MaNcs 37. évf. 44. sz. (2025-10-29)
Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.
Az egyik neves fővárosi koncerthelyszín a szervezőkkel mély egyetértésben éppen most (kedden délután) törölte projektjei közül egyik dédelgetett kedvencét, a rockzene honi veteránjainak hatalmas, összegző fellépését, ahol olyan sokat látott szakértők léptek volna fel, mint D. Nagy Lajos (Bikini), Vikidál Gyula (III/III.) vagy éppenséggel Nagy Feró (bulvársajtó).
A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.
Sok barátság, családi kapcsolat ment 2010 óta gajra politikai vitákon.
Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársát az Ukrajnában élő magyarok helyzetéről, az ország kisebbségeiről és háborús kilátásairól kérdeztük.
Sanyarú a múzeumok helyzete a NER-ben, és a legmostohább sors talán az Iparművészeti Múzeumnak jutott: ikonikus épülete 2017-es bezárása óta lassan menthetetlen állapotba kerül, a műtárgyak évek óta egy bérelt raktárban vannak elcsomagolva, a múzeum egyedül a Ráth György-villát használhatja kiállítóhelyként. Hogyan jutottunk idáig?
Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.
Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.
Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.
Hogyan győzi le a Menny a Poklot – a keresztény mitológia számára mi sem kézenfekvőbb. Miként gyűri maga alá a Pokol a Mennyet – Marquis de Sade óta ez is része az európai kultúrának. Ám hogy a kettő házasságban egyesüljön – ilyesmire egyedül Blake gondolt. Ráadásul e házasságnak a gyümölcse is foglalkoztatta. Mi születik ebből a frigyből? Egy új Megváltó? Vagy egy kentaur?
A Krasznahorkai László világát bemutató kiállítás az eredeti tervek szerint október végéig tartott volna nyitva Szentendrén, a MűvészetMalomban – aztán jött a Nobel-díj. A tárlat kurátorával beszélgettünk.
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.
Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.
Az Örkény Színház művészeti vezetőjét az új feladatkör nehézségeiről, terveiről és színészi, rendezői pályájának alakulásáról is kérdeztük.
A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.
Építésznek indult, majd a Middlemist Red első menedzsere, 2019-ben pedig a Terézváros alpolgármestere lett. Évekkel ezelőtt elindított instrumentális szólóprojektjéhez a Velencei Építészeti Biennálé miatt tért vissza. A Karabekian első kislemezének apropóján beszélgettünk a Képzelt Város zenekar egykori gitárosával.
Az elveszett lányok állomása konkrétan a perpignani vasútállomás, mely Salvador Dalí szerint a világ közepe, vagy valami ilyesmi.
Könnyebb lenne megegyezni abban, hogy az opera aranykora már elmúlt, mint kijelölni, hogy az énekes színház mikor és hol élte virágkorát.
Ritkán ér el olyan sokféle olvasói és kritikusi (a Booker-díjat is megkapta) irányból lelkesedést könyv, mint a szerző első magyarul is megjelent regénye, amely egy titokzatos hátterű diktatúra kiépüléséről szól.
Neil Hannon egy nemrég adott interjújában azzal viccelődött, hogy a két évvel ezelőtti Wonka című film zenéje volt az első igazán sikeres dolog, ami a nevéhez köthető.
A program első felében Liszt két „egyfelvonásos” zongoraversenyének szólistájaként Palojtay makulátlanul adta elő szólamát.
Valahol Delaware megyében járunk, mondjuk, Philadelphia Zsámbéki-medencéjében, szép a táj.
Egy Sunn O)))-koncert annyiban hasonlatos Tarr Béla filmjeihez, hogy megtekintése a közönség részéről is valamiféle lelki felkészülést igényel.
Példaképpé nem válhat mindenki, ehhez kevés az, ha valaki erős, céltudatos vagy valami elismerésre méltó tettet hajt végre. Az északi sarkkörön túl egészen másért jár vállveregetés, mint Európa kellemesebb klímájú helyein.
Kevesen gondolnák, hogy az iskolaépítés is annak a fővárosi lakásépítési programnak volt a része, amely a főváros addigi történetének legjelentősebb szociális jellegű beruházása volt.
