Horváth Eve

A szerző második kötete első pillantásra jól válogatott, keskeny koncepciókötetnek tűnik.

E gigantikus panorámaregény a karakterei sorsába és belső tereibe nyújt betekintést, általuk láttatva az egyéni és társadalmi traumákat Erdélyben, a II. világháborútól a Szovjet­unió felbomlásáig.

Az alig kétszáz oldalas kisregény egy, a holokauszt, majd a Rákosi- és a Kádár-korszak által megtépázott család történetét vázolja fel. Diszfunkcionális közösséget látunk, a generációs elhallgatás és a hazugságok világát, de azt a kitörési lehetőséget is, amellyel a főhős kárpótolhatná magát. Egyúttal az elbeszélő azt is megmutatja, hogy az állam utólagosan képtelen kompenzálni az egyént, vagy ha tesz is valamit, az inkább nevetség tárgya lesz.