogy az egykori Ganz-kultúrban kell viszontlátnunk hat és fél év után.

Láthatóan nem is zavarnak senkit a körülmények: egy kevés jegyet még kapni, ennyi ráhagyás kell is, de egyébként telt ház, rengeteg külföldi pesti pótolja a megcsappant bennszülött vásárlóerőt. A sportcsarnokok környékének köpködni való zabája helyett intellektuális kalózbiznisz (fénymásolt, spirálfűzött Vega-dalszövegkönyv angolul, 300-ért) fogadja a Golgota utcába érkezőt. Odabenn tisztes tapsot kap egy akusztikus gitáros, aki Richard Julianként mutatja be magát, épp most próbálja megtenni a nagy ugrást a járdáról a pódiumra, önbizalomszerző túra ez neki, s jó dolga van, Suzanne Vegára nem vérszomjas tömeg vár, elfogadják őt is.

A szünetet egy latin táncversenyre elegendő rumba és mambó tölti ki, s mire épp konszolidált türelmetlenség lenne úrrá a tömegen, színpadon terem a friss fotókról ismerős vörös frufru, és az új lemez számaival, élőben folytatódik a latinos zene. Négy haláli profi kíséri Suzanne Vegát. Férje, Mitchell Froom billentyűs (és néha fúvós) hangszereken mintha a háttérből szervezné a hangzást, Pete Thomas dobol (gyanúm szerint ő civilben Elvis Costello zenekara, az Attractions dobosa), Mike Visceglia basszusozik (ő már 1987-ben is a Vega Bandben dolgozott), Steve Donelly gitározik (és fúj; sokkal hűvösebb fazon, mint Marc Shulman, aki a 90-es turnén gitározott és a lelkét beleöntötte minden hangba). Suzanne Vega hol fölveszi, hol leteszi az akusztikus gitárt, néha kissé félreáll és a zenekart nézi, aztán újra minket, hogy megfürödjön a felé áradó szeretetben. Érzi ő ezt, érzi jól, szóval is, meghajlással is köszön minden tapsot, mosolyog, a gödröcskék az arcán elárulják, tényleg élvezi, mint mindenki más is a teremben. Egy hosszabb instrumentális részt végigtáncol, semmi koreográfia, csak szolid pörgés, sztorizik egy keveset, konferansz gyanánt, kedves és frappáns persze.

Műsora gerince természetesen az új lemez, de a négy régire is el-elkalandozik (minél messzebb megy vissza időben, annál észrevehetetlenebbé válik a zenekar), ha jól emlékszem, csak egy régi dalát latinosítják (elfelejtettem, melyiket), a többinél tartják a tempót, hangszerelést. Felidézik a Dead Man Walking című filmhez írt tömény feszültséget is - ez is a Suzanne Vega bátorságát mutató, újabb szerzemények egyike; elég merész dolog az ő suttogós énekstílusa mellett hagyni teljes gőzzel dübörögni a zenekart, de igaza van, a repertoár akusztikus gyöngyszemeit nem bántja, most meg ez van a levegőben, erő, hangerő, ritmus. A ráadás persze nem volna ráadás a tüpptüpp-tűrü-tüpp-türűrű tüpptüpp-tűrü-tüpp-türűrű nélkül, közös a capella a közönséggel, akárcsak ´90-ben. Ez jár, ez járja.

- szőnyei -

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.