Egy dramaturg jegyzetei - I.: Mit nézzünk? hogyan nézzük? (Ito és Szajuri)

  • Dániel Ferenc
  • 2000. november 16.

Képzőművészet

Egy dramaturg, akár én is, jobban teszi, ha rejtekező élethivatásába bújik: dramaturgizál. A megjelenítés hátsó szándékával közelít bonyodalmakhoz, lop, csal, élősködik az írókon, hogy vélt igazságának "szívébe" hatoljon. A tapsos meghajlás várathat magára. Mindebbe belefér - időről időre -, hogy amikor személyes elfogultságaink, a korszakban gyűjtött úti élményeink összetorlódnak: nyíltan valljunk (írjunk) róluk. Ha van hová éppen. Számomra a Magyar Narancs eszményi önlejárató szövegkörnyezet. Csapó.
Egy dramaturg, akár én is, jobban teszi, ha rejtekező élethivatásába bújik: dramaturgizál. A megjelenítés hátsó szándékával közelít bonyodalmakhoz, lop, csal, élősködik az írókon, hogy vélt igazságának "szívébe" hatoljon. A tapsos meghajlás várathat magára. Mindebbe belefér - időről időre -, hogy amikor személyes elfogultságaink, a korszakban gyűjtött úti élményeink összetorlódnak: nyíltan valljunk (írjunk) róluk. Ha van hová éppen. Számomra a Magyar Narancs eszményi önlejárató szövegkörnyezet. Csapó.

Folyókanyarulat textilből

Ito és Szajuri. Bozsik Yvette és Frenák Pál első közös színházi vállalkozása japán ihletésű játék a Trafóban. (Tér és videó: Ádám Zoltán, Ravasz András. Jelmez: Berzsenyi Kriszta. Fény: Pető József. Zene: Fred Bigot.) Pontfényekkel, súrolt fénypászmákkal megvilágított csillámló meanderek - két képzeletbeli és térbeli végponttal. E nyomvonal mentén jön létre a színpadon duettjük szimultán tánca: haladás, közelítés, vonagló megtorpanás, kanyarulás, átérkezés telítődik meg női-férfi, férfi-női testiséggel, természetképzetekkel, faunával, flórával. Erős kontrasztja a narcisztikus élvezkedés mozdulatvilágának, amelyet kiegészít és ellenpontoz a táncszínészek testére tekeredő kelme. Végállapot: meztelenség. Végállapot: sötétség. Lényegi adottság: a TRAF", ez a puritán, de jól felszerelt, mindig újszerűen kiaknázható létesítmény (aréna lelátó, tágas színtér, átható hangzás, sokrétű világítás, vetítővászon, sík- és térhatás).

Dramaturg lévén szabadon tanúskodhatok amellett, hogy a hazai színpadvilágban, ahol inkább a kis/közép realizmus, a revü és az irodalmiság dívik, Bozsik Yvette színháza mintaadó kivétel: nála megjelenik az ölbecsaló anya-natúra mintegy csaliként vagy érzékszervekhez szóló ajándékként. Van bestiáruma: hibridek, állatfélék, androgünök, mesés szörnylények, magyaros folklórsűrítmények, transzvesztiták, eleven idézetek, kóros túlnövekedés és törpeség. A testen belüli létre utalva különös kellékeket varázsol elő és vissza.

Évek óta figyelem ámulattal színházát, s csak bámulom, hogy a hivatalos kritika hogyan dugja valamiféle koreográfusi kreclibe. Most, hogy hazaérkezvén Frenák Pál, a páratlan fizikumú, szuggesztív mozdulatművész is "bonyolítani fogja a képet", őt is besorolják?

Mért nyüstölöm mindezt? Mert történetesen a színház nem főnixmadár, önmagából megújulni nem képes. Viszont, vurstlisan szólva "aaatitokaaaarejtéééjjja csoda!" - azaz, a mágia, a testbeszéd, a beszédbűvölet, a karnevál, a természet csendes mutánsai, a kóklerség öngerjedelmei, s mindezek hibridjei segíthetnek túljutni (ha van) a válságon.

Sinistra és Szajla

Bodor Ádám és Oravecz Imre. Néhány éve az első szerző némi faggatásra "meteorológus"-nak vallotta magát. Oravecz táj- és növénytakaró-"specialistának". Mintha nyájasan rásegítettek volna, hadd ismerje föl a honi irodalmi recepció, no meg az olvasó!, írásaikban milyen försztklassz szerepet visz éghajlat, topográfia, növényzet, csapadék - átlag, medve vagy nyúl. Hogy körzetbeli raboskodásunk időtlenségét azzal az idővel tagolhatjuk, ami alatt a "menyét alakú hófolt" "hód alakú hófolttá" módosul. Hogy a ködkonfigurációk meg a szelek értékállóbbak, mint a historikum üzenetei. Hogy a Coca Mavrodin Mahmudia ezredes fülébe tömködött sárgás vazelines vattacsomók jégbe fagyva is "tanúskodnak" a történet mellett? Mint Oravecznél a Recsk felé vezető út mentén a köves, terméketlen, gyűlölt parcella? A dinsztelt hagyma szaga a nyári konyha felől, amely az anyai otthonosságot idézi, noha minden relikvia szétporladt már?

Áthallás és átjárás

A műfaji karámokban tipródók meg a különféle ideológiákkal fertőzöttek karanténjaikból sitty-sutty aligha tudnak kitörni. Korunk szervezeti formája a szekcióké, az osztódással szaporodó zsűriké és szakbizottságoké. Ez érvényes a művészeti élet formáira is. És mégis, hinnünk kell abban, hogy valamiféle kölcsönös figyelem révén egymásba csillanhat irodalom és teátrum, film és zene, szcenika és élettan, képzelet és valóság.

H

Záradék: hosszasan kellett volna írnom arról a feszült kontrasztról, hogy az Ito és Szajuriban Bozsik Yvette kiszolgáltatja az arcát, de Frenák Pálnak még a feje sem látszik, mert takarja egy kiszámíthatatlanul imbolygó japán szalmakalap. Egyfelől: test és arc, mozdulatok egysége, másfelől: arctalanság, test és kaszáló végtagok diszharmóniája. Nos, épp ebben rejlik az igazi színház titka: képtelenség verbalizálni. Ha találnánk méltó műleírást hozzá, akár oda se menjünk.

Dániel Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.