Lehet, hogy a manézs fűrészpor- és oroszlánhúgyszagú, mégse tapsolnék olyan fejlődési rendellenességnek, amelyik "vigyázat! rezervátum!" feliratokkal akarná konzerv/hiber/nálni. Ha a filmet hozom fel: abban Chaplintől Felliniig, Buster Keatontól Terry Gilliamig
végeláthatatlanul bukfenceznek
a rendező koboldok. Ha jól kidolgozott geget látok: Grock, a vén pojáca somolyog belőle. A világirodalomban Kafkáról, Beckettről, Márquezről - heplá! - legyen kuss! Amikor nálunk egy-egy komolykodó írótábor határozatilag dönti el, miszerint prózánkban az ötvenes évek "le van tudva", s ötvenhat nem, Gábriel Duncát, a törpét látom a Sinistra patakjában, s gyanakszom: Bodor Ádám ádáz dummeraugusztokkal operált eddig is, miért ne rukkolna elő újabb Coca Mavrudin Mahmudia ezredes(nő)vel, sárga vazelines vattákkal a fülben, halálpoénokat kivitelezve?!
Verbális flikk-flakkokért lenyúlom bárhol E. P.-ét:
"ne legyen vér a pucánkban"
Robi boldogan nevet ránk, felhőtlen vagyunk,
barátim, felhőtlen, hát
"büszkélkedjünk ejaculatio praecoxunkkal"
... ó, ó, na, háló, háló, Mister Praecox, hogy is!, ön!, ön ittfelejtette sétabotját, az ezüstfejű, hatalmas sétabotot... (ad infinitum).
Színház: az Asbóth utcai Shure Stúdióba igyekszem Thomas Bernhardért, nem kevésbé
Sinkó László jokulátori mutatványa
kedvéért, s alig tízpercnyi játékidő elég hozzá, hogy felmérjem (nézőtársaimmal együtt): csapdahálóba ejtettek. A szerző közismert német- és osztrákfaló. A keresztvizet is ledörgöli honfitársairól. Némi áttétellel: rólunk. Mint képzett dramaturg moliére-i laposfogással késleltet: majd elepedünk érte, hogy jöjjön már a tisztes bíróvá vedlett exnáci, hogy kezdődjön már Himmler születésnapi házi ünnepélye! Másik trükk (a kukucska színpad abszolút porondosítása): a kinti konszolidált polgári Németország voltaképp "nincs is", a "nyugállomány" merő fikció, pusztán a négy fal közé szorult karantén (játéktér) valóságos. A testvéri gyűlölködés, a vérfertőző szerelem, az SS-egyenruha, Himmler képe, családi fotók a hősi múltból, a pisztoly, mind-mind megelevenedni, azaz "produkció!"-vá válni akar!
Sinkó László (legalább a híres Übü Papa óta) gondos munkával ön- és közveszélyessé növelte porondszínészi figuráját, aminek az érintésétől is virulens fertőző betegségek jutnak eszünkbe. Mikor hogy? - mulattat és/vagy kétségbeesésbe kerget. Ez itt, ez a Rudolf Höller, kvázi bíró szolidabb nőtestvérei között esszenciája a hitlerájnak. Autonóm vérfarkas. Futamról futamra celebrálja az estét (hozzá képest minden újnáci nosztalgikus), ahogyan azt Himmler porondmester előírja. Führerprinzip! - már titkok se rejtőznek! Illetve két testi természetű titok mégis adódik. Hogy Himmler elokádta magát a krematórium bűzétől, szóval, hogy testileg az übermensch is esendőnek bizonyult, és bizonyul-hat! a jelen időben is. Führerpech! - ilyen estén szívrohamtól kiborulni. Most telefonálhatnak zsidó orvosért. Függöny.
Valamikor, a 3 forintos mozijegyek érájában 30 filléres felárral a mozik "árrtistá műjsorrt" vagy "várietté műjsorrt" szolgáltattak. Tangóharmonika. Dob. Világítás. Zene. Dobos felállt: "Keds köznség! Mégkezgyük műsorunkat! Másfél, azaz 1 + 1/2 Lucházi!" - kijött a vetítővászon elé agyonstoppolt trikóban az apa, kilencéves véknya lányával, szaltók, dobálás, hajingálás, kígyóvá gabalyítás, fejállás, jézusmária! muzzik. Aztán buzogányos zsonglőr házaspár (mert morális lények voltak) vagy "Baltazár illuzionista" cilinderes galambbal vagy koszlott bársonyos takaróval, égő petrólámpával: utóbbi majdnem mindig sikeresen eltűnt az előbbi suhintása alatt. Aztán szünet. Vizeskölni-fufukálás poloskairtó-pumpával. Perec. Nagyfilm. Jó esetben: "Nincs béke az olajfák alatt."
Hogy valami maradjon ebből,
azon dolgozik a Stúdió K-ban Szőke Szabolcs és Hólyagcirkusza. Most éppen "Az utolsó pacc" (végső baki) van soron. Főattrakciója a 87 éves nyugdíjas artista: Winkler úr. Kicsi ember, több számmal nagyobb kezekkel. Ha a tuti kártyaszáma bejön neki, már nyerő, plusz háromnegyed évszázadot rehabilitál. Heplá!
Dániel Ferenc
