A koporsókkal az idei évben elhunyt budapestiekre emlékeztek, akik a kiállításon elhelyezett tábla szerint a "kábítószer áldozatai" lettek. Tragikus és megdöbbentő, hogy Budapesten ebben az évben tizenhatan haltak meg herointúladagolásban, a koporsók látványa sokkolja a nézőket a helyszínen és a sajtóbeli képeken keresztül is. A kérdés az, vajon a jövő és az ilyen halálesetek elkerülésének érdeke nem kívánja-e meg, hogy megpróbáljuk az okokat is megmagyarázni.
Ha megfejtjük, mi okozhat túladagolást egy heroinfüggő betegnél, furcsa következtetésekre juthatunk. A többéves, esetleg évtizedes heroinfogyasztás bizonyos esetekben csakugyan önmagában okozója lehet a túladagolásnak. A droggal szembeni toleranciaszint ugyanis megnő, a drogos nem éri el a kívánt hatást, és ezért túl nagy adaggal próbálkozik. Gyakran előfordul, hogy valaki "szünetet tart", majd utána az első megszokott dózis is halálhoz vezet. A túladagolásnak azonban az esetek többségében nem ezek az okai.
A heroin kereskedelmével nagyon sok pénzt lehet keresni. Az iránta való kereslet azonban a büntetőjog eszközeivel nem befolyásolható, hiszen pont a már beteg függők azok, akikre nem hatnak a szigorodó jogszabályok (véleményem szerint az alkalmi fogyasztókra sem bírnak mérhető hatással). Erre csak és kizárólag a szakszerű prevenció és a korrekt, objektív felvilágosítás nyújthat megoldást. A heroin iránt állandó és egyelőre nem hogy csökkenő, de egyre növekvő igény van, s ameddig a haszon nagy, addig mindig lesz, aki vállalja az árusítás kockázatát. Ördögi kör ez: nehéz a kereskedelem tiltása ellen érvelni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy csak és kizárólag a tiltás az, amelytől az illegális drogok árai az égig emelkednek.
A szokás hatalma
A túladagolást legtöbbször az okozza, hogy a heroinista nem a megszokott minőségű droghoz jut hozzá, s az új forrásból származó anyag erősebb, így a szokásos adag is túl sok lehet neki. Vagy csak az anyag változik - a dealer is mástól vette -, vagy elkapták a dealert, és (épp a mindig meglévő kereslet miatt) más veszi át a helyét, aki másfajta heroint árul. A halál oka legtöbbször tehát nem az anyag maga, hanem az anyag minőségének változása. Nem lehet nem észrevenni, hogy a tizenhat haláleset az eltelt fél év alatt időben nem egyenletesen oszlott el. Nem lehet véletlen, hogy volt a hat hónap alatt két olyan háromhetes időszak, melyben öt-öt huszonéves fiatal halt meg.
Persze senki sincs arra kötelezve, hogy heroinhoz nyúljon, de ha már felvilágosításról van szó, akkor az legyen hiteles. Ma Magyarországon a jogszabályok nem tesznek különbséget mondjuk a marihuána és a heroin között. A közvélemény szemében is mindkettő egységesen "kábítószer", pedig az egyes drogok között veszélyességük szerint nagyon nagy különbségek vannak. Ezért felelőtlenség és hazugság azt írni a herointúladagolásban elhunytak koporsói fölé, hogy a "kábítószerek áldozatai". A valóság az, hogy ez a tizenhat ember (legnagyobb részük huszonéves fiatal) egy hibás, nem a lényegre koncentráló drogpolitika áldozata lett.
A rendőrség jelen van
Teljesen természetes, hogy a rendőrség a halálesetek borzalmas tényét elrettentésül és magatartásának legitimálásaként kívánja felhasználni. Kétlem azonban, hogy a bűnüldözőktől a társadalom felé küldött üzenetek dekódolását egy rendőr-magyar szótárral a kezünkben kellene elvégeznünk.
Az ENSZ június 26-át a kábítószer-ellenes harc napjává nyilvánította. E harcnak a világ legtöbb országában része a rendőri fellépés, bár egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékben és milyen célokkal. Hazánkban a drogok elleni küzdelem minden területén jelen van a rendőrség. Az iskolai felvilágosító előadásoktól kezdve (bár nem világos, hogy miért rendőrtiszt és nem orvos tart előadást az egyes kábítószerek hatásairól) egészen a drogos halálesetekre való fenti figyelemfelkeltésig (ami rendben is lenne, csak a magyarázat nem stimmel). Azt, hogy milyen eredménnyel jár, ha rendőrség a hadszíntér (hiszen drogháborúról van szó) minden frontján jelen van, jól mutatja a BRFK új "segélyvonalának" példája is.
Az úgynevezett "drogtörvény" vitája kapcsán a szigorítást ellenzők részéről már elhangzott érv szerint: ha a kábítószerek elleni harcban erősödik a büntetőjogi fellépés, akkor csökken az egészségügyi intézmények és a terápiás szakemberek hatékony segítségnyújtásának az esélye. (A legkézenfekvőbb példa szerint a segítségre szorulók, a rendőri szigortól félve, kevésbé mernek orvoshoz fordulni.) Ott, ahol a drogok elleni küzdelem elsősorban büntetőjogi kérdés, annak is reális a veszélye, hogy a rendőrség olyan feladatokat is megpróbál vállalni, melyek nem tartoznak a hatáskörébe, illetve olyan területekre "nyomul be", ahol semmi keresnivalója nincsen. Jó példa erre az a zöld szám, amit a kábítószer-ellenes világnap óta éjjel-nappal lehet hívni Budapesten. A hétfői sajtóhírek szerint ezt az "ingyenesen hívható, anonim drogsegélyvonalat" azért hozták létre, hogy "az érintettek segítségért, tanácsért fordulhassanak a szakemberekhez" (Népszava, 2000. június 26., 13. old.). Miközben a nyolc éve működő, rendkívül nagy ismertségnek örvendő Drog-Stop szintén ingyenes telefonvonalának fenntartását anyagi gondok nehezítik (az ingyenes hívhatóságra szánt egész éves összeg pontosan fél év alatt fogyott el!), a BRFK-nak a jelek szerint van pénze egy ugyanilyen szolgáltatás beindítására. Nem lenne egyszerűbb és hatékonyabb, ha a már meglévő szolgáltatás biztosítására fordítanák ezt az összeget? De bizony az lenne. Csak ebben az esetben az új telefonszám igazi célja nem valósulhatna meg.
Eltekintve attól az apróságtól, hogy - amint ezt a Drog-Stop szakemberei is elmondták - nem könnyű elképzelni azt a helyzetet, amint egy bajban lévő drogfüggő pont a rendőrségtől kér a leszokáshoz segítséget, nem nehéz kitalálni, mi a BRFK - nem is annyira titkolt - célja az ingyenes számmal. Feljelentéseket, bejelentéseket várnak biz e helyen, melyek büntetőeljárásoknak - legyen az fogyasztó vagy kereskedő elleni - lehetnek a kiindulópontjai. S hogy ez mennyire nem csak feltételezés, azt megint csak a napisajtóból tudhattuk meg. Ugyanaz a napilap, mely június 26-án még "anonim drogsegélyvonalnak" nevezte az új telefonszámot, négy nappal később már arról ír, hogy a rendőrök "állampolgári bejelentés alapján" fogtak el hasisdealereket. A cikk végén pedig félreérthetetlenül ez áll: "a BRFK továbbra is számít az állampolgári bejelentésekre, melyeket a lakosság a június 26-tól ingyenesen hívható vonalon tehet meg" (Népszava, 2000. június 30., 16. old.). Azaz mindenki telefonáljon bátran, jelentse csak fel szomszédait és ellenségeit. Ha pedig valóban segítségért fordulna a rendőrséghez ("Úgy látom, a szomszéd fiú kábítószeres, mit tehetnék?"), nem árt, ha tudja: a jogszabályok szerint a rendőrség minden tudomására jutott bűncselekményt köteles kivizsgálni.
A kábítószer elleni világnapnak hazánkban tehát ezek volnának az üzenetei; a tanulságot mindenki vonja le maga.
Dénes Balázs
(Társaság a Szabadságjogokért)
