Balla Zsolt

A választások közeledtével szokatlan dologra figyelhet föl a szavazópolgár: az egyelőre meglehetősen ötlettelen Fidesz-kampányt támogatandó teljes erőbedobással kommunikál néhány, hivatalosan pártfüggetlen, valójában azonban nagyon is közeli vállalkozás. E hirdetésekről többnyire a Párt szlogenjei köszönnek vissza.

A hazainál nagyobb múlttal és kiérleltebb hagyományokkal rendelkező demokráciák már régen felismerték: a korábban kizárólag a kereskedelemben használt - és ott hatékonynak bizonyuló - kommunikációs eszközök a politikai kampányokba is átültethetők. A tömegmédia jelentősége csak tovább növelte a kifinomult politikai kommunikációval szemben támasztott elvárásokat.

Több mint egy hónapig tartó fenyegetőzés után a sztrájk tervezett időpontját is megjelölte a Magyar Légiforgalmi Szolgálatok Szakszervezete (MLSZSZ): amenynyiben 2002. január 2-áig nem jön létre a megegyezés a munkáltatói jogokat gyakorló Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatósággal (LRI), az érdekképviseleti szervezet meghatározatlan időre munkabeszüntetést hirdet. Az MLSZSZ csak egyike a mintegy 2700 LRI-alkalmazott érdekeit védő nyolc bejegyzett szakszervezetnek, a bejelentés komolyságát és valódi súlyát azonban több más tényező is kétségessé teszi.

Aközelmúltban Genfben nemzetközi csillagászversenyt rendeztek, amelynek témája az asztrobiológia volt. A győztes egy magyar diákokból álló csapat lett. "Rögtön a legelején le kell szögeznünk, hogy az asztrobiológia nem csupán a Földön kívüli intelligenciát keresi, hanem a bolygónkon kívüli élet bármilyen megnyilvánulási formáját" - kezdi Simon Tamás, a csoport egyik tanára. A szakemberek igyekeznek tehát eloszlatni azt a közhiedelmet, miszerint csupán idegen civilizációkat kutatnának, vagy velük kívánnának kapcsolatba lépni. Erről szó sincs: a tudományág tárgya általában a Földön kívüli élet vagy az egykori életre utaló nyomok felkutatása.

Magyar Narancs: Nyilvánvaló, hogy a terrortámadás kitervelői számoltak a médiával. Minden számításuk beigazolódott?

Vajon kitől és miért kell megvédeni a magyar nyelvet? Egyáltalán: védelemre szorul-e? Szakértők szerint téves és idejétmúlt az a képzet, miszerint a statikus nyelvet akár véráldozat árán is óvni kell azoktól, akik úgymond a vesztére törnek; a múlt századi romantikus nemzetszemléletet idézi az a felfogás, hogy a globalizáció egyik lehetséges következménye a nyelv- és a nemzethalál. Kétségtelenül vannak ugyan folyamatok, amelyek károsan befolyásolják a hétköznapi nyelvhasználatot, ám ezek okai csak részben keresendők a nyelvet ért idegen hatásokban. A pontatlan, pongyola, figyelmetlen használat szintén negatívan befolyásolja a nyelvminőséget. Önkényesnek tetszik ezenkívül a reklámnyelv bűnbakként való megjelölése is: "a nemkívánatos idegen nyelvi hatások a legerőteljesebben a gazdasági életben, elsősorban a reklámtevékenységben mutatkoznak meg, e területen indokolt az állami szabályozás eszközeit alkalmazni az említett hatásokat ellensúlyozása érdekében (sic!)" - olvasható a törvénytervezet általános indoklásában. (A törvénytervezet hat kurta paragrafusát egyébként terjengős, a pátoszt sem mellőző bevezetés és indoklás díszíti.) Felvetődhet az is, hogy valóban károsabb-e a reklám, mint a média vagy éppen a politika nyelvezete? Inkább arról lehet szó, hogy a törvényalkotók igyekeztek olyan területet találni, ami a jogi szabályozás eszközeivel viszonylag könnyen megragadható.