Egy dramaturg feljegyzései - 4.: Orson Welles, a fehér bálna

  • Dániel Ferenc
  • 2001. február 22.

Képzőművészet

Anagy fehér bálna 1985-ben halt meg Hollywoodban, magányosan. Indulásakor a moziipar és Amerika dédelgetett fenegyereke volt. Színész, rendező, díszlettervező, a kinematográfikus nyelv megszállott újítója, gegmen és amit akartok.

Egy dramaturg jegyzetei - 4.

Anagy fehér bálna 1985-ben halt meg Hollywoodban, magányosan. Indulásakor a moziipar és Amerika dédelgetett fenegyereke volt. Színész, rendező, díszlettervező, a kinematográfikus nyelv megszállott újítója, gegmen és amit akartok.

Nem tudták bedarálni,

ezért előbb ellehetetlenítették, azután kiutálták. Harminc évig bolyongott több földrészen, kamerákkal, vágóasztalokkal fölfegyverkezve. Ahogyan írókra mondjuk: grafomán, úgy volt ő a filmezés megszállottja. "riási hagyatéka ma is feldolgozatlan. A nyolcvanas években engesztelésül adtak neki egy "életmű-Oscar"-t, s hogy gondosan bebalzsamozzák: minden idők tíz legjobb filmje közé beválogatták az Aranypolgárt. O. W. ebbéli szerepeit grandszenyőri módon eljátszván utolsó leheletéig harcolt, hogy a neki kedves filmet "végbe vigye".

Epizód: közönségtalálkozó. Színhely: egyetemi auditórium maximum, érdeklődő, inkább ellenséges yuppie diákokkal zsúfolva. Faggatják: miért hagyott félbe annyi opust? Miért tagadta a sztenderd amerikai értékeket? Miért hagyta el az országot? Orson Welles (felvillanyozva) filmmakernek vallja magát, egyszersmind bátor amerikainak, bátor férfinak, amilyenekre mindig szükség volt, van. (Kis időre megáll a levegő, aztán taps.) Aztán még hozzáteszi, shakespeare-i gesztussal: önöknek van szükségük több bátorságra! (Valamivel gyérebb taps...)

Közbevetőleg: a jelenség ismerős. Nálunk is csesztetnek rendezőket különféle irányokból, ideológiai megfontolásoktól, érdekeltségektől hajtva.

Aszongyák, légy elkötelezett

bíráló, politikus, társadalommodellező, nemzeti érzületű, jövőbe mutató, táltoshívő, népszerű, exportképes, hollywoodi irányultságú. De vigyázat, nehogy úgy járjunk velük, mint Alan Parkerrel, aki az Evita mérsékeltebb hozamáért a magyar statisztériát kárhoztatta, Madonna vagy az avasvaj-szagú sztori helyett.

Profizmusügyben magasan kvalifikált, világhírű operatőreink (az Illés Papi-iskola virtuózai), mióta haza-haza látogatnak, szintúgy hallatják szavukat. Jogosan.

De nem beszélnek az Orson Welles-szindrómáról. Arról, hogy az amerikai masinéria a hatvanas évek óta töretlenül tökéletesedik, mondhatni, teljesítményjátékká fejlődik vagy torzul tovább. Fejleménye, hogy immár személytelenül darálja be a jövevényeket, a szuverén filmalkotókat. Így kallódott el B vagy C kategóriás zugtermékekben Andrej Koncsalovszkij. Öccse, Nyikita Mihalkov mostanában prostituálódik. Persze mindenki másképp csinálja. Bernardo Bertolucci mitologizál, Wim Wenders mondén és kacér. Hétszentség, hogy mire ebben a globális világban provinciális cikkecském megjelenik, a távol-keleti fiatal géniuszokat is benyalják etno-ízesítés céljából.

Csőlátásilag nézvést: itt volna még a Filmközpont Rt. ügye. Miszerint felülről, kormányzatilag döntve teremtsenek nemzeti filmgyártást. Kis országban, szűköske piacon. Mintha nem ismernénk a dán, a finn, a svájci, a holland, a lengyel példákat: mindenütt televíziók és bátor filmesek koprodukcióján, tisztes és kitartó közös érdekeltségükön alapul a rentábilis, megújulni képes nemzeti filmművészet.

O. W. (kortársunk + előőrsünk) soha, egyetlen percre sem fogadta el, hogy ő szindróma volna.

Mindent bevállalt:

filmszerepeket, szinkront, riportozást, szórakoztató szkeccseket, low budgetet, hogy a keresményeiből saját "rögeszmés" alkotásait finanszírozza. Jenkiként persze a méretek rabja is volt. Vonzotta Franz Kafka, megcsinálta (a "Vége" feliratig) a Pert amerikanizált modorban, keményen és nagyvonalúan. Vonzotta Shakespeare: mozgóképre teatralizálta a Macbethet, az Othellót, felejthetetlenül a Falstaffot. A nagyság és a kárhozat titkait kutatta, mert hitt az úgymond végső értékekben, s olyan mozgóképi megoldásokon nyűglődött, amelyeket utódai (kortársai) simán váltottak aprópénzre.

Gyűlölte a relikviákat, különböző országokban álló elhagyatott házai mégis roskadásig vannak tömve kacatokkal, filmdobozokkal, forgatókönyvekkel, díszlet- és jelmeztervekkel. Freudi elfelejtéssel védekezett ellenük valami újabb ötlet, geg, látomás miatt.

Öndoku-felvételsorozat: félközeli fix kamerával. Hangminőség: O. K. Az anyag: Ahab kapitány végső monológja a Mobi Dickből. Kit átkozhatna még a pusztulásért? A háborgó óceánt fehér bálnájával? Az Ahab nevű őrültet bosszúszomjával? A sorsot? Welles hirtelen félbeszakítja a felvételt, valami nem stimmel, lenyúl a kézicsapóért, bemondja az új csapószámot, újrakezdi valamivel fojtottabban. Végigmondja. Kitartja a jelenetvéget. Ennyi. Próbafelvétel vagy csupán egy edzésnap?

Virtuális mozimban elképzelni vélem azt az Orson Welles-folytatásost, ami egész életművét - töredékeivel, terveivel, hiátusaival, forgatókönyveivel bátran dokumentálva - előcsalogatná. És amit nem szakítanának meg reklámokkal.

Dániel Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.