Vajon kitől és miért kell megvédeni a magyar nyelvet? Egyáltalán: védelemre szorul-e? Szakértők szerint téves és idejétmúlt az a képzet, miszerint a statikus nyelvet akár véráldozat árán is óvni kell azoktól, akik úgymond a vesztére törnek; a múlt századi romantikus nemzetszemléletet idézi az a felfogás, hogy a globalizáció egyik lehetséges következménye a nyelv- és a nemzethalál. Kétségtelenül vannak ugyan folyamatok, amelyek károsan befolyásolják a hétköznapi nyelvhasználatot, ám ezek okai csak részben keresendők a nyelvet ért idegen hatásokban. A pontatlan, pongyola, figyelmetlen használat szintén negatívan befolyásolja a nyelvminőséget. Önkényesnek tetszik ezenkívül a reklámnyelv bűnbakként való megjelölése is: "a nemkívánatos idegen nyelvi hatások a legerőteljesebben a gazdasági életben, elsősorban a reklámtevékenységben mutatkoznak meg, e területen indokolt az állami szabályozás eszközeit alkalmazni az említett hatásokat ellensúlyozása érdekében (sic!)" - olvasható a törvénytervezet általános indoklásában. (A törvénytervezet hat kurta paragrafusát egyébként terjengős, a pátoszt sem mellőző bevezetés és indoklás díszíti.) Felvetődhet az is, hogy valóban károsabb-e a reklám, mint a média vagy éppen a politika nyelvezete? Inkább arról lehet szó, hogy a törvényalkotók igyekeztek olyan területet találni, ami a jogi szabályozás eszközeivel viszonylag könnyen megragadható.