Lassan a magyar mûvészek is kezdenek felköltözni a netre. Valaki saját honlapot készít, valakinek mások csinálnak (megemlítendõ a Litera projektje: már tizenöt jelentõs kortárs írónak készítettek tetszetõs, informatív oldalt az irolap.hu portálon). Az egyelõre meglehetõsen szegényes mezõnyben Váli Dezsõé a legkülönösebb és legnagyszabásúbb mûvészhonlap. Önzetlensége lefegyverzõ, õszintesége zavarba ejt. Mert miközben a képei milliókért kelnek el, és méregdrága albumokban megvásárolhatók, Váli azon fáradozik, hogy lehetõleg minden munkája jó minõségben elérhetõ legyen mindenki számára (nyilván ingyen). Fent van az összes (vállalt) festménye, no meg fotók, grafikák, plasztikák - nagyjából 3600 kép, nyomdai minõségben, hasznos csoportosításban. Váli lemond a szerzõi jogdíjról, a képek a Creative Commons elveit követve felhasználhatók. De nemcsak képtár ez, hanem az életmû (legteljesebb) katalógusa, szakirodalom-jegyzéke és kommentárja: a saját készítésû és állandóan frissített "opusjegyzék" mellett olvasható mindenféle "szekunder irodalom" digitalizálva, a Váli-monográfiával együtt. Ami pedig a fent említett mesterkéletlenséget illeti: György Péter beszél a Váli-képek "szinte szemérmetlen õszinteségérõl", ami a honlapra is igaz. Nem is a szinte naponta frissülõ blogbejegyzésekre gondolok, inkább a begépelt/bemásolt levelezésre. Az elsõ levél '59-bõl való, aztán hömpölyögnek a szakmai és szerelmes lapok a jelenig: Pilinszkyt hívja egy kis reggeli kocogásra '73-ban, a II. kerületi polgármestertõl pedig lakbértámogatást kér múlt hónapban - ilyesmiket olvasok, és arra gondolok, hogy ez nem tartozik rám. És olvasok tovább. Az oldal vallomásos indulata szinte megrendítõ. Érzékeny és ironikus, áhítatos és reflexív személyiség képét festi a honlap, amely, talán mondanom sem kell, nemcsak hasznos kalauz egy ember életéhez és mûvéhez, hanem maga is mûalkotás, Gesamtkunstwerk - nem is akármilyen.
*****
