"Egy évekkel ezelőtt megjelent tanulmányomban utaltam rá, hogy egy nyelvhasználatról szóló jogszabály
előkészítésének feltétele,
hogy azt egyrészt tudományos vita, másrészt pedig egy reprezentatív felmérés előzze meg. Fontos volna tudnunk, hogy a magyar társadalom valóban elégedetlen-e, vagy az időről időre felmerülő kezdeményezések csak egy a nyelv iránt elkötelezett kisebbség véleményét tükrözik" - mondta lapunknak Kenesei István, a szegedi József Attila Tudományegyetem nyelvészprofesszora. Tudomása szerint eddig egyik kezdeményezését sem akceptálták. Azt, hogy reprezentatív felmérés nem készült a témában, Hende Csaba, a törvényt beterjesztő Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára is megerősítette: "A kormány meggyőződése egybeesett a jogszabályi rendezést kezdeményező civil szervezetek és magánszemélyek véleményével" - tájékoztatta a Narancsot az államtitkár. A további kutatásokat tehát feleslegesnek tartották.
Hozzáértők szerint a nyelvet "bebetonozni", vagyis az idegen hatásoktól óvni szándékozó kezdeményezések hátterében a társadalom és a nyelvészet tisztázatlan viszonyai állnak. Alapvetően téved ugyanis az, aki a köznyelven a "szép magyar nyelvet" kéri számon - a köznyelv ugyanis folyamatos változásban van. "A nyelv esetében sem romlásról, sem fejlődésről nem beszélhetünk" - véli Kenesei István. A professzor szerint az is tévedés, hogy az alapvető változásokat az idegen nyelvekből vett szavak hoznák. "Az idegen szavak meg sem kaparják a nyelv lényeges tulajdonságait" - fogalmazott. Igazi változásokat az hozhat, ha a nyelvi szerkezetek alakulnak át, törvényi védelemre azonban Kenesei István szerint ezek sem szorulnak. Kétségtelen ugyan, hogy ez utóbbiról a nyelvészek között is vita van, a törvény elfogadása azonban - túllépve a tudományos diskurzuson - kész helyzetet teremtene.
Az érintettek véleménye jelentősen különbözik abban, hogy a törvény alkalmazása mekkora változtatásokat kívánna a majdani jogalkalmazóktól. Könnyen belátható ugyanis, hogy a törvénybe foglalt utasítás - a mindenki számára érthető, magyar nyelvű üzenet megfogalmazása - megegyezik a reklámszakma elemi érdekeivel is. Levendel Ádám a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) elnöke lapunknak elmondta: "a tervezet azért élettelen, mert a reklámra vonatkozó részeit már a jelenlegi viszonyok között is csak egészen elenyésző számú esetben kellene alkalmazni." Amennyire hatástalan maradna tehát a törvény a reklámszakmára nézve, ugyanolyan
kevés hozadéka lenne
a nyelv szempontjából is. Levendel szerint az államnak a nyelv esetében - miként a kultúra területén mindenhol - nem tiltó, hanem támogató funkciója van. "A nyelvművelő mozgalmak felkarolása kétségtelenül költség- és energiaigényesebb, mint a törvény elfogadása, ám kétségtelenül hasznosabb is annál" - tette hozzá az MRSZ elnöke.
A jogszabály-alkalmazás legnagyobb problémájának az tűnik, hogy a törvény fogalmai nincsenek megfeleltetve a gazdaságban használatos fogalmaknak. "A törvény szövege az egyelőre hiányzó értelmező rendelkezések nélkül nem egyértelmű" - mondta Sarkady Ildikó, az MRSZ reklámjogi bizottságának elnöke. Nem tudni például, mit jelent jogilag az, hogy a fordítási kényszer alól kivételt képez a "vállalkozás neve, megjelölése, illetve az árujelző". A megjelölés és az árujelző jogi szempontból obskúrus fogalmát Sarkady Ildikó szerint a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról rendelkező 1997. évi törvény határozza meg, ez azonban csak a földrajzi árujelző fogalmát használja.
E tisztázatlan fogalmak komoly problémákat okozhatnak. Például a maga területén vezető reklámköltő, a háztartási vegyi árukat gyártó óriáscég, a Procter & Gamble egyetlen márkanevét sem szerepelteti bejegyzett vállalkozásként. A vállalat portfóliójába olyan döntően idegen nyelvű brandek tartoznak, mint a Secret Key, az Old Spice vagy a Head & Shoulders. Ha tehát ezek sem az "árujelző", sem a "vállalkozás megjelölése" jogi kategóriájába nem sorolhatók - mint ahogyan azt a szakemberek jelenleg gondolják -, akkor a tervezet mostani szövege alapján a cég reklámjai kizárólag Titkos Kulcsról, Régi Zamatról vagy Fej és Vállakról szólhatnának.
Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklámtestület főtitkára úgy látja: ez esetben csupán az történt, hogy a törvényalkotó tapasztalatok hiányában nem tudta végiggondolni az általa előkészített jogszabály minden gyakorlati következményét. "Számos kérdést nyilvánvalóan pontosítani kell még ahhoz, hogy a törvényt alkalmazni tudjuk. Ez a pontosítás a parlamenti vita feladata" - mondta a főtitkár asszony.
Nem kizárt, hogy a törvény közvetlenül érinti azokat a lapokat, amelyek rendszeresen közölnek idegen nyelvű - jellemzően angol vagy német - apróhirdetéseket. A HVG-ben megjelenő álláshirdetések mintegy 5-10 százalékára vonatkozna a fordítási kényszer, amennyiben a törvénytervezetet a jelenlegi formájában fogadnák el. Breitner Miklós, a HVG Kiadó Rt. kereskedelmi igazgatója szerint a jogszabály elfogadása "unintelligens döntés" lenne, így nem is kívánnak ennek következményeire felkészülni. "A német kultúra helyzete semmit sem változik a Frankfurter Allgemeine Zeitungban rendszeresen megjelenő angol nyelvű álláshirdetések következtében. Nem értem, hogy milyen előnyök származnának ebből a törvényből" - kommentálta a tervezetet Breitner Miklós.
A tervezet egyes fogalmaihoz hasonlóan a majdani törvény
végrehajtásának
módja is tisztázatlan
egyelőre. Míg a reklámok ügyében eljáró illetékes szerv a fogyasztóvédelmi felügyelőség lenne, addig az üzletfeliratokat és a közérdekű közleményeket a helyileg illetékes jegyző ellenőrizné. Mivel a törvény alkalmazása során a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnének idegen nyelvű szövegnek, a felmerülő vitás kérdésekben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása lenne irányadó. Amennyiben tehát a jegyző nem tudja saját hatáskörében eldönteni, hogy mikortól számít meghonosodott szónak az "SMS", a "mobil" vagy a "sensitive" kifejezés, és hogy a meg nem honosodott "chat" szónak mikortól elfogadható a magyar "cset" változata, tanácsot kérhet az Akadémiától. Arról azonban még becslés sincs, hogy az Akadémia majdani illetékes szervének mekkora pluszterhelést jelent ez, és nem világos az sem, hogy a döntéshozó testület költségeit milyen forrásokból fogják fedezni.
Az eredeti elképzelés szerint az Akadémia Nyelvtudományi Intézete - mint nyelvi kérdésekben állásfoglalásra illetékes hatóság - rendelkezett volna a problémás esetekben, ám értesüléseink szerint az intézet munkatársainak többsége olyannyira idegenkedett magától az ötlettől is, hogy a jogalkotó végül általánosságban az MTA-t jelölte meg.
Balla Zsolt
(Lásd még: 42-43. oldal.)
