folyóirat - CAFÉ BÁBEL

  • - urfi -
  • 2009. május 21.

Zene

Vélhetőleg nem az "esszéfolyóirat" a legpiacképesebb műfaj napjaink kulturális kínálatában, így az sem kis eredmény, hogy a Café Bábel lassan húsz éve folyamatosan megjelenik, még ha az utóbbi időben kissé hektikusan is: tavaly egyetlen számát olvashattuk, de régebben is ritkán jött össze az előirányzott évi négy megjelenés. Ami nagy kár, hiszen a kifejezetten eredeti orgánum asszociatív szerkesztési elvei legtöbbször izgalmas interdiszciplináris párbeszédre adnak alkalmat.
Vélhetõleg nem az "esszéfolyóirat" a legpiacképesebb mûfaj napjaink kulturális kínálatában, így az sem kis eredmény, hogy a Café Bábel lassan húsz éve folyamatosan megjelenik, még ha az utóbbi idõben kissé hektikusan is: tavaly egyetlen számát olvashattuk, de régebben is ritkán jött össze az elõirányzott évi négy megjelenés. Ami nagy kár, hiszen a kifejezetten eredeti orgánum asszociatív szerkesztési elvei legtöbbször izgalmas interdiszciplináris párbeszédre adnak alkalmat. Minden esetben egy-egy fogalom köré szervezõdnek a szövegek, tehát ha a téma a "Sziget", akkor magától értetõdõ természetességgel kerül egymás mellé a kubai szocializmus, a Gulag, a Sziget Fesztivál és Robinson. Most a "Tekintély" van terítéken. A fordítások közül bátran ajánlható Max Weber okfejtése a karizmatikus vezetõkrõl, és szintén kiváló, lassan emésztendõ anyag Adorno (Erõs Ferenc által felvezetett) axiómatára az okkultizmus, "a buta emberek metafizikája" ellen. Dunajcsik Mátyás írásának fikciója szerint "talált" egy francia magánlevelet a tekintélyrõl, ennek "fordítását" közli és kommentálja, és bár maga a levél ritkán mutat túl a közhelyeken, az elõadásmód nyakatekert bája kárpótolja az olvasót. Kovalik Balázsnak egy viszonylag rövid interjúba sikerül belesûríteni meglepõen sok nagy ívû csacsiságot és közhelyet, például, hogy a mûveknek nincs tekintélyük, vagy hogy a "tekintélyben kell, hogy legyen tartalom". A másik nyilatkozó, Horn György az AKG alternatív pedagógiájáról beszél (ön)kritikusan. A legélvezetesebb olvasmány kétségkívül a Ludditákból ismerõs Fiáth Titanilla írása, aki gyakorló börtönpszichológusként elemzi a "bentlakók" hierarchikus rendszereit: mitõl lesz valaki jógyerek és mitõl vamzer. Talán ennyibõl is látható, hogy a napokban a boltokba kerülõ, kissé szedett-vedett fotóanyaggal illusztrált lapszám, bár elmarad néhány korábbi merítés színvonalától, most is sokoldalú és ötletes szerkesztés.

88 oldal, 1000 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.