De beteszi.
És - kapaszkodjatok meg - az a láb fehér zokniban van, fölötte fekete nadrág és élénklila ing. Mint minden rocksztár, aki színpadon tízezrekkel szemez, a való életben ő is napszemüveg mögé bújik, sem a zöld, sem a barna szemét nem látni. Egyébként semmi visszahúzódás. Ha már itt van, hát jól érzi magát, önironizál, nagyokat kacag, leginkább saját beköpésein. Tévében jól fest, szó szerint leírva azért nem volna olyan nagy szám. A hosszabb kifejtés reményében feltett, átfogónak szánt, általános kérdésekre éppoly frappáns egymondatokkal reagál, mint a magánügyeit firtatókra, abszolút használható, laza húsz másodperceket ad a kameráknak, de ha valaki - inkább az írott sajtóból - a munkáját érintő konkrétumokra kérdez rá, az is megkapja tőle a maga korrekt bekezdését. Abszolút profi charmeur, az urakat Sirnek, a hölgyeket Madame-nak vagy Mademoiselle-nek szólítja, amikor, mint tanár a kitartóan jelentkező diákot, kiválasztja a következő kérdezőt. Elbájol mindenkit, de százezer dollárért azért ez el is várható. Kifogástalan úriember, a legnyilvánvalóbb hülyeséget is elegánsan fogadja, "Elnézést, de ez fokuszálatlan kérdésnek tűnik", mondja a Who the fuck is Elvis? trikós Blikk-embernek, és fokuszáltan válaszol neki, az Exkluzív kérdésére pedig kerek perec baromságnak titulálja, hogy különleges kívánságai lettek volna borokat, törülközőket meg ilyesmit illetően, mit képzelünk, ő csakis ásványvizet iszik, addiktivitása kizárólag kávé + cigarettában nyilvánul meg.
Megkapja a maga egymondatosát és egy bekezdését a Narancs is. Bowie csak vihog azon, amire saját hivatalos website-jának egyik kapcsolódó lapja (Connections) alapján e sorok írója rákérdez, hogy tényleg dolgozik-e első regényén, méghozzá, úgymond, mágikus realista stílusban: "Ez nekem is újdonság. Talán írnom kéne", aztán amint a néhány nappal korábban elhunyt William S. Burroughsszal való kapcsolata kerül sorra - akivel a 70-es években hosszú párbeszédet folytatott a Rolling Stone magazinban -, abbahagyja a poénkodást: "A mentorom volt, óriási hatással volt rám, a kreatív életemre feltétlenül. És abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy elég jól megismerhettem a 70-es és 80-as években. Igazán felvilágosító hatással volt rám azzal, ahogy a világ változását, a dolgok működését észlelte. Úgy vélem, a késő 20. századi modern írásművészet tradíciójának részévé vált, ami mondjuk Beckett-tel kezdődött. Azt hiszem, Brian Gyson ismertette meg vele a cut-up módszert (a szövegrészek szétszedését, kollázsszerű összeillesztését - a szerk.), és a maga módján ezt ő továbbadta nekem. Kiváltság, hogy megismerhettem. Remek fickó volt. Úgy emlékszem, 1987-ben találkoztunk utoljára, de telefonon később is beszélgettünk. Amikor a 70-es évek végén, a 80-as években New Yorkban éltem, elég gyakran találkoztunk, akkor a Boweryn élt, egy YMCA-ben (Keresztény Ifjak Egylete - a szerk.). Egy ilyen ablaktalan, csak vizeldével felszerelt poszt-minden helyen."
Közvetlenül az internetes ihletésű MaNcs-kérdés előtt a Tilos Rádió tudósítója arra volt kíváncsi, hogy a tavalyi Telling Lies után tervez-e újabb zenét megjelentetni az Interneten, vagy esetleg más célra felhasználni a hálózatot. Bowie elmondta, sokat beszélgetett Brian Enóval arról, hogy milyen zenét lehetne interaktív módon megjelentetni. Megpróbálnak kidolgozni egy rendszert, ami lehetővé teszi, hogy a részlegesen megkomponálandó darabokhoz a hallgatók hozzátehessék a magukét. Az interaktivitás technikai részleteibe nem óhajtott belemenni, csak annyit mondott, "nagyon összetett és nehéz folyamat, de megoldható". Viszont Eno csak karácsonykor jön vissza Szentpétervárról, addig nem várható semmi ez ügyben.
Budapesti fellépése egy harminc fesztiválszereplésből álló európai turné végét jelentette, utána nyolc nap szünet, majd Amerika. Ha azt is letudták, Bowie stúdióba vonul, írni fog, februárban kiállítja a képeit Olaszországban, és összedugja a fejét Robert Wilsonnal: az amerikai színházi rendezőt felkérték, hogy a 2000-ben esedékes Salzburgi Ünnepi Játékokon csináljon valamit Bowie-val, ami a dolgok mai állása szerint az 1995-ös Outside albumból kifejlesztendő trilógia színpadi változata lenne. A Wanted kérdésére Bowie elmondta, a trilógia következő darabja a 17. században, harmadik része pedig a 21. század legelején játszódik majd. Időhiányra hivatkozva nem fejtette ki, miként kapcsolódna össze a három rész, csak valami "időáramlás"-t emlegetett, s hogy "bizonyos pillanatokban összeütköznek a különböző korszakok", a végére pedig "pogány energiák" szabadon engedését ígérte, és sok szép zenét, az Outside muzsikusainak közreműködésével.
Az Outside néhány dalában már megjelent az idei Earthling albumot és a most látott koncertet - az akusztikus indítást kivéve - uraló jungle-hangzás, ami egyébként teljesen jól passzolt olyan, mába turbózott régi számaihoz, mint például a Fame vagy a Fashion. Ezzel kapcsolatban arra kellett válaszolnia, hogy míg azelőtt új hangzásokat teremtve megelőzte a korát, addig most létező elemeket épít be a zenéjébe. Erre Bowie - akit kedves nagyképű kollégának nevezett a színpadon őt megelőző és "csússzon a Bowie" szöveggel picit megvárakoztató Müller Péter Sziámi - szerényen azt felelte, "a legeslegelső pillanattól kezdve a hibridizáció volt a kiindulópontom". Csaknem minden, amit a modern művészetben kedvel, olyasféle hibridizáció eredménye, mint amit ő művelt mondjuk a rhythm & blues és az angol vaudeville vagy a szintetikus rock és a dance összekombinálásával. Egyébként pedig, mint mondta, a jungle első generációs fiai sem irtóznak tőle: pár hete Goldie fel is kérte, csináljon egy számot az új lemezére.
- szőnyei -
(A Pepsi Sziget ´97 többi programjáról a jövő héten.)
