Dániel Ferenc

Kis ánekdotomat nem arra szántam, hogy lerántsam a lepedőt egy kurvakorszak művelődéspolitikai turpisságairól, oldalvágásnak sem szórakoztatóiparunk irányába, amelyik egyébként az "elejtett poén" fogalmát is felejteni látszik, amiről beszélek, az

Kültelki, városszéli, örökké szedelődzködő, családias hagyomány a mutatványosoké: vándorok inkább, mint kozmopoliták. Műsoruk gyakran alkalmi. Giga-világunkban viszont fényűző technikai kóklerség uralkodik. Minden egyes David Copperfield-megaszám (mondjuk áthatol a kínai falon) vagy a hollywoodiak pirotechnikai és kaszkadőr-attakjai egy lövetben teszik taccsra gyerekkorunk toplák utazó cirkuszait. Las Vegas by night többet "nyújt", mint valaha a háromporondos Circo Medrano. S a virtualitás programjában mi magunk leszünk kivitelezői az előszörre bakis, majd utána tökéletes tripla szaltónak (háló nélkül).

Anagy fehér bálna 1985-ben halt meg Hollywoodban, magányosan. Indulásakor a moziipar és Amerika dédelgetett fenegyereke volt. Színész, rendező, díszlettervező, a kinematográfikus nyelv megszállott újítója, gegmen és amit akartok.

Aruszki megszállás - mint tény - oly mértékben volt mérgezett reláció, mitologizált valóság, hogy Potemkin-falvaik mintájára néhány száz katonának álcázott titkos KGB-ügynökkel is simán fenntarthatták volna a légiós fenyegetés látszatát. Ettől persze mahorkaízűre keseredett mindazok szájíze, akiknek a magyar-orosz szellemi vagy kulturális kapocs jelentett valami fontosat.

"A történet a lábaim elé zuhant. Keresve sem találhattam volna jobb, izgalmasabb és jelen társadalmunkról, életünkről igazabb képet mutató témát, mint az elmúlt nyár eseményeit, a társulat kálváriáját. Pedig ezt nem kerestem. Az élet adta. Úgy látszik, eljött az ideje, hogy megismerkedjem a kudarc élményével." (Pesti Műsor,

Egy dramaturg, akár én is, jobban teszi, ha rejtekező élethivatásába bújik: dramaturgizál. A megjelenítés hátsó szándékával közelít bonyodalmakhoz, lop, csal, élősködik az írókon, hogy vélt igazságának "szívébe" hatoljon. A tapsos meghajlás várathat magára. Mindebbe belefér - időről időre -, hogy amikor személyes elfogultságaink, a korszakban gyűjtött úti élményeink összetorlódnak: nyíltan valljunk (írjunk) róluk. Ha van hová éppen. Számomra a Magyar Narancs eszményi önlejárató szövegkörnyezet. Csapó.