Bp. IX., Üllői út 129.
Most, hogy vége a bajnokságnak, szerdán vagy szombaton is végrendelkezés nélkül vállalkozhatunk a népligeti oroszlánbarlang megközelítésére, akár serdületlen gyermekeinkkel is, akiknek a megbízható balszárnyból edzőpárossá előlépett Mucha-Vépi duó neve épp annyit - semmit - mond, mint az, hogy Nyilasi-Ebedli vagy Albert-Varga, annak viszont már tökéletesen tudatában vannak, hogy a Fradi színe zöld-fehér. Zöld-fehérben játszik itt abrosztól WC-csempéig minden, naná, majd kék-fehérben, tekernék is ki a gebines nyakát.
Az aluljáróból kijövet, a stadion sarkánál jobbra nyílik a Fradi söröző, azt látogassa meg más, balra a vendéglő, II. osztály, ami bajnokságként megalázó lenne egy FTC-hez, vendéglőként racionális. Hosszú terem, bokszok mindkét oldalon, akár egy személyvonat, csak ott nincs faborítás. Se kerthelyiség. Az mondjuk itt sincs, viszont kívül is állnak asztalok, zöld ponyva alól lehet figyelni a Könyves Kálmán krt. és az Üllői úti felüljáró forgalmát, aki kocsival jön, egész a korlát mellé parkolhat, mint az a taxi, aminek a rendszáma FTC-betűkkel kezdődik, és fix egyes, hogy a sofőrje párszor végigette már az étlapot.
Ez nekünk egy ültőnkben nem megy, nemcsak mert a lefűzhető fóliába csúsztatott étlapkivonat két oldal, hanem mert az adagok is bőségesek. Ahhoz képest, hogy a fél kínálatot a csapatra építhették volna, meglehetősen visszafogottan éltek a hely szellemével, az Albert kedvence van a lap tetején, még szép, lejjebb egy-egy Fradi hátszín, Fradi tál, Fradi kehely. A pincér ott terem íziben, sőt amíg innivalóért megy, a másik, akinek pedig ez nem asztala, merő egy hivatástudatból fölveszi az ételrendelést. Piros pont, amiért bírtak hozni nem jéghideg, rostos üdítőt, az üveg sör pedig rendesen a hűtőből került elő - az alkoholkínálatról legyen elég ennyi, ez is jóval több, mint amit italozási szokásaimról a MaNcs hű olvasói valaha is hallhattak.
Magamat kis Latinovitsnak képzelve, nem állhattam ellen a csontvelő pirítóssal nevű előételnek (privát történelem, épp Fradi-meccsről villamosoztam befelé, amikor valakinek az Esti Hírlapjában láttam, hogy meghalt), ezzel szinte jól is laktam, csak túl mohón láttam hozzá, megégette a szájpadlásomat (csészében hozzák, mint a levest, úszik a velő a zsírban, de azzal nem kell bajlódni, a nélkül rakjuk a kenyérre). Egész más stílus, de nagyon jól hűsített utána a tejszínhabos görög gyümölcsleves ribizlivel, bár a barack biztos konzervből volt. Albert kedvencét újonc ki nem hagyhatja, pedig nem egy nagy etvasz, de laktató: laposra vert karajszeletek, felkockázott sonka, lecsós rátét, hagyma, szabadon választott köret, mire az aljára érsz, zsíros zaftban kotorsz, és kipukkadsz. Gyöngébb gyomrúaknak ajánlhatom az azték pulykamellfilét (attól azték, hogy kukoricát is pakolnak az állatba, mielőtt kirántanák). Mire mindezzel végeztünk, ki voltunk tömve, mint szebb időkben egy kiesés ellen kapálódzó vidéki kis csapat. És akkor, ha hiszitek, ha nem, esküszöm, belépett Albert Flórián.
- szőnyei -
Albert kedvence: 650 Ft, csontvelő pirítóssal: 300 Ft, görög gyümölcsleves: 250 Ft, kétszemélyes Fradi tál körettel: 1600 Ft, azték pulykamellfilé: 660 Ft, Jókai bableves 340 Ft, ökörpecsenye lángossal: 940 Ft, fokhagymás borzasfalatok: 600 Ft, tatár hátszín: 700 Ft, somlói galuska: 250 Ft
