- urfi -

Vélhetőleg nem az "esszéfolyóirat" a legpiacképesebb műfaj napjaink kulturális kínálatában, így az sem kis eredmény, hogy a Café Bábel lassan húsz éve folyamatosan megjelenik, még ha az utóbbi időben kissé hektikusan is: tavaly egyetlen számát olvashattuk, de régebben is ritkán jött össze az előirányzott évi négy megjelenés. Ami nagy kár, hiszen a kifejezetten eredeti orgánum asszociatív szerkesztési elvei legtöbbször izgalmas interdiszciplináris párbeszédre adnak alkalmat.

Korántsem kézenfekvő, hogy a nemzeti literatúra klasszikusainak a nemzeti könyvtár készítsen emlékoldalt. Érezhető némi zavar: kinek a dolga virtuális létet adni a magyar irodalomnak.

Imponáló - mert szokatlan - a szerkesztői vakmerőség, az induló folyóirat bemutatkozó száma. A szegedi orgánum a bizonytalankodás és útkeresés fázisait elegánsan átugorva teljes vértezetben lép elénk: valószínűleg hazánk legszebb és legdrágább irodalmi fókuszú lapja született meg, határozott szerkesztői vízióval.

Lassan nemzeti ünnepnappá növi ki magát az idén negyedik éve, most már 1300 étterem részvételével zajló mozgalom A Magyar Turizmus Zrt ötlete nagyjából zseniális: minden évben legyen egy nap, amikor fél áron lehet fogyasztani a csatlakozott éttermekben Utóbbiaknak ez még akkor is óriási reklámlehetőség, ha az adott estét esetleg nem zárják haszonnal (bár az sem kizárt) A gyakorlat viszont elég kaotikus Az interneten böngészve ugyanis kiderül, hogy a TCS egyelőre inkább a magyaros mutyizás és a kreatív átkúrások továbbfejlesztésére szolgál, semmint a jónép étterembe szoktatására Magam még viszonylag jól jártam Múlt csütörtökön a szívemnek kedves Bobek Caféban söröztünk hosszasan, és ha már akció van, mindenki evett is De a számla háromnegyedét mindenképpen a sörök és a kiváló Bobek Koktél darabjai tették ki, talán ezért fordulhatott elő, hogy a pincérek kihozták a teljes számlát, majd reklamálásunkra 10 százalékos kedvezményt ajánlottak, míg végül megfelezték az összeget - de legalább kifejezetten udvariasan tették Másnap a Művész étteremben ültünk (egész hétvégén TCS - hirdették) A nagyszerű vörösboros hagymaleves megváltás volt az ötlettelenül berendezett teret belengő, kedélyes mulatós zene bódulatából, ha már a langyos borban hiába kerestem vigaszt Aztán valami olyasmi, ami még soha: a főfogás Kakasgombócok, értsd: kakaspörkölt krumpliba töltve De ahogy felvágom, látom: aszalt szilva pihen a hús helyén Igen, összekeverték a szilvás gombóccal, nagy a forgalom - szabadkozik a kedves pincérnő, miközben szalad az új adagért Ezek után az, hogy az italok nem voltak fél áron, már meg se lep Persze ez is jobb, mint a kedvenc (olvasott) sztorim: fél órát várni a japánoknál, mert éjfél előtt nem engednek fizetni (utána már, ugye, no akció) Hadd kérjem hát a szervezőket: ugyan, tessék már rendet tartani! Február 26 Ötlet: ***** Gyakorlat: ** . .

Lassan a magyar művészek is kezdenek felköltözni a netre. Valaki saját honlapot készít, valakinek mások csinálnak (megemlítendő a Litera projektje: már tizenöt jelentős kortárs írónak készítettek tetszetős, informatív oldalt az irolap.hu portálon).

Gyönyörű. Nem az, hogy csinos a borító, és találtak egy tisztességes betűtípust (sok, szívemnek kedves periodikánál már ez is előrelépés lenne), hanem, hogy a tördelők mintegy alkotótársként szerepelnek minden szövegnél, és profi munkával kialakítottak egy változatos, de mindig már messziről felismerhető arculatot.

Az talán túlzás, hogy egy lap helyett két könyvet kapunk a pénzünkért - de majdnem. A negyedéves lap őszi számának mindkét tematikus blokkja jól szerkesztett, terjedelmében és minőségében is nagy formátumú.