Változó európai marihuána-jogszabályok: Fűpolitika

  • Dénes Balázs
  • 2001. június 14.

Tudomány

Az, aki bármilyen okból meg szeretné érteni, hogy pontosan miért is tiltják a világ legtöbb országában a marihuána fogyasztását, előbb-utóbb rádöbben arra, hogy ezek az okok kizárólag politikai természetűek. Orvosi, szociológiai, kriminológiai érvekkel ugyanis nem lehet alátámasztani a marihuána-prohibíciót. Az elmúlt évek, évtizedek során számtalan komoly kutatás és tudományos megalapozottsággal készült tanulmány állapította meg, hogy a kannabiszszármazékok fogyasztásának egészségügyi kockázatai vagy az alkoholfogyasztással egyenrangúak, vagy kisebbek annál. Franciaországban például 1998-ban egy, az egészségügyi kormányzat megrendelésére végzett kutatás megállapította, hogy a marihuána számos szempontot vizsgálva kevésbé veszélyes szer, mint az alkohol. A francia egészségügyi miniszter legutóbb 2001 februárjában ismerte el egy konferencián, hogy az alkohol és a dohány fogyasztása hazájában jóval nagyobb károkat okoz, mint a marihuána élvezete. Kijelentette ugyanakkor azt is, hogy a francia közvélemény "még nincsen felkészülve a legalizációra".
Az, aki bármilyen okból meg szeretné érteni, hogy pontosan miért is tiltják a világ legtöbb országában a marihuána fogyasztását, előbb-utóbb rádöbben arra, hogy ezek az okok kizárólag politikai természetűek. Orvosi, szociológiai, kriminológiai érvekkel ugyanis nem lehet alátámasztani a marihuána-prohibíciót. Az elmúlt évek, évtizedek során számtalan komoly kutatás és tudományos megalapozottsággal készült tanulmány állapította meg, hogy a kannabiszszármazékok fogyasztásának egészségügyi kockázatai vagy az alkoholfogyasztással egyenrangúak, vagy kisebbek annál. Franciaországban például 1998-ban egy, az egészségügyi kormányzat megrendelésére végzett kutatás megállapította, hogy a marihuána számos szempontot vizsgálva kevésbé veszélyes szer, mint az alkohol. A francia egészségügyi miniszter legutóbb 2001 februárjában ismerte el egy konferencián, hogy az alkohol és a dohány fogyasztása hazájában jóval nagyobb károkat okoz, mint a marihuána élvezete. Kijelentette ugyanakkor azt is, hogy a francia közvélemény "még nincsen felkészülve a legalizációra".

A marihuána ellen korábban oly sokat hangoztatott "bevezetődrog-elmélet" tudományosan meghaladottnak tekinthető. Statisztikák igazolják, hogy a kenderfogyasztók töredéke tér csak át veszélyesebb szerek használatára. A fű tehát nem tekinthető a kemény drogok előszobájának, az azonban tény, hogy az illegalitás miatt sokszor előfordul: a marihuánát árusító dealernél másféle szerekhez is hozzá lehet jutni.

A kannabiszszármazékok fogyasztói általában különböznek a más illegális szert használó személyektől. Azokban az országokban, ahol rendszeres és széles körű vizsgálatokkal igyekeznek felmérni a lakosság drogfogyasztási szokásait, könnyű erre az állításra bizonyítékokat találni. Nyugat-európai kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a kannabiszhasználók között jóval kisebb a munkanélküliek aránya, mint az egyéb droggal élő populációkban. Ki lehet jelenteni, hogy Európa szinte minden államában vagy folyamatosan növekszik a fűfogyasztók száma, vagy a már amúgy is magas szinten stagnál. A marihuánafogyasztást a nyugat-európai országokban egyre kevésbé tekintik súlyos következményekkel járó magatartásnak. Nagy-Britanniában az elmúlt két évben számos kormánypárti és ellenzéki politikus is felvállalta korábbi kannabiszfogyasztását.

Kriminológiai értelemben azonban nagyon is mérhető károk érik a marihuána és a hasis fogyasztóit. Nem azért, mert az antidrog-demagógia egyik leggyakrabban használt kifejezésének, a "beszerzési bűnözés"-nek bármilyen köze is lenne a kenderszármazékok fogyasztásához. Azt sem lehet állítani (mert erre sem a tapasztalatok, sem a statisztikák nem utalnak), hogy a fűszívó emberek nagyobb arányban követnének el bűncselekményeket, mint a kendert nem fogyasztó polgárok. Szerválasztásukkal azonban a marihuánahasználók mégis szükségszerűen belépnek a büntetőjog területére, hiszen a fű fogyasztását a törvények sok országban büntetik. Legyenek bármilyen törvénytisztelő emberek is: az állam bűnözőket csinál belőlük.

Mi lehet az oka annak a jelenségnek, hogy a legtöbb országban a politikusok egyszerűen nem hajlandók figyelembe venni a tényeket? Pedig a tények makacs dolgok, magyarázni sokféleképpen lehet, figyelmen kívül hagyni azonban nem érdemes őket. Tény az, hogy a legliberálisabb könnyűdrog-politikájú európai államban, Hollandiában már évtizedek óta kevesebben vannak a marihuánahasználók, mint számos szigorúan tiltó drogpolitikájú országban, s az is tény, hogy Hollandiában évről évre lassan, de biztosan csökken a keménydrog-fogyasztók száma. Tény az is, hogy Hollandiában a kendert kipróbáló fiatalok átlagéletkora jóval magasabb, mint amerikai, francia vagy angol társaiké. A holland drog- és fűpolitika egész egyszerűen működik, és kész.

Az elmúlt hónapokban három európai országban a politikusok (vagy legalábbis egy részük) a jelek szerint mintha előnyben létesítenék a kutatási eredményeket és a statisztikákat a moralizálással és az előítéletekkel szemben.

Svájc

az elmúlt években mindig is élen járt az úttörőnek ható drogpolitikai intézkedések bevezetésében. Meg kell jegyezni, hogy a heroinfogyasztók számára létesített biztonságos belövőhelyiségek létrehozását, vagy a szintén a keménydrog-használókat megcélzó orvosi kábítószer-adagoló programok bevezetését sokkal inkább a reális gondolkodáson alapuló költséghaszon-elemzéseknek, mint az emberi jogi szempontok fokozott figyelembevételének lehetett köszönni. A svájci drogpolitika legfrissebb eredménye a kenderszármazékok fogyasztásának várható liberalizációja. Az alpesi ország közegészségügyi hivatala egyébként már 1999 júniusában bejelentette, hogy szükségesnek tartja a kannabisz státusának átértékelését. Az egészségügyi minisztérium 1999 augusztusában szintén kijelentette, hogy a kannabiszfogyasztás dekriminalizációját tartja szükségesnek. A kendertermékek fogyasztása, sőt az elmúlt években egyre inkább azok házilagos, szabad vagy beltéri termesztése korábban sosem látott méreteket öltött. Vannak adatok, melyek szerint 2000-ben Svájcban úgy 2000 tonna marihuánát termesztettek. Az országban évek óta több száz üzlet foglalkozik kenderárusítással. Bármilyen furcsa is, de a füvet "illatzsákocskaként" vagy szárítva, különféle méretű párnákba tömve, szintén szobaszagosításra árulják, s hiába írják rá gondosan az eladott árucikkekre, hogy "nem fogyasztható", mégis mindenki tudja pontosan, miről van szó.

2000 októberében a kormány elkészítette a fűfogyasztás liberalizációjáról szóló törvényjavaslatát. Svájcban szinte mindenről mindig népszavazást tartanak, a kérdésről az idei év elején az állampolgárok 54 százaléka nyilatkozta azt, hogy helyesnek tartja a törvényjavaslatot, nevezetesen a marihuánaszabályok megváltoztatását. 2001 márciusában végül a jogszabály-tervezetet hivatalosan is a parlament elé terjesztették. Amennyiben a törvényt elfogadják, s erre minden reális esély megvan (tekintettel a javaslat kormánypárti voltára), Svájcban gyakorlatilag holland mintájú kvázilegalizációt vezetnének be. A kendertermékek fogyasztása, kis mennyiségű tartása és megszerzése hivatalosan is "legális" lenne, azaz nem büntetnék meg a fogyasztókat (mint ahogy azt már egyébként most sem teszik). A törvényjavaslatban azonban arról is szó van, hogy - bár nem hivatalosan, hanem csak úgy na-ebbe-sem-kötünk-majd-bele módon - a hatóságok szemet hunynak majd a Hollandiában már bevált értékesítőhelyek működése felett is. A kannabisztermékek árusítása és fogyasztása a jogszabály bevezetése esetén adóterheket fog maga után vonni, a dohányhoz és az alkoholhoz hasonlóan. A svájci coffee shopokban személyenként legfeljebb 5 gramm kannabiszt vehetnek majd a nagykorú állampolgárok, a kávézóknak nem szabad majd kemény drogokat árulniuk, s ugyanígy az árusítóhelye bezárását kockáztatja majd az a fűárus is, aki kiskorúakat szolgál ki. A svájci kormánynak több célja is van a törvény bevezetésével. Egyrészt kijelentették, hogy célszerűnek tartják az emberek fogyasztási szokásait a kemény drogok felől a marihuána felé elmozdítani, márpedig a holland példa 25 éves tapasztalatai szerint erre a kenderliberalizáció megfelelő eszköz. Másrészt hasznosnak tartják majd azt, hogy a hatóságok, miután "leszálltak" a fűről, nagyobb erővel vethetik magukat a veszélyesebb szerek elleni harcba. Végül, de nem utolsósorban ismét a költséghaszon-elemzéshez és a reális drogpolitikai célok kitűzésének eszméjéhez folyamodnak, amikor úgy döntenek, hogy ha a lakosság 35-40 százaléka rendszeresen megszeg egy bizonyos törvényt, akkor egyszerűbb és olcsóbb a minden szempontból (legyenek e szempontok orvosiak, morálisak vagy jogiak) elavult jogszabályt megváltoztatni, mint az állampolgárok magatartását befolyásolni.

Belgium

olyan hely, ahol még magyar szemmel nézve is szigorú büntetések vonatkoznak a drogfogyasztókra. Fogyasztásért elvileg akár 5 évig tartó börtönt is ki lehet szabni, ez azonban szinte soha nem történik meg. A szabályokat ugyanis a gyakorlatban már 1995 óta úgy alkalmazzák, hogy nem nagyon alkalmazzák: az ügyészek fogyasztók esetében vádemelések nélkül zárják le az eljárásokat. Belgiumban is évek óta napirenden volt a könnyű drogok liberalizációjának kérdése. Egyrészt az európai határok megszűnésének köszönhetően a szomszédos Hollandiából csak az nem hozott be az országba füvet vagy hasist, aki nem akart, másrészt az országban a kannabisztermékek fogyasztása rendkívül elterjedt, különösen a fiatalok körében. 2000-ben éppen ezért már több parlamenti képviselő is szorgalmazta a szabályok megváltoztatását, végül 2001 januárjában a belga kormány benyújtotta a parlamentnek azt a törvényjavaslatot, mely szerint a jövőben nem tekintik majd bűncselekménynek a személyes használatra tartott kannabisz megszerzését, tartását, termesztését és fogyasztását. Belgiumban közölték, hogy a törvényjavaslat életbelépésével felszabaduló rendőri erőket és anyagi forrásokat a drogkereskedelem üldözésére és büntetésére fogják felhasználni. A törvényjavaslat beterjesztésének idején a belga egészségügyi miniszter rámutatott arra a tényre, hogy nincsen semmilyen objektív oka annak, hogy a jog a marihuána fogyasztását az alkoholfogyasztástól és a dohányzástól jelentősen eltérően ítélje meg. Azt is hangsúlyozták, hogy "akár tetszik, akár nem", a kannabisz a leginkább elterjedt illegális drog, amely a legkevesebb kárt okozza a különféle tiltott kábítószerek közül. Ebben az esetben sincs másról szó, mint hogy a belga kormány a jogszabályok megváltoztatásával "utánamegy" az emberek változó magatartásainak és szokásainak.

A volt szocialista országok közül

Csehország

az első, ahol néhány héttel ezelőtt komolyan felmerült a marihuána-jogszabályok megváltoztatásának esélye. Egy kormánypárti képviselő által már tavaly benyújtott, de szavazásra elő nem terjesztett törvényjavaslat szerint a marihuána és a hasis fogyasztóit nem üldöznék a hatóságok. Idén májusban aztán egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselőcsoport is beadott egy-egy törvényjavaslatot a cseh parlament alsóházába a könnyű drogok fogyasztásának újraszabályozásáról. Az ellenzéki javaslat radikálisabb: elfogadása esetén a holland mintájú árusítóhelyek bevezetését is célul tűzné ki. A kevésbé "erős", kormánypárti megoldás csak a fogyasztást (s vele természetesen a személyes célú tartást és megszerzést) vonná ki a büntetendő cselekmények köréből. Tény, hogy egyes felmérések szerint a 18-19 éves cseh fiataloknak már több mint 50 százaléka fogyasztott életében valamilyen illegális drogot. Az is tény, hogy a kutatások egyértelműen bizonyítják: a legtöbb esetben a fiatalok a füvet próbálják ki, ugyanakkor - a cseh drogügyi egészségügyi statisztikákból (vagyis a drogfogyasztás miatt segítséget kérők adatainak összesítéséből) kiderül - a legtöbbet fogyasztott szerrel van a legkevesebb gond. Végezetül azt sem lehet letagadni, hogy Csehország és főleg Prága a fűfogyasztás szempontjából az elmúlt évtizedben erősen érintett területnek számított. A prágai kocsmákban, szórakozóhelyeken, utcákon és tereken egyáltalán nem volt szokatlan, s ma sem az, a terjengő marihuánaillat. A prágai rendőrség egy képviselője a javaslatokra reagálva azt nyilatkozta, hogy bármelyik változat mellett döntenek is a politikusok, a rend őrei mindenképpen jól járnak, hiszen felszabaduló forrásaikat a drogprobléma fontosabb kérdéseinek megoldására tudják majd fordítani.

A három országban folyó vitáknak vannak közös vonásaik. Jelzésértékű, hogy mind a három esetben kormánypárti (Csehországban kormánypárti és ellenzéki) javaslatokról van szó. Fontos azt is látni, hogy a politikusok minden esetben azzal érvelnek, hogy egy, már kialakult szituációt szeretnének az eddigieknél hatékonyabb módszerekkel kezelni. Elismerik tehát, hogy az emberekre nem hatnak az őket fenyegető büntetőjogi szabályok, s elismerik azt is, hogy a marihuána nem feltétlenül olyan ördögi, gyilkos szer, melynek fogyasztása öl, butít és nyomorba dönt.

Hogy mekkorák az esélyei egy, a fentiekhez hasonló, kenderliberalizáló jogszabály-változtatásnak Magyarországon, mindenki döntse el maga. A drogteszttel kábítószer-fogyasztókra vadászó vagy legalábbis ezzel fenyegetőző rendőrök, a tantermeket drogkereső kutyákkal átkutató iskolaigazgatók, a diszkó-és partirazziák országában, ahol a kormánypárti politikusok "Európa legszigorúbb drogtörvényét" fényezik a sajtóban, és ahol a kábítószeres büntetőeljárások több mint fele napjainkban is kannabisz miatt indul, erre talán még várni kell.

Dénes Balázs

Társaság a Szabadságjogokért

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.