Nyelvtörvény-tervezet: Sok hűhó a semmiért

szerző
Balla Zsolt
publikálva
2001/39. (09. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vajon kitől és miért kell megvédeni a magyar nyelvet? Egyáltalán: védelemre szorul-e? Szakértők szerint téves és idejétmúlt az a képzet, miszerint a statikus nyelvet akár véráldozat árán is óvni kell azoktól, akik úgymond a vesztére törnek; a múlt századi romantikus nemzetszemléletet idézi az a felfogás, hogy a globalizáció egyik lehetséges következménye a nyelv- és a nemzethalál. Kétségtelenül vannak ugyan folyamatok, amelyek károsan befolyásolják a hétköznapi nyelvhasználatot, ám ezek okai csak részben keresendők a nyelvet ért idegen hatásokban. A pontatlan, pongyola, figyelmetlen használat szintén negatívan befolyásolja a nyelvminőséget. Önkényesnek tetszik ezenkívül a reklámnyelv bűnbakként való megjelölése is: "a nemkívánatos idegen nyelvi hatások a legerőteljesebben a gazdasági életben, elsősorban a reklámtevékenységben mutatkoznak meg, e területen indokolt az állami szabályozás eszközeit alkalmazni az említett hatásokat ellensúlyozása érdekében (sic!)" - olvasható a törvénytervezet általános indoklásában. (A törvénytervezet hat kurta paragrafusát egyébként terjengős, a pátoszt sem mellőző bevezetés és indoklás díszíti.) Felvetődhet az is, hogy valóban károsabb-e a reklám, mint a média vagy éppen a politika nyelvezete? Inkább arról lehet szó, hogy a törvényalkotók igyekeztek olyan területet találni, ami a jogi szabályozás eszközeivel viszonylag könnyen megragadható.

Vajon kitől és miért kell megvédeni a magyar nyelvet? Egyáltalán: védelemre szorul-e? Szakértők szerint téves és idejétmúlt az a képzet, miszerint a statikus nyelvet akár véráldozat árán is óvni kell azoktól, akik úgymond a vesztére törnek; a múlt századi romantikus nemzetszemléletet idézi az a felfogás, hogy a globalizáció egyik lehetséges következménye a nyelv- és a nemzethalál. Kétségtelenül vannak ugyan folyamatok, amelyek károsan befolyásolják a hétköznapi nyelvhasználatot, ám ezek okai csak részben keresendők a nyelvet ért idegen hatásokban. A pontatlan, pongyola, figyelmetlen használat szintén negatívan befolyásolja a nyelvminőséget. Önkényesnek tetszik ezenkívül a reklámnyelv bűnbakként való megjelölése is: "a nemkívánatos idegen nyelvi hatások a legerőteljesebben a gazdasági életben, elsősorban a reklámtevékenységben mutatkoznak meg, e területen indokolt az állami szabályozás eszközeit alkalmazni az említett hatásokat ellensúlyozása érdekében (sic!)" - olvasható a törvénytervezet általános indoklásában. (A törvénytervezet hat kurta paragrafusát egyébként terjengős, a pátoszt sem mellőző bevezetés és indoklás díszíti.) Felvetődhet az is, hogy valóban károsabb-e a reklám, mint a média vagy éppen a politika nyelvezete? Inkább arról lehet szó, hogy a törvényalkotók igyekeztek olyan területet találni, ami a jogi szabályozás eszközeivel viszonylag könnyen megragadható.

"Egy évekkel ezelőtt megjelent tanulmányomban utaltam rá, hogy egy nyelvhasználatról szóló jogszabály

előkészítésének feltétele,

hogy azt egyrészt tudományos vita, másrészt pedig egy reprezentatív felmérés előzze meg. Fontos volna tudnunk, hogy a magyar társadalom valóban elégedetlen-e, vagy az időről időre felmerülő kezdeményezések csak egy a nyelv iránt elkötelezett kisebbség véleményét tükrözik" - mondta lapunknak Kenesei István, a szegedi József Attila Tudományegyetem nyelvészprofesszora. Tudomása szerint eddig egyik kezdeményezését sem akceptálták. Azt, hogy reprezentatív felmérés nem készült a témában, Hende Csaba, a törvényt beterjesztő Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára is megerősítette: "A kormány meggyőződése egybeesett a jogszabályi rendezést kezdeményező civil szervezetek és magánszemélyek véleményével" - tájékoztatta a Narancsot az államtitkár. A további kutatásokat tehát feleslegesnek tartották.

Hozzáértők szerint a nyelvet "bebetonozni", vagyis az idegen hatásoktól óvni szándékozó kezdeményezések hátterében a társadalom és a nyelvészet tisztázatlan viszonyai állnak. Alapvetően téved ugyanis az, aki a köznyelven a "szép magyar nyelvet" kéri számon - a köznyelv ugyanis folyamatos változásban van. "A nyelv esetében sem romlásról, sem fejlődésről nem beszélhetünk" - véli Kenesei István. A professzor szerint az is tévedés, hogy az alapvető változásokat az idegen nyelvekből vett szavak hoznák. "Az idegen szavak meg sem kaparják a nyelv lényeges tulajdonságait" - fogalmazott. Igazi változásokat az hozhat, ha a nyelvi szerkezetek alakulnak át, törvényi védelemre azonban Kenesei István szerint ezek sem szorulnak. Kétségtelen ugyan, hogy ez utóbbiról a nyelvészek között is vita van, a törvény elfogadása azonban - túllépve a tudományos diskurzuson - kész helyzetet teremtene.

Az érintettek véleménye jelentősen különbözik abban, hogy a törvény alkalmazása mekkora változtatásokat kívánna a majdani jogalkalmazóktól. Könnyen belátható ugyanis, hogy a törvénybe foglalt utasítás - a mindenki számára érthető, magyar nyelvű üzenet megfogalmazása - megegyezik a reklámszakma elemi érdekeivel is. Levendel Ádám a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) elnöke lapunknak elmondta: "a tervezet azért élettelen, mert a reklámra vonatkozó részeit már a jelenlegi viszonyok között is csak egészen elenyésző számú esetben kellene alkalmazni." Amennyire hatástalan maradna tehát a törvény a reklámszakmára nézve, ugyanolyan

kevés hozadéka lenne

a nyelv szempontjából is. Levendel szerint az államnak a nyelv esetében - miként a kultúra területén mindenhol - nem tiltó, hanem támogató funkciója van. "A nyelvművelő mozgalmak felkarolása kétségtelenül költség- és energiaigényesebb, mint a törvény elfogadása, ám kétségtelenül hasznosabb is annál" - tette hozzá az MRSZ elnöke.

A jogszabály-alkalmazás legnagyobb problémájának az tűnik, hogy a törvény fogalmai nincsenek megfeleltetve a gazdaságban használatos fogalmaknak. "A törvény szövege az egyelőre hiányzó értelmező rendelkezések nélkül nem egyértelmű" - mondta Sarkady Ildikó, az MRSZ reklámjogi bizottságának elnöke. Nem tudni például, mit jelent jogilag az, hogy a fordítási kényszer alól kivételt képez a "vállalkozás neve, megjelölése, illetve az árujelző". A megjelölés és az árujelző jogi szempontból obskúrus fogalmát Sarkady Ildikó szerint a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról rendelkező 1997. évi törvény határozza meg, ez azonban csak a földrajzi árujelző fogalmát használja.

E tisztázatlan fogalmak komoly problémákat okozhatnak. Például a maga területén vezető reklámköltő, a háztartási vegyi árukat gyártó óriáscég, a Procter & Gamble egyetlen márkanevét sem szerepelteti bejegyzett vállalkozásként. A vállalat portfóliójába olyan döntően idegen nyelvű brandek tartoznak, mint a Secret Key, az Old Spice vagy a Head & Shoulders. Ha tehát ezek sem az "árujelző", sem a "vállalkozás megjelölése" jogi kategóriájába nem sorolhatók - mint ahogyan azt a szakemberek jelenleg gondolják -, akkor a tervezet mostani szövege alapján a cég reklámjai kizárólag Titkos Kulcsról, Régi Zamatról vagy Fej és Vállakról szólhatnának.

Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklámtestület főtitkára úgy látja: ez esetben csupán az történt, hogy a törvényalkotó tapasztalatok hiányában nem tudta végiggondolni az általa előkészített jogszabály minden gyakorlati következményét. "Számos kérdést nyilvánvalóan pontosítani kell még ahhoz, hogy a törvényt alkalmazni tudjuk. Ez a pontosítás a parlamenti vita feladata" - mondta a főtitkár asszony.

Nem kizárt, hogy a törvény közvetlenül érinti azokat a lapokat, amelyek rendszeresen közölnek idegen nyelvű - jellemzően angol vagy német - apróhirdetéseket. A HVG-ben megjelenő álláshirdetések mintegy 5-10 százalékára vonatkozna a fordítási kényszer, amennyiben a törvénytervezetet a jelenlegi formájában fogadnák el. Breitner Miklós, a HVG Kiadó Rt. kereskedelmi igazgatója szerint a jogszabály elfogadása "unintelligens döntés" lenne, így nem is kívánnak ennek következményeire felkészülni. "A német kultúra helyzete semmit sem változik a Frankfurter Allgemeine Zeitungban rendszeresen megjelenő angol nyelvű álláshirdetések következtében. Nem értem, hogy milyen előnyök származnának ebből a törvényből" - kommentálta a tervezetet Breitner Miklós.

A tervezet egyes fogalmaihoz hasonlóan a majdani törvény

végrehajtásának

módja is tisztázatlan

egyelőre. Míg a reklámok ügyében eljáró illetékes szerv a fogyasztóvédelmi felügyelőség lenne, addig az üzletfeliratokat és a közérdekű közleményeket a helyileg illetékes jegyző ellenőrizné. Mivel a törvény alkalmazása során a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnének idegen nyelvű szövegnek, a felmerülő vitás kérdésekben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása lenne irányadó. Amennyiben tehát a jegyző nem tudja saját hatáskörében eldönteni, hogy mikortól számít meghonosodott szónak az "SMS", a "mobil" vagy a "sensitive" kifejezés, és hogy a meg nem honosodott "chat" szónak mikortól elfogadható a magyar "cset" változata, tanácsot kérhet az Akadémiától. Arról azonban még becslés sincs, hogy az Akadémia majdani illetékes szervének mekkora pluszterhelést jelent ez, és nem világos az sem, hogy a döntéshozó testület költségeit milyen forrásokból fogják fedezni.

Az eredeti elképzelés szerint az Akadémia Nyelvtudományi Intézete - mint nyelvi kérdésekben állásfoglalásra illetékes hatóság - rendelkezett volna a problémás esetekben, ám értesüléseink szerint az intézet munkatársainak többsége olyannyira idegenkedett magától az ötlettől is, hogy a jogalkotó végül általánosságban az MTA-t jelölte meg.

Balla Zsolt

(Lásd még: 42-43. oldal.)

szerző
Balla Zsolt
publikálva
2001/39. (09. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra