folyóirat - MAGYAR LETTRE ÕSZ

  • - urfi -
  • 2008. november 13.

Zene

Az talán túlzás, hogy egy lap helyett két könyvet kapunk a pénzünkért - de majdnem. A negyedéves lap őszi számának mindkét tematikus blokkja jól szerkesztett, terjedelmében és minőségében is nagy formátumú.
Az talán túlzás, hogy egy lap helyett két könyvet kapunk a pénzünkért - de majdnem. A negyedéves lap õszi számának mindkét tematikus blokkja jól szerkesztett, terjedelmében és minõségében is nagy formátumú. "'68 esetében a hatalmas narratív anyag, nem pedig a hallgatás burka játszott döntõ szerepet a franciaországi események elfelejtésében" - idézi Kristin Rosst Chris Reynolds, és ez nem csak a párizsi történésekre igaz. Épp ezért Reynolds metanarratívája, a '68 körül burjánzó diskurzus analízise a legproduktívabb darabja a jórészt külföldi (és nemritkán aktív résztvevõ) elemzõk írásait felvonultató válogatásnak. A nyugati és keleti folyamatokat egyaránt bemutató gazdag anyagban elkerülhetetlenül vannak ismétlések, némely szövegnél nem igazán értem, miért került ide (Phillips, Bozsik), és a nagy ívû esszék közhelyekbe is belefutnak, de nem ez a jellemzõ. Hanem a nézõpontok sokszínûségének üdesége. Ez igaz a Bense Mónika által összeállított portugál dossziéra is. Az irodalmi szöveggyûjteményt a leg(el)ismertebb portugál filozófus, José Gil két esszéje keretezi. E sorok szerzõje bármilyen nemzetkarakterológiától sikítófrászt kap, de nem tudja nem érdekelni, ahogy Gil a portugál társadalom átalakulását vizsgálja, miközben a jelen állapotok sötét kritikáját adja (a történet persze kétségbeejtõen ismerõs). A szinte kivétel nélkül nagyon jó novellákból pedig az is kiderül, hogy a '75-ben szétesett gyarmati birodalom még mindig bõven ellátja erõs témával és szubverzív szerzõkkel a portugál irodalmat. Van itt minden: angolai katonák nõket ölnek és ölelnek; a fiatal író kiássa Joyce koponyáját; de megtudhatunk újabb adalékokat Victor Laszlo casablancai kalandjairól is. Ami a két blokkból kimaradt, az se kevés: interjú Závadával, Bojtár Esterházyról és Kisrõl, Todorov agymenése a politikai szenvedélyekrõl és még sok más, de ezekrõl már nem beszélhetek, egy doboz cigi áráért el lehet olvasni. Jó befektetés.

84 oldal, 600 Ft

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.