Fűpolitikák: A szomszéd kertje zöldebb

  • Dénes Balázs
  • 2003. január 30.

Lokál

A magyar parlament múlt év december 23-án elfogadott drogjogi módosítása nyomán 2003. március 1-jétől hatályba lépő új szabályok kétségtelen enyhítést jelentenek a kábítószerrel való visszaélés büntetőjogi szabályozásában. Hogy hazánkban drogliberalizálásról mégsem beszélhetünk, annak elsősorban az az oka, hogy a hatalmon lévő politikusok ismét elmulasztottak egy fontos lépést: nevezetesen az egyes dogok közötti törvényi különbségtételt. A marihuána tehát az új jogszabály szerint is a heroinnal és a kokainnal tartozik majd azonos kategóriába. Tőlünk függetlenül azonban az élet a kenderszármazékokkal kapcsolatos politikák tekintetében nem állt meg. Könnyen elképzelhető, hogy az elemzők 2003-at rövidesen a "kender évé"-nek fogják nevezni.

A magyar parlament múlt év december 23-án elfogadott drogjogi módosítása nyomán 2003. március 1-jétől hatályba lépő új szabályok kétségtelen enyhítést jelentenek a kábítószerrel való visszaélés büntetőjogi szabályozásában. Hogy hazánkban drogliberalizálásról mégsem beszélhetünk, annak elsősorban az az oka, hogy a hatalmon lévő politikusok ismét elmulasztottak egy fontos lépést: nevezetesen az egyes dogok közötti törvényi különbségtételt. A marihuána tehát az új jogszabály szerint is a heroinnal és a kokainnal tartozik majd azonos kategóriába. Tőlünk függetlenül azonban az élet a kenderszármazékokkal kapcsolatos politikák tekintetében nem állt meg. Könnyen elképzelhető, hogy az elemzők 2003-at rövidesen a "kender évé"-nek fogják nevezni.Miközben ugyanis hazánkban a politikusok azon vitatkoznak, milyen kezelésen vagy tanácsadó tanfolyamon kell részt venniük a rendőrségi szűrőn fennakadt alkalmi fűhasználóknak (rosszabb esetben azon, börtön vagy tanfolyam várjon-e a lebukottakra), másutt Európában folytatódik a kenderszármazékok liberalizálása. Egy sor államban érvényben vannak még az elvileg szigorú szabályok, a gyakorlat azonban legtöbbször már egyszerűen nem törődik a saját fogyasztást szolgáló, csekély mennyiségű kannabisz megszerzésével és tartásával. Hogy ez az út - nevezetesen a gyakorlat és az elmélet között megfigyelhető különbség - mennyire járható, azt talán Hollandia esete bizonyítja leginkább. Kevesen tudják ugyanis, hogy míg a coffe-shop rendszerű, az állam által nemcsak megtűrt, hanem szabályozott spanglielosztás immár több mint negyedszázada működik, a holland büntető törvénykönyv szó szerinti értelmezésével a mai napig börtönbe lehetne zárni a kávézókban füvet vásárlókat, nem is beszélve az eladókról. A polgárokat azonban a jelek szerint kevéssé érdekli, hogy mi vagyon leírva a törvénykönyvekben, sokkal inkább az életüket valóban meghatározó napi szintű joggyakorlattal törődnek. Márpedig az utóbbi Hollandiában meglehetősen liberális. A holland modell, már ami annak pragmatikus jogalkalmazási részét illeti, számos EU-országban terjedőben van, például Ausztria is egyre inkább ezek közé tartozik. A szomszédban ugyanis gombamód szaporodnak azok a boltok, ahol nem- csak a kender otthoni termesztéséhez szükséges bárminemű felszerelést, hanem a legkülönbözőbb fajtájú magokat is beszerezhetik a leendő kiskertészek. Valószínűleg Belgiumban sem lesz olyan törvény, amely engedélyezi majd a hasiskávézók nyitását. 2001-ben ugyan már egyszer előkerült egy, a marihuánafogyasztás és -elosztás liberalizálását szolgáló javaslat, jogszabály azonban a mai napig sem született az elképzelésből. Viszont a fogyasztást illető joggyakorlat már most is annyira engedékeny, hogy a témával foglalkozó civil szervezetek szerint is elég lenne, ha a liberalizálást nem törvényi csak a rendőri magatartást szabályozó szinten hajtanák végre.

Vannak államok, amelyek nem elégednek meg azzal, hogy egy-egy, az ügyészeknek vagy a rendőröknek kiadott hivatalos utasítással oldják fel a kendert használó alattvalóikat a büntetőjogi szankciók alól. Svájcban minden bizonnyal törvény születik 2003-ban a kannabiszszármazékok termesztéséről és terjesztéséről. Ha a jogszabályt megalkotják, az valójában megint csak egy már működő rendszer utólagos megregulázási kísérlete lesz, ott ugyanis évek óta minden hatóság tudtával nagyban folyik a termesztés és az árusítás. Igaz, a több száz, országszerte megtalálható Hanf-boltban a marihuánát

szobaillatosítóként,

vagy fürdővízhez adagolható illóanyagként lehet megvásárolni, de ez valószínűleg kevéssé zavarja a szerrel élőket. Sőt független szakértők egyenesen azt állítják, hogy a svájciakat még az sem akadályozza meg a legtöbbször 4, 8 vagy 16 grammos kiszerelésben kapható illatanyagok elfüstölésében, hogy a kannabiszt tartalmazó zacskókon minden esetben ott a szöveg: "Nem szabad elszívni!" vagy "Nem belső fogyasztásra!" (Vö.: Ellopni tilos! felirat a szocialista gyár termelőeszközein.) Hogy az üzlet milyen mértekű, arra csak következtetni lehet: Luzernben, a mintegy 80 ezer fős svájci városban közel 100 ilyen bolt szolgálja az érdeklődőket, s miközben a leginkább "szürké"-nek nevezhető piac szereplői várják a tevékenységüket meghatározó jogszabály megszületését, a gyakorlatban semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy akár heti több kiló marihuánát is értékesítsenek boltonként. A svájci rendőrség vezetői ugyanis hozzájuk hasonlóan szintén kivárnak, s nem titkoltan egy, nekik a kenderrel kapcsolatban minél kevesebb munkát adó törvény meghozatalában bíznak.

Európában 2002-ben Anglia volt a kendertéren leginkább nyíltan, a vezető politikusok által felvállaltan előrelépő ország (Takarékra állítva, Magyar Narancs, 2002. április 25.), hiszen David Blunkett belügyminiszter kezdeményezte, hogy a kannabiszszármazékokat az addigi B osztályból a C osztályú drogok közé helyezzék át. A véglegesen előreláthatóan 2003 júliusától életbe lépő szabályozás és új drogpolitikai terv szerint így a kannabisz a legkevésbé veszélyes anyagok osztályába kerül, ennél is fontosabb azonban, hogy az átsorolás következtében a kannabisz saját célú tartása miatt nem lehet majd embereket börtönbe zárni. A jogalkalmazás gyakorlata már most is igen elnéző a kenderfogyasztókkal szemben. Az angol kormánypárti politikusok és a drogszakértők túlnyomó többsége mindenesetre azon a véleményen van, hogy az idejétmúlt, élettől és a fiatalok életvitelétől eltávolodott szigorú kenderellenes törvények jóval nagyobb kárt okoznak, mint maguk a kannabiszszármazékok, és nincs vita abban sem, hogy az új brit drogpolitikának sokkal inkább a komolyabb egyéni és társadalmi károkat okozó szerekre kell koncentrálnia. Tavaly májusban Angliában azt is bejelentették, hogy jól haladnak azok a kísérletek, melyek egy - nem elszívva fogyasztandó, de nem is szintetikus THC-t tartalmazó - kannabiszalapú gyógyszer bevezetését szolgálják. Mivel a kísérletek - amelyek során elsősorban a kannabisz fájdalomcsillapító, valamint a sclerosis multiplexben szenvedő betegekre gyakorolt hatását vizsgálják - már igen előrehaladott állapotban vannak, nem túlzott kijelenteni, hogy 2003-ban az arra rászorulók Angliában

a gyógyszertárakból

szerezhetik majd be a kender-gyógyszert.

Észak-Amerika továbbra is megosztott a kannabiszkérdés tekintetében. Miközben az Egyesült Államok egyrészt továbbra sem tett le arról, hogy a drogháborút minél több országra kiterjesztett hadjáratként láthassa, egy percig sem mondott le arról, hogy saját polgárait terrorizálja kenderügyben. A számok önmagukért beszélnek: az USA-ban évente csak a kannabiszellenes jogszabályok betartatása 7,5-10 milliárd dollárjába kerül az államnak, és 2001-ben az FBI szerint 720 ezer embert tartóztattak le marihuána miatt. A jogi kérdések során oly sokszor problémákat és fejtörést okozó "tagállamok vs. szövetségi szervek" szembenállás különösen hangsúlyos ezen a téren. A jelenlegi szituáció az USA-ban leegyszerűsítve arról szól, hogy míg az egyes tagállamok - az úttörő Kaliforniát követve - sorra döntenek népszavazásokon pozitívan a marihuána orvosi felhasználása tekintetében, a szövetségi drogügyi szervek azon vannak, hogy megbüntessék a tagállami törvények alapján szabadon kendert használó betegeket. Hogy miért érzi úgy a szövetségi kormány, hogy súlyos, gyógyíthatatlan beteg emberek meghurcolásával javíthat a már szinte minden fronton megbukott drogháború eredményein, rejtély - valószínűleg a háború végét jelentő gesztusnak gondolnák az e téren való engedékenységet. Európai szemmel mindenesetre különös, hogy az USA-ban napjainkban nem egy orvosi marihuánaaktivista úgy lehet vádlottja akár a közeljövőben 10-15 éves börtönbüntetést eredményező szövetségi büntetőeljárásoknak, hogy korábban saját városuk vagy államuk hatóságai hivatalosan engedélyt adtak nekik a kender termesztésére.

Az USA-nak nem kis bosszúságot okozva azonban közvetlen szomszédja,

Kanada egészen más

irányba halad a drogpolitika tekintetében, főleg kannabiszügyben. Miután egy 2000. júliusi bírósági határozat értelmében 2001 júliusától megnyílt az út a kender orvosi felhasználása előtt, 2002 decemberében a kanadai kormány igazságügy-minisztere, Martin Cauchon egyenesen azt jelentette be, hogy 2003 kora tavaszán eltörlik a csekély mennyiségű, saját fogyasztást szolgáló kannabisz tartásának büntetőjogi következményeit. A kijelentés csak néhány nappal előzte meg a kanadai parlament alsóházának állásfoglalását, mely szintén a saját célú termesztés és tartás büntetlenségét célozta meg. Tekintettel arra, hogy a kanadai szenátus illegális drogokkal foglalkozó bizottsága már korábban javasolta a parlamentnek, hogy a 16 évesnél idősebbek tekintetében a büntetőjogon kívüli eszközökkel szabályozzák valahogy a kannabisz fogyasztását és "elosztását", nem kétséges, hogy 2003-ban meghozzák a szükséges változtatásokat. Az új törvény még a legpesszimistább elképzelések szerint sem tartalmazhat majd mást, mint egy esetleges szabálysértési bírságot kannabisz tartása esetén - a letartóztatás és a nyilvántartásba való bármiféle rögzítés terhe nélkül.

Kétségtelen, hogy a nemzetközi kenderliberalizáció fontolva halad, de minden újabb ország, amelynek politikusai elég bátrak és őszinték ahhoz, hogy megváltoztassák a kannabisztörvényeket, befolyásolhatja a többi hezitáló államot az esetleges döntésben. A nagy kérdés azonban mégsem az, hogy hány új ország lép a dekriminalizálás vagy a legalizálás útjára, hanem sokkal inkább az, hogy születik-e bármilyen előremutató döntés marihuánaügyben az ENSZ drogügyekkel foglalkozó szervezetének (UNCND) áprilisi, bécsi nagygyűlésén. Ha ugyanis a bécsi találkozón, amelyen többek között minden tagország az illetékes miniszterekkel képviselteti magát, akár csak csekély mértékű (például a kannabisz más osztályba sorolása, vagy a THC mint gyógyszer kérdése tekintetében) előrelépés lenne tapasztalható, az mindenképpen kedvező irányba befolyásolná a következő évek során alakuló nemzeti drogpolitikákat.

Dénes Balázs

Társaság a Szabadságjogokért

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.