Fűpolitikák: A szomszéd kertje zöldebb

  • Dénes Balázs
  • 2003. január 30.

Lokál

A magyar parlament múlt év december 23-án elfogadott drogjogi módosítása nyomán 2003. március 1-jétől hatályba lépő új szabályok kétségtelen enyhítést jelentenek a kábítószerrel való visszaélés büntetőjogi szabályozásában. Hogy hazánkban drogliberalizálásról mégsem beszélhetünk, annak elsősorban az az oka, hogy a hatalmon lévő politikusok ismét elmulasztottak egy fontos lépést: nevezetesen az egyes dogok közötti törvényi különbségtételt. A marihuána tehát az új jogszabály szerint is a heroinnal és a kokainnal tartozik majd azonos kategóriába. Tőlünk függetlenül azonban az élet a kenderszármazékokkal kapcsolatos politikák tekintetében nem állt meg. Könnyen elképzelhető, hogy az elemzők 2003-at rövidesen a "kender évé"-nek fogják nevezni.

A magyar parlament múlt év december 23-án elfogadott drogjogi módosítása nyomán 2003. március 1-jétől hatályba lépő új szabályok kétségtelen enyhítést jelentenek a kábítószerrel való visszaélés büntetőjogi szabályozásában. Hogy hazánkban drogliberalizálásról mégsem beszélhetünk, annak elsősorban az az oka, hogy a hatalmon lévő politikusok ismét elmulasztottak egy fontos lépést: nevezetesen az egyes dogok közötti törvényi különbségtételt. A marihuána tehát az új jogszabály szerint is a heroinnal és a kokainnal tartozik majd azonos kategóriába. Tőlünk függetlenül azonban az élet a kenderszármazékokkal kapcsolatos politikák tekintetében nem állt meg. Könnyen elképzelhető, hogy az elemzők 2003-at rövidesen a "kender évé"-nek fogják nevezni.Miközben ugyanis hazánkban a politikusok azon vitatkoznak, milyen kezelésen vagy tanácsadó tanfolyamon kell részt venniük a rendőrségi szűrőn fennakadt alkalmi fűhasználóknak (rosszabb esetben azon, börtön vagy tanfolyam várjon-e a lebukottakra), másutt Európában folytatódik a kenderszármazékok liberalizálása. Egy sor államban érvényben vannak még az elvileg szigorú szabályok, a gyakorlat azonban legtöbbször már egyszerűen nem törődik a saját fogyasztást szolgáló, csekély mennyiségű kannabisz megszerzésével és tartásával. Hogy ez az út - nevezetesen a gyakorlat és az elmélet között megfigyelhető különbség - mennyire járható, azt talán Hollandia esete bizonyítja leginkább. Kevesen tudják ugyanis, hogy míg a coffe-shop rendszerű, az állam által nemcsak megtűrt, hanem szabályozott spanglielosztás immár több mint negyedszázada működik, a holland büntető törvénykönyv szó szerinti értelmezésével a mai napig börtönbe lehetne zárni a kávézókban füvet vásárlókat, nem is beszélve az eladókról. A polgárokat azonban a jelek szerint kevéssé érdekli, hogy mi vagyon leírva a törvénykönyvekben, sokkal inkább az életüket valóban meghatározó napi szintű joggyakorlattal törődnek. Márpedig az utóbbi Hollandiában meglehetősen liberális. A holland modell, már ami annak pragmatikus jogalkalmazási részét illeti, számos EU-országban terjedőben van, például Ausztria is egyre inkább ezek közé tartozik. A szomszédban ugyanis gombamód szaporodnak azok a boltok, ahol nem- csak a kender otthoni termesztéséhez szükséges bárminemű felszerelést, hanem a legkülönbözőbb fajtájú magokat is beszerezhetik a leendő kiskertészek. Valószínűleg Belgiumban sem lesz olyan törvény, amely engedélyezi majd a hasiskávézók nyitását. 2001-ben ugyan már egyszer előkerült egy, a marihuánafogyasztás és -elosztás liberalizálását szolgáló javaslat, jogszabály azonban a mai napig sem született az elképzelésből. Viszont a fogyasztást illető joggyakorlat már most is annyira engedékeny, hogy a témával foglalkozó civil szervezetek szerint is elég lenne, ha a liberalizálást nem törvényi csak a rendőri magatartást szabályozó szinten hajtanák végre.

Vannak államok, amelyek nem elégednek meg azzal, hogy egy-egy, az ügyészeknek vagy a rendőröknek kiadott hivatalos utasítással oldják fel a kendert használó alattvalóikat a büntetőjogi szankciók alól. Svájcban minden bizonnyal törvény születik 2003-ban a kannabiszszármazékok termesztéséről és terjesztéséről. Ha a jogszabályt megalkotják, az valójában megint csak egy már működő rendszer utólagos megregulázási kísérlete lesz, ott ugyanis évek óta minden hatóság tudtával nagyban folyik a termesztés és az árusítás. Igaz, a több száz, országszerte megtalálható Hanf-boltban a marihuánát

szobaillatosítóként,

vagy fürdővízhez adagolható illóanyagként lehet megvásárolni, de ez valószínűleg kevéssé zavarja a szerrel élőket. Sőt független szakértők egyenesen azt állítják, hogy a svájciakat még az sem akadályozza meg a legtöbbször 4, 8 vagy 16 grammos kiszerelésben kapható illatanyagok elfüstölésében, hogy a kannabiszt tartalmazó zacskókon minden esetben ott a szöveg: "Nem szabad elszívni!" vagy "Nem belső fogyasztásra!" (Vö.: Ellopni tilos! felirat a szocialista gyár termelőeszközein.) Hogy az üzlet milyen mértekű, arra csak következtetni lehet: Luzernben, a mintegy 80 ezer fős svájci városban közel 100 ilyen bolt szolgálja az érdeklődőket, s miközben a leginkább "szürké"-nek nevezhető piac szereplői várják a tevékenységüket meghatározó jogszabály megszületését, a gyakorlatban semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy akár heti több kiló marihuánát is értékesítsenek boltonként. A svájci rendőrség vezetői ugyanis hozzájuk hasonlóan szintén kivárnak, s nem titkoltan egy, nekik a kenderrel kapcsolatban minél kevesebb munkát adó törvény meghozatalában bíznak.

Európában 2002-ben Anglia volt a kendertéren leginkább nyíltan, a vezető politikusok által felvállaltan előrelépő ország (Takarékra állítva, Magyar Narancs, 2002. április 25.), hiszen David Blunkett belügyminiszter kezdeményezte, hogy a kannabiszszármazékokat az addigi B osztályból a C osztályú drogok közé helyezzék át. A véglegesen előreláthatóan 2003 júliusától életbe lépő szabályozás és új drogpolitikai terv szerint így a kannabisz a legkevésbé veszélyes anyagok osztályába kerül, ennél is fontosabb azonban, hogy az átsorolás következtében a kannabisz saját célú tartása miatt nem lehet majd embereket börtönbe zárni. A jogalkalmazás gyakorlata már most is igen elnéző a kenderfogyasztókkal szemben. Az angol kormánypárti politikusok és a drogszakértők túlnyomó többsége mindenesetre azon a véleményen van, hogy az idejétmúlt, élettől és a fiatalok életvitelétől eltávolodott szigorú kenderellenes törvények jóval nagyobb kárt okoznak, mint maguk a kannabiszszármazékok, és nincs vita abban sem, hogy az új brit drogpolitikának sokkal inkább a komolyabb egyéni és társadalmi károkat okozó szerekre kell koncentrálnia. Tavaly májusban Angliában azt is bejelentették, hogy jól haladnak azok a kísérletek, melyek egy - nem elszívva fogyasztandó, de nem is szintetikus THC-t tartalmazó - kannabiszalapú gyógyszer bevezetését szolgálják. Mivel a kísérletek - amelyek során elsősorban a kannabisz fájdalomcsillapító, valamint a sclerosis multiplexben szenvedő betegekre gyakorolt hatását vizsgálják - már igen előrehaladott állapotban vannak, nem túlzott kijelenteni, hogy 2003-ban az arra rászorulók Angliában

a gyógyszertárakból

szerezhetik majd be a kender-gyógyszert.

Észak-Amerika továbbra is megosztott a kannabiszkérdés tekintetében. Miközben az Egyesült Államok egyrészt továbbra sem tett le arról, hogy a drogháborút minél több országra kiterjesztett hadjáratként láthassa, egy percig sem mondott le arról, hogy saját polgárait terrorizálja kenderügyben. A számok önmagukért beszélnek: az USA-ban évente csak a kannabiszellenes jogszabályok betartatása 7,5-10 milliárd dollárjába kerül az államnak, és 2001-ben az FBI szerint 720 ezer embert tartóztattak le marihuána miatt. A jogi kérdések során oly sokszor problémákat és fejtörést okozó "tagállamok vs. szövetségi szervek" szembenállás különösen hangsúlyos ezen a téren. A jelenlegi szituáció az USA-ban leegyszerűsítve arról szól, hogy míg az egyes tagállamok - az úttörő Kaliforniát követve - sorra döntenek népszavazásokon pozitívan a marihuána orvosi felhasználása tekintetében, a szövetségi drogügyi szervek azon vannak, hogy megbüntessék a tagállami törvények alapján szabadon kendert használó betegeket. Hogy miért érzi úgy a szövetségi kormány, hogy súlyos, gyógyíthatatlan beteg emberek meghurcolásával javíthat a már szinte minden fronton megbukott drogháború eredményein, rejtély - valószínűleg a háború végét jelentő gesztusnak gondolnák az e téren való engedékenységet. Európai szemmel mindenesetre különös, hogy az USA-ban napjainkban nem egy orvosi marihuánaaktivista úgy lehet vádlottja akár a közeljövőben 10-15 éves börtönbüntetést eredményező szövetségi büntetőeljárásoknak, hogy korábban saját városuk vagy államuk hatóságai hivatalosan engedélyt adtak nekik a kender termesztésére.

Az USA-nak nem kis bosszúságot okozva azonban közvetlen szomszédja,

Kanada egészen más

irányba halad a drogpolitika tekintetében, főleg kannabiszügyben. Miután egy 2000. júliusi bírósági határozat értelmében 2001 júliusától megnyílt az út a kender orvosi felhasználása előtt, 2002 decemberében a kanadai kormány igazságügy-minisztere, Martin Cauchon egyenesen azt jelentette be, hogy 2003 kora tavaszán eltörlik a csekély mennyiségű, saját fogyasztást szolgáló kannabisz tartásának büntetőjogi következményeit. A kijelentés csak néhány nappal előzte meg a kanadai parlament alsóházának állásfoglalását, mely szintén a saját célú termesztés és tartás büntetlenségét célozta meg. Tekintettel arra, hogy a kanadai szenátus illegális drogokkal foglalkozó bizottsága már korábban javasolta a parlamentnek, hogy a 16 évesnél idősebbek tekintetében a büntetőjogon kívüli eszközökkel szabályozzák valahogy a kannabisz fogyasztását és "elosztását", nem kétséges, hogy 2003-ban meghozzák a szükséges változtatásokat. Az új törvény még a legpesszimistább elképzelések szerint sem tartalmazhat majd mást, mint egy esetleges szabálysértési bírságot kannabisz tartása esetén - a letartóztatás és a nyilvántartásba való bármiféle rögzítés terhe nélkül.

Kétségtelen, hogy a nemzetközi kenderliberalizáció fontolva halad, de minden újabb ország, amelynek politikusai elég bátrak és őszinték ahhoz, hogy megváltoztassák a kannabisztörvényeket, befolyásolhatja a többi hezitáló államot az esetleges döntésben. A nagy kérdés azonban mégsem az, hogy hány új ország lép a dekriminalizálás vagy a legalizálás útjára, hanem sokkal inkább az, hogy születik-e bármilyen előremutató döntés marihuánaügyben az ENSZ drogügyekkel foglalkozó szervezetének (UNCND) áprilisi, bécsi nagygyűlésén. Ha ugyanis a bécsi találkozón, amelyen többek között minden tagország az illetékes miniszterekkel képviselteti magát, akár csak csekély mértékű (például a kannabisz más osztályba sorolása, vagy a THC mint gyógyszer kérdése tekintetében) előrelépés lenne tapasztalható, az mindenképpen kedvező irányba befolyásolná a következő évek során alakuló nemzeti drogpolitikákat.

Dénes Balázs

Társaság a Szabadságjogokért

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.