Egy dramaturg jegyzetei - 3. Tízpudnyi orosz riportfilm

  • Dániel Ferenc
  • 2001. január 18.

Képzőművészet

Aruszki megszállás - mint tény - oly mértékben volt mérgezett reláció, mitologizált valóság, hogy Potemkin-falvaik mintájára néhány száz katonának álcázott titkos KGB-ügynökkel is simán fenntarthatták volna a légiós fenyegetés látszatát. Ettől persze mahorkaízűre keseredett mindazok szájíze, akiknek a magyar-orosz szellemi vagy kulturális kapocs jelentett valami fontosat.
Aruszki megszállás - mint tény - oly mértékben volt mérgezett reláció, mitologizált valóság, hogy Potemkin-falvaik mintájára néhány száz katonának álcázott titkos KGB-ügynökkel is simán fenntarthatták volna a légiós fenyegetés látszatát. Ettől persze mahorkaízűre keseredett mindazok szájíze, akiknek a magyar-orosz szellemi vagy kulturális kapocs jelentett valami fontosat.

Pilinszkytől Dosztojevszkijig, Németh Lászlótól Ljubimovig, Szmoktunovszkijtól Ascher Tamásig, a kaposvári színházig. Nyikita Mihalkov és Tarkovszkij hazai kultuszáig, Török Endre alapvető tanulmányaitól Szilágyi Ákos és russzista társai munkásságáig - kapásból sorolható, hogy geopolitikai balsorsunk ellenére, nálunk hányan hányféleképp folyamodtak a nagy szláv medve agyfutamaihoz, morális mintázataihoz, művészetéhez. Érthető: egy földrésznyi baromállat alkotói töpreng(het)nek az úgynevezett végső kérdéseken (ennyiben szabadon).

Ma, úgy tűnik, a szakspecialistákon kívül alig érdekelnek valakit. Sikerlistán nincs orosz könyv. Mozikban keresve se találni menő ruszki (grúz, örmény) filmet. Hálásnak kell lennünk, hogy a Duna Televízió vásárolt jókora zsáknyit, a finom nézőkre gondolva, a késő esti sugárzás kulturált töltelékéül. Ez okból ment kétszer egyheti bontásban Alekszandr Szokurov portréfilmje a 80. életévét (tavalyelőtt!) ünneplő Szolzsenyicinről.

Még él és dolgozik a mester? És kicsoda ez a filmes? - hallom a kérdéseket.

Szokurov démoni alkat

Tarkovszkij nemzedékének azonnal betiltott tagja (nálunk talán négy opusa ment klubvetítésen), s úgy tudnám mozgóképi látomásait körülírni, szemléltetni, hogy ha a Sztalker "Zónán inneni alvilági jeleneteit" egy képzelt skálán mínusz 37-el jelölnénk, akkor emez ismeretlen ördögi szcénái mínusz 71 körül tartanak. Egy Raszkolnyikov-parafrázisában szinte kioltja a filmidőt, semmissé formálja a teret, kirántja lábunk (szemünk) alól a talajt, odúkból és kazamatákból sötétlő-émelyítő labirintusba gabalyít, ahol a drámai találkozások "érvénytelenek", ahol Szonya kurvatársnői és ügyfeleik a Jelenések Szakadékába ugrálva végeznek romlott életükkel, ahol a gyilkos lázverten bolyong, nem tudva, hogy már bűnhődése időtlen idejét tölti.

Szokurovot Európa nyugati felén magasan jegyzik. Ez persze nem érv. ´k, mint már annyiszor, megtehetik, hogy a pánszláv művészek őrült ideológiáitól, túlhabzásaitól elhatárolódva, a vízióikra figyeljenek. A portréfilmben Szolzsenyicin a vezérürü, Szokurov az ő alázatos kiszolgálója. De nem kliense, mert hittel cselekszik. Képes érzékeltetni a stáb feszült várakozását, amíg a mi Nobel-díjas sztarecünk nem végez napi penzumával. Azután lejön az öreg a dácsa alsó szintjére, dinamikus, titokzatos. És egyszerű, mint minden körülötte. A felesége (élettárs, mindenes, titkárnő, korrektor, nyomdai kiadó, az egykori rabtársak segélyügyintézője). Sztereó rádió komolyzene hallgatásához, írógép, rögzítős telefon, radiátor, konyhasarok, ahol az író krumplit főzdögél magának, könyvek, könyvek, kéziratok.

Puritán otthon a késve berendezett élet számára (öt év háború, húsz év Gulág, rákkórház, húsz év emigráció után).

Folyamatos társalkodás helyett

tíz percig bámulnak egy óriásfenyőt

Erdei sztákkátó. A filmes előhozakodik az örök emberi kegyetlenség témájával. A sztarec elhárítja. Más is van: például a madárdal itthon, orosz földön sokszólamú, az amerikai Vermontban szegényes. A nyilvános bűnbánatnak (amit közreadott) torz és fojtott volt a visszhangja. Versztányi újabb szünet. Mínusz harmincöt fok volt a legnagyobb hideg, amikor munkára hajtották - saroglyával, de átlagos nap volt, akkor szólalt meg benne az Ivan Gyenyiszovics eszmecsírája.

Író: Fiatal korban meghalni méltánytalanság, de senki sem sejtheti, mekkora élet méretik ki neki. Filmes: Ön hogy érzi, a lelke vagy a testi világa maradt fiatalabb a koránál? (Több tonnányi csend) Író: Nem tudom.

A magunkfajta európai néző már csontig rágja a körmét, hogy ezek tematikusan mennyire nem aknázzák ki az interjúidőt, illetve hogy a maguk módján meghitt rejtekezésbe burkolják a modernségről, a historikumról, a hitről alkotott 19. századi tradicionális ihletésű világképüket. Gogol, Dosztojevszkij, Goncsarov, Csehov neve elhangzik, de Tolsztojé nem (gyanús lenne a szerepmodell?). Bizonyos ódon igekötők használatán összekocódnak. Szent-Peterszburg (környéke még mindig Leningrád, hahaha) azonban maradjon csak Pityer!

Irodalomégetés

A Gulág-tortúra nyitányakor elégették Szolzsenyicin két, jegyzetekkel teleirkált füzetkéjét. Mi volt az, vallja az aggastyán-szemtanú, a lángoló kézirathalmokhoz, mások hamuvá pörzsölt életművéhez képest? Elpusztították irodalmunkat. Csend. Szokurov is hozzátehetné a magáét, inkább hallgat. Képen kívül hallgat, nehogy tolakodóvá váljon.

Nincs kedvem definiálni, miféle őskövületek ezek. Talán sorstúltengésben szenvednek, viszont nem nyavalyognak, nem handabandáznak, nem játsszák az eszüket történelmük színpadán - erőlködés nélkül hitelesek.

Dániel Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”