Egy dramaturg jegyzetei - 5.: Fűrészpor- és oroszlánhúgyszag

  • Dániel Ferenc
  • 2001. április 12.

Képzőművészet

Kültelki, városszéli, örökké szedelődzködő, családias hagyomány a mutatványosoké: vándorok inkább, mint kozmopoliták. Műsoruk gyakran alkalmi. Giga-világunkban viszont fényűző technikai kóklerség uralkodik. Minden egyes David Copperfield-megaszám (mondjuk áthatol a kínai falon) vagy a hollywoodiak pirotechnikai és kaszkadőr-attakjai egy lövetben teszik taccsra gyerekkorunk toplák utazó cirkuszait. Las Vegas by night többet "nyújt", mint valaha a háromporondos Circo Medrano. S a virtualitás programjában mi magunk leszünk kivitelezői az előszörre bakis, majd utána tökéletes tripla szaltónak (háló nélkül).
Kültelki, városszéli, örökké szedelődzködő, családias hagyomány a mutatványosoké: vándorok inkább, mint kozmopoliták. Műsoruk gyakran alkalmi. Giga-világunkban viszont fényűző technikai kóklerség uralkodik. Minden egyes David Copperfield-megaszám (mondjuk áthatol a kínai falon) vagy a hollywoodiak pirotechnikai és kaszkadőr-attakjai egy lövetben teszik taccsra gyerekkorunk toplák utazó cirkuszait. Las Vegas by night többet "nyújt", mint valaha a háromporondos Circo Medrano. S a virtualitás programjában mi magunk leszünk kivitelezői az előszörre bakis, majd utána tökéletes tripla szaltónak (háló nélkül).

Lehet, hogy a manézs fűrészpor- és oroszlánhúgyszagú, mégse tapsolnék olyan fejlődési rendellenességnek, amelyik "vigyázat! rezervátum!" feliratokkal akarná konzerv/hiber/nálni. Ha a filmet hozom fel: abban Chaplintől Felliniig, Buster Keatontól Terry Gilliamig

végeláthatatlanul bukfenceznek

a rendező koboldok. Ha jól kidolgozott geget látok: Grock, a vén pojáca somolyog belőle. A világirodalomban Kafkáról, Beckettről, Márquezről - heplá! - legyen kuss! Amikor nálunk egy-egy komolykodó írótábor határozatilag dönti el, miszerint prózánkban az ötvenes évek "le van tudva", s ötvenhat nem, Gábriel Duncát, a törpét látom a Sinistra patakjában, s gyanakszom: Bodor Ádám ádáz dummeraugusztokkal operált eddig is, miért ne rukkolna elő újabb Coca Mavrudin Mahmudia ezredes(nő)vel, sárga vazelines vattákkal a fülben, halálpoénokat kivitelezve?!

Verbális flikk-flakkokért lenyúlom bárhol E. P.-ét:

"ne legyen vér a pucánkban"

Robi boldogan nevet ránk, felhőtlen vagyunk,

barátim, felhőtlen, hát

"büszkélkedjünk ejaculatio praecoxunkkal"

... ó, ó, na, háló, háló, Mister Praecox, hogy is!, ön!, ön ittfelejtette sétabotját, az ezüstfejű, hatalmas sétabotot... (ad infinitum).

Színház: az Asbóth utcai Shure Stúdióba igyekszem Thomas Bernhardért, nem kevésbé

Sinkó László jokulátori mutatványa

kedvéért, s alig tízpercnyi játékidő elég hozzá, hogy felmérjem (nézőtársaimmal együtt): csapdahálóba ejtettek. A szerző közismert német- és osztrákfaló. A keresztvizet is ledörgöli honfitársairól. Némi áttétellel: rólunk. Mint képzett dramaturg moliére-i laposfogással késleltet: majd elepedünk érte, hogy jöjjön már a tisztes bíróvá vedlett exnáci, hogy kezdődjön már Himmler születésnapi házi ünnepélye! Másik trükk (a kukucska színpad abszolút porondosítása): a kinti konszolidált polgári Németország voltaképp "nincs is", a "nyugállomány" merő fikció, pusztán a négy fal közé szorult karantén (játéktér) valóságos. A testvéri gyűlölködés, a vérfertőző szerelem, az SS-egyenruha, Himmler képe, családi fotók a hősi múltból, a pisztoly, mind-mind megelevenedni, azaz "produkció!"-vá válni akar!

Sinkó László (legalább a híres Übü Papa óta) gondos munkával ön- és közveszélyessé növelte porondszínészi figuráját, aminek az érintésétől is virulens fertőző betegségek jutnak eszünkbe. Mikor hogy? - mulattat és/vagy kétségbeesésbe kerget. Ez itt, ez a Rudolf Höller, kvázi bíró szolidabb nőtestvérei között esszenciája a hitlerájnak. Autonóm vérfarkas. Futamról futamra celebrálja az estét (hozzá képest minden újnáci nosztalgikus), ahogyan azt Himmler porondmester előírja. Führerprinzip! - már titkok se rejtőznek! Illetve két testi természetű titok mégis adódik. Hogy Himmler elokádta magát a krematórium bűzétől, szóval, hogy testileg az übermensch is esendőnek bizonyult, és bizonyul-hat! a jelen időben is. Führerpech! - ilyen estén szívrohamtól kiborulni. Most telefonálhatnak zsidó orvosért. Függöny.

Valamikor, a 3 forintos mozijegyek érájában 30 filléres felárral a mozik "árrtistá műjsorrt" vagy "várietté műjsorrt" szolgáltattak. Tangóharmonika. Dob. Világítás. Zene. Dobos felállt: "Keds köznség! Mégkezgyük műsorunkat! Másfél, azaz 1 + 1/2 Lucházi!" - kijött a vetítővászon elé agyonstoppolt trikóban az apa, kilencéves véknya lányával, szaltók, dobálás, hajingálás, kígyóvá gabalyítás, fejállás, jézusmária! muzzik. Aztán buzogányos zsonglőr házaspár (mert morális lények voltak) vagy "Baltazár illuzionista" cilinderes galambbal vagy koszlott bársonyos takaróval, égő petrólámpával: utóbbi majdnem mindig sikeresen eltűnt az előbbi suhintása alatt. Aztán szünet. Vizeskölni-fufukálás poloskairtó-pumpával. Perec. Nagyfilm. Jó esetben: "Nincs béke az olajfák alatt."

Hogy valami maradjon ebből,

azon dolgozik a Stúdió K-ban Szőke Szabolcs és Hólyagcirkusza. Most éppen "Az utolsó pacc" (végső baki) van soron. Főattrakciója a 87 éves nyugdíjas artista: Winkler úr. Kicsi ember, több számmal nagyobb kezekkel. Ha a tuti kártyaszáma bejön neki, már nyerő, plusz háromnegyed évszázadot rehabilitál. Heplá!

Dániel Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.