Lassan nemzeti ünnepnappá növi ki magát az idén negyedik éve, most már 1300 étterem részvételével zajló mozgalom. A Magyar Turizmus Zrt. ötlete nagyjából zseniális: minden évben legyen egy nap, amikor fél áron lehet fogyasztani a csatlakozott éttermekben. Utóbbiaknak ez még akkor is óriási reklámlehetõség, ha az adott estét esetleg nem zárják haszonnal (bár az sem kizárt). A gyakorlat viszont elég kaotikus. Az interneten böngészve ugyanis kiderül, hogy a TCS egyelõre inkább a magyaros mutyizás és a kreatív átkúrások továbbfejlesztésére szolgál, semmint a jónép étterembe szoktatására. Magam még viszonylag jól jártam. Múlt csütörtökön a szívemnek kedves Bobek Caféban söröztünk hosszasan, és ha már akció van, mindenki evett is. De a számla háromnegyedét mindenképpen a sörök és a kiváló Bobek Koktél darabjai tették ki, talán ezért fordulhatott elõ, hogy a pincérek kihozták a teljes számlát, majd reklamálásunkra 10 százalékos kedvezményt ajánlottak, míg végül megfelezték az összeget - de legalább kifejezetten udvariasan tették. Másnap a Mûvész étteremben ültünk (egész hétvégén TCS - hirdették). A nagyszerû vörösboros hagymaleves megváltás volt az ötlettelenül berendezett teret belengõ, kedélyes mulatós zene bódulatából, ha már a langyos borban hiába kerestem vigaszt. Aztán valami olyasmi, ami még soha: a fõfogás. Kakasgombócok, értsd: kakaspörkölt krumpliba töltve. De ahogy felvágom, látom: aszalt szilva pihen a hús helyén... Igen, összekeverték a szilvás gombóccal, nagy a forgalom - szabadkozik a kedves pincérnõ, miközben szalad az új adagért. Ezek után az, hogy az italok nem voltak fél áron, már meg se lep. Persze ez is jobb, mint a kedvenc (olvasott) sztorim: fél órát várni a japánoknál, mert éjfél elõtt nem engednek fizetni (utána már, ugye, no akció). Hadd kérjem hát a szervezõket: ugyan, tessék már rendet tartani!
Február 26.
Ötlet: *****
Gyakorlat: **
