web - ÖRKÉNY-HONLAP

  • - urfi -
  • 2009. április 16.

Zene

Korántsem kézenfekvő, hogy a nemzeti literatúra klasszikusainak a nemzeti könyvtár készítsen emlékoldalt. Érezhető némi zavar: kinek a dolga virtuális létet adni a magyar irodalomnak.
Korántsem kézenfekvõ, hogy a nemzeti literatúra klasszikusainak a nemzeti könyvtár készítsen emlékoldalt. Érezhetõ némi zavar: kinek a dolga virtuális létet adni a magyar irodalomnak. A tét nyilvánvaló: ma már mindenki a neten keres elõször, és a többség nem is lép tovább, ha tehát nincs egy vonzó és informatív honlap, az alkalmi érdeklõdõ vélhetõleg hagyja a fenébe az egészet. A helyzet nem túl rózsás, de nem is reménytelen. Eszünkbe juthatnak a Litera.hu írólapjai kortárs jeleseinkrõl, a Petõfi Irodalmi Múzeum Márai- és Nyugat-gyûjteménye, és az Örkény-homepage-ért felelõs OSZK-nak sem ez az elsõ próbálkozása: Lázár Ervin és a Nyugat emléke elõtt is tisztelegtek már. Mert elvileg ez a cél: az impresszum tanúsága szerint a múlt szerdán üzembe helyezett és bemutatott lap "tiszteleg" az író munkássága elõtt. Ami elsõre ijesztõen hangzik, de nem ilyen rossz a helyzet: a készítõk nem kozmetikáznak és nem fényeznek jobban a kelleténél. Örkény Rákosi-korszak alatti szereplése a helyén van kezelve, és teret kapnak erõs vélemények is: tetszetõs, hogy a korrekt kis életrajz kivezetõ linkjei között a híres 56-os rádióbeszédtõl egy interjúig, valamint György Péter és Rab László a kérdést tágabb kontextusba helyezõ cikkeihez jutunk. A külalak hármas alá: régimódi dolgozószobába érkezünk, írógép és fáradt lámpa fogad. Az aktív, olvasható felület túl kicsi, de nagyobb baj, hogy meglehetõsen statikus is. Az interaktivitásnak pedig nyomát sem találjuk, a keresgélõ diákok legfeljebb a multimédiás anyaggal vigasztalódhatnak, ha majd feltöltik egyszer. Adatszolgáltatásnak viszont kiváló, a nagyszerû bibliográfiák a kutatók hasznára válnak. Akad azért néhány csemege, képek és hangfelvételek, és bár el tudnék képzelni jobbat, de a semmihez képest nagy elõrelépés ez a rengeteg munkával készült, összességében használható honlap.

http://orkeny.oszk.hu

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.