Egy dramaturg jegyzetei - 5.: Fűrészpor- és oroszlánhúgyszag

  • Dániel Ferenc
  • 2001. április 12.

Képzőművészet

Kültelki, városszéli, örökké szedelődzködő, családias hagyomány a mutatványosoké: vándorok inkább, mint kozmopoliták. Műsoruk gyakran alkalmi. Giga-világunkban viszont fényűző technikai kóklerség uralkodik. Minden egyes David Copperfield-megaszám (mondjuk áthatol a kínai falon) vagy a hollywoodiak pirotechnikai és kaszkadőr-attakjai egy lövetben teszik taccsra gyerekkorunk toplák utazó cirkuszait. Las Vegas by night többet "nyújt", mint valaha a háromporondos Circo Medrano. S a virtualitás programjában mi magunk leszünk kivitelezői az előszörre bakis, majd utána tökéletes tripla szaltónak (háló nélkül).
Kültelki, városszéli, örökké szedelődzködő, családias hagyomány a mutatványosoké: vándorok inkább, mint kozmopoliták. Műsoruk gyakran alkalmi. Giga-világunkban viszont fényűző technikai kóklerség uralkodik. Minden egyes David Copperfield-megaszám (mondjuk áthatol a kínai falon) vagy a hollywoodiak pirotechnikai és kaszkadőr-attakjai egy lövetben teszik taccsra gyerekkorunk toplák utazó cirkuszait. Las Vegas by night többet "nyújt", mint valaha a háromporondos Circo Medrano. S a virtualitás programjában mi magunk leszünk kivitelezői az előszörre bakis, majd utána tökéletes tripla szaltónak (háló nélkül).

Lehet, hogy a manézs fűrészpor- és oroszlánhúgyszagú, mégse tapsolnék olyan fejlődési rendellenességnek, amelyik "vigyázat! rezervátum!" feliratokkal akarná konzerv/hiber/nálni. Ha a filmet hozom fel: abban Chaplintől Felliniig, Buster Keatontól Terry Gilliamig

végeláthatatlanul bukfenceznek

a rendező koboldok. Ha jól kidolgozott geget látok: Grock, a vén pojáca somolyog belőle. A világirodalomban Kafkáról, Beckettről, Márquezről - heplá! - legyen kuss! Amikor nálunk egy-egy komolykodó írótábor határozatilag dönti el, miszerint prózánkban az ötvenes évek "le van tudva", s ötvenhat nem, Gábriel Duncát, a törpét látom a Sinistra patakjában, s gyanakszom: Bodor Ádám ádáz dummeraugusztokkal operált eddig is, miért ne rukkolna elő újabb Coca Mavrudin Mahmudia ezredes(nő)vel, sárga vazelines vattákkal a fülben, halálpoénokat kivitelezve?!

Verbális flikk-flakkokért lenyúlom bárhol E. P.-ét:

"ne legyen vér a pucánkban"

Robi boldogan nevet ránk, felhőtlen vagyunk,

barátim, felhőtlen, hát

"büszkélkedjünk ejaculatio praecoxunkkal"

... ó, ó, na, háló, háló, Mister Praecox, hogy is!, ön!, ön ittfelejtette sétabotját, az ezüstfejű, hatalmas sétabotot... (ad infinitum).

Színház: az Asbóth utcai Shure Stúdióba igyekszem Thomas Bernhardért, nem kevésbé

Sinkó László jokulátori mutatványa

kedvéért, s alig tízpercnyi játékidő elég hozzá, hogy felmérjem (nézőtársaimmal együtt): csapdahálóba ejtettek. A szerző közismert német- és osztrákfaló. A keresztvizet is ledörgöli honfitársairól. Némi áttétellel: rólunk. Mint képzett dramaturg moliére-i laposfogással késleltet: majd elepedünk érte, hogy jöjjön már a tisztes bíróvá vedlett exnáci, hogy kezdődjön már Himmler születésnapi házi ünnepélye! Másik trükk (a kukucska színpad abszolút porondosítása): a kinti konszolidált polgári Németország voltaképp "nincs is", a "nyugállomány" merő fikció, pusztán a négy fal közé szorult karantén (játéktér) valóságos. A testvéri gyűlölködés, a vérfertőző szerelem, az SS-egyenruha, Himmler képe, családi fotók a hősi múltból, a pisztoly, mind-mind megelevenedni, azaz "produkció!"-vá válni akar!

Sinkó László (legalább a híres Übü Papa óta) gondos munkával ön- és közveszélyessé növelte porondszínészi figuráját, aminek az érintésétől is virulens fertőző betegségek jutnak eszünkbe. Mikor hogy? - mulattat és/vagy kétségbeesésbe kerget. Ez itt, ez a Rudolf Höller, kvázi bíró szolidabb nőtestvérei között esszenciája a hitlerájnak. Autonóm vérfarkas. Futamról futamra celebrálja az estét (hozzá képest minden újnáci nosztalgikus), ahogyan azt Himmler porondmester előírja. Führerprinzip! - már titkok se rejtőznek! Illetve két testi természetű titok mégis adódik. Hogy Himmler elokádta magát a krematórium bűzétől, szóval, hogy testileg az übermensch is esendőnek bizonyult, és bizonyul-hat! a jelen időben is. Führerpech! - ilyen estén szívrohamtól kiborulni. Most telefonálhatnak zsidó orvosért. Függöny.

Valamikor, a 3 forintos mozijegyek érájában 30 filléres felárral a mozik "árrtistá műjsorrt" vagy "várietté műjsorrt" szolgáltattak. Tangóharmonika. Dob. Világítás. Zene. Dobos felállt: "Keds köznség! Mégkezgyük műsorunkat! Másfél, azaz 1 + 1/2 Lucházi!" - kijött a vetítővászon elé agyonstoppolt trikóban az apa, kilencéves véknya lányával, szaltók, dobálás, hajingálás, kígyóvá gabalyítás, fejállás, jézusmária! muzzik. Aztán buzogányos zsonglőr házaspár (mert morális lények voltak) vagy "Baltazár illuzionista" cilinderes galambbal vagy koszlott bársonyos takaróval, égő petrólámpával: utóbbi majdnem mindig sikeresen eltűnt az előbbi suhintása alatt. Aztán szünet. Vizeskölni-fufukálás poloskairtó-pumpával. Perec. Nagyfilm. Jó esetben: "Nincs béke az olajfák alatt."

Hogy valami maradjon ebből,

azon dolgozik a Stúdió K-ban Szőke Szabolcs és Hólyagcirkusza. Most éppen "Az utolsó pacc" (végső baki) van soron. Főattrakciója a 87 éves nyugdíjas artista: Winkler úr. Kicsi ember, több számmal nagyobb kezekkel. Ha a tuti kártyaszáma bejön neki, már nyerő, plusz háromnegyed évszázadot rehabilitál. Heplá!

Dániel Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.