folyóirat - PLURALICA

  • - urfi -
  • 2009. április 9.

Zene

Imponáló - mert szokatlan - a szerkesztői vakmerőség, az induló folyóirat bemutatkozó száma. A szegedi orgánum a bizonytalankodás és útkeresés fázisait elegánsan átugorva teljes vértezetben lép elénk: valószínűleg hazánk legszebb és legdrágább irodalmi fókuszú lapja született meg, határozott szerkesztői vízióval.
Imponáló - mert szokatlan - a szerkesztõi vakmerõség, az induló folyóirat bemutatkozó száma. A szegedi orgánum a bizonytalankodás és útkeresés fázisait elegánsan átugorva teljes vértezetben lép elénk: valószínûleg hazánk legszebb és legdrágább irodalmi fókuszú lapja született meg, határozott szerkesztõi vízióval. A könyvnyi terjedelmû gyûjtemény Kortárs észt száma kizárólag a kis északi nép irodalmával foglalkozik, ami nyilvánvalóan se a nagyközönség, se a szakma számára nem az a hajmeresztõ izgalom, mely miatt percek alatt szétkapkodnák a lapot. Végignézve a gazdag anyagot, be kell vallanunk, hogy elõítéleteink ismét tévedésnek bizonyultak: az észteknél zajlik az élet, ahogy az egyik tanulmány címe fogalmaz: "nyitottság és életerõ" árad a sokszínû (és szükségszerûen változó színvonalú) irodalmi válogatásból, a Pluralica számára készült összefoglaló esszékbõl, a kicsit iskolás interjúkból és a magyarul még ismeretlen és fordításban már megjelent könyveket egyaránt szemlézõ kritikákból. Leginkább a társadalmi érzékenységre, a szociális témák elõtérbe kerülésére lehetünk figyelmesek, illetve a különbözõ literátus csoportosulások alapvetõ fontosságára. Jobb pillanatokban a szövegek - nem tudok jobb szót - frissességére. Az értekezõ részek alatt végig udvarias és tájékozott szerkesztõi jegyzetek.

A színesben prezentált, hangsúlyosan figuratív képzõmûvészeti anyag bámulatos, kurátoroknak kötelezõ olvasmány. Ha jól veszem ki az elõszóból, a Pluralica a jövõben is marginális témákat körüljáró tematikus számokkal jelentkezik majd. Kérdés, hogy ebben a szélsõséges sokoldalúságban ki tud-e alakulni a lapnak egy sajátos hangja, markáns szerzõgárdája - hogy lesznek-e állandó olvasói. Félek, hogy nem. Pedig egy minden ízében átgondolt, nagy vállalkozásról van szó. Úgyhogy szurkolok.

428 oldal, 2500 forint, szerkesztik: Lõrincz Gergely, Domokos Johanna, Gáborják Ádám

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.