Az talán túlzás, hogy egy lap helyett két könyvet kapunk a pénzünkért - de majdnem. A negyedéves lap õszi számának mindkét tematikus blokkja jól szerkesztett, terjedelmében és minõségében is nagy formátumú. "'68 esetében a hatalmas narratív anyag, nem pedig a hallgatás burka játszott döntõ szerepet a franciaországi események elfelejtésében" - idézi Kristin Rosst Chris Reynolds, és ez nem csak a párizsi történésekre igaz. Épp ezért Reynolds metanarratívája, a '68 körül burjánzó diskurzus analízise a legproduktívabb darabja a jórészt külföldi (és nemritkán aktív résztvevõ) elemzõk írásait felvonultató válogatásnak. A nyugati és keleti folyamatokat egyaránt bemutató gazdag anyagban elkerülhetetlenül vannak ismétlések, némely szövegnél nem igazán értem, miért került ide (Phillips, Bozsik), és a nagy ívû esszék közhelyekbe is belefutnak, de nem ez a jellemzõ. Hanem a nézõpontok sokszínûségének üdesége. Ez igaz a Bense Mónika által összeállított portugál dossziéra is. Az irodalmi szöveggyûjteményt a leg(el)ismertebb portugál filozófus, José Gil két esszéje keretezi. E sorok szerzõje bármilyen nemzetkarakterológiától sikítófrászt kap, de nem tudja nem érdekelni, ahogy Gil a portugál társadalom átalakulását vizsgálja, miközben a jelen állapotok sötét kritikáját adja (a történet persze kétségbeejtõen ismerõs). A szinte kivétel nélkül nagyon jó novellákból pedig az is kiderül, hogy a '75-ben szétesett gyarmati birodalom még mindig bõven ellátja erõs témával és szubverzív szerzõkkel a portugál irodalmat. Van itt minden: angolai katonák nõket ölnek és ölelnek; a fiatal író kiássa Joyce koponyáját; de megtudhatunk újabb adalékokat Victor Laszlo casablancai kalandjairól is. Ami a két blokkból kimaradt, az se kevés: interjú Závadával, Bojtár Esterházyról és Kisrõl, Todorov agymenése a politikai szenvedélyekrõl és még sok más, de ezekrõl már nem beszélhetek, egy doboz cigi áráért el lehet olvasni. Jó befektetés.
84 oldal, 600 Ft
**** és fél
