Dénes Balázs

Dr. Németh Zsolt, a Rendőrtiszti Főiskola méltán híres adjunktusa "Bizalomhiány a magyar rendőrségnél - okok és következmények" címmel tartott előadást a Magyar Kriminológiai Társaság éves vándorgyűlésén. A szakember prezentációjában hosszan sorolta, milyen okok vezettek szerinte odáig, hogy a polgárok elveszítették bizalmukat a rend őreiben mint egyénekben, és a rendőrségben mint testületben. Dénes Balázs

A holland diplomata, egykori német nagykövet jelenleg a Holland Drogpolitikai Alapítvány munkatársa.

A magyar parlament múlt év december 23-án elfogadott drogjogi módosítása nyomán 2003. március 1-jétől hatályba lépő új szabályok kétségtelen enyhítést jelentenek a kábítószerrel való visszaélés büntetőjogi szabályozásában. Hogy hazánkban drogliberalizálásról mégsem beszélhetünk, annak elsősorban az az oka, hogy a hatalmon lévő politikusok ismét elmulasztottak egy fontos lépést: nevezetesen az egyes dogok közötti törvényi különbségtételt. A marihuána tehát az új jogszabály szerint is a heroinnal és a kokainnal tartozik majd azonos kategóriába. Tőlünk függetlenül azonban az élet a kenderszármazékokkal kapcsolatos politikák tekintetében nem állt meg. Könnyen elképzelhető, hogy az elemzők 2003-at rövidesen a "kender évé"-nek fogják nevezni.

Kifejezetten mozgalmas volt az idei év a drogpolitikában, a parlamentben jelenleg is folyik a vita a büntető törvénykönyv kábítószer-paragrafusainak módosításairól. Az új törvény valószínűleg jobb lesz, mint a jelenleg hatályos, de korántsem nevezhető liberálisnak.

Miközben Magyarországon az elmúlt években a drogpolitikát a büntetőjogi eszközök szerepének növekedése és az ártalomcsökkentő programok mellőzöttsége jellemezte, Európa és a világ fejlettebb részein a drogfogyasztáshoz kapcsolódó egyéni és társadalmi károkat olyan eszközökkel kezelik sikerrel, melyeknek csak az említésére is a hazai illetékesek jelentékeny hányadának hátán nagy valószínűséggel felállna a szőr.

Az, aki bármilyen okból meg szeretné érteni, hogy pontosan miért is tiltják a világ legtöbb országában a marihuána fogyasztását, előbb-utóbb rádöbben arra, hogy ezek az okok kizárólag politikai természetűek. Orvosi, szociológiai, kriminológiai érvekkel ugyanis nem lehet alátámasztani a marihuána-prohibíciót. Az elmúlt évek, évtizedek során számtalan komoly kutatás és tudományos megalapozottsággal készült tanulmány állapította meg, hogy a kannabiszszármazékok fogyasztásának egészségügyi kockázatai vagy az alkoholfogyasztással egyenrangúak, vagy kisebbek annál. Franciaországban például 1998-ban egy, az egészségügyi kormányzat megrendelésére végzett kutatás megállapította, hogy a marihuána számos szempontot vizsgálva kevésbé veszélyes szer, mint az alkohol. A francia egészségügyi miniszter legutóbb 2001 februárjában ismerte el egy konferencián, hogy az alkohol és a dohány fogyasztása hazájában jóval nagyobb károkat okoz, mint a marihuána élvezete. Kijelentette ugyanakkor azt is, hogy a francia közvélemény "még nincsen felkészülve a legalizációra".

Hogy ennek a bizonyos fellépésnek mi volt az első - s úgy tűnik, máig legfontosabb, meghatározó - eleme, azt talán mindenki tudja, hiszen kevesen vannak, akik ne hallottak volna a Btk. 1999. március 1-jei "kábítószer-szigorításáról". Tavaly óta tehát a büntetőjogi szigor nem kérdéses többé, ettől fogva már csak az volt tisztázatlan, hogy a drogfogyasztás elleni küzdelemnek lesznek-e más jellegű eszközei is?

Az ENSZ 2000-es kábítószer-ellenes világnapjára június végén a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) egy kiállítás szervezésével hívta fel a figyelmet. A Nyugati téri aluljáróban fényképeket és koporsókat láthattak az érdeklődők, valamint a helyszínen és a sajtón keresztül is tájékoztatást lehetett kapni a BRFK új, ingyenesen hívható telefonszámáról.