Könyv

„Soha többé”

Márton László: A kárpótlás

Kritika

Az alig kétszáz oldalas kisregény egy, a holokauszt, majd a Rákosi- és a Kádár-korszak által megtépázott család történetét vázolja fel. Diszfunkcionális közösséget látunk, a generációs elhallgatás és a hazugságok világát, de azt a kitörési lehetőséget is, amellyel a főhős kárpótolhatná magát. Egyúttal az elbeszélő azt is megmutatja, hogy az állam utólagosan képtelen kompenzálni az egyént, vagy ha tesz is valamit, az inkább nevetség tárgya lesz.

A kötet váltogatja az idősíkokat, amelyek a jelenből (a Covid-járvány ideje) bontakoznak ki egy kártérítési ügy kapcsán, ide-oda csapongva. A kártérítés a főszereplő Por Zsolt nagybátyjának 1944-es „életvesztéséért” jár(na). A járvány metaforája különösen jól működik a tematika tükrében, hiszen a maszkos létmód az elhallgatásokra, az izoláció a besúgóktól való félelemre, a kényszerű összezártság pedig a szintén kényszerű, megválaszthatatlan családi környezet és sors elviselésére rímel.

A narrátor is izgalmas figura, kellő távolságot tartva, amolyan megfigyelőként részt is vesz az eseményekben, folyton kotnyeleskedik, és legtöbbször parodizálja a mindentudó elbeszélő nézőpontját, már csak azzal a képtelenséggel, hogy „maga is emlékszik” napra pontosan egy-egy negyven–ötven évvel ezelőtti történésre. Az ironizáló hangnem finoman szövi át a cselekményt, s nem nyújt lehetőséget a főszereplőnek az önsajnálatra, de gyakran szarkasztikus humorral fűszerezve tárja elénk a sötét foltjaikkal együtt teljes történeteket. Por Zsolt apja szovjet hadifogoly volt, akinek öccse nem jött vissza a haláltáborból, a nagynénje, Magda egy hadiüzem munkása­ként élte túl a korszakot, az anyja pedig, a nagymamával karöltve „valamilyen módon”, találgatások, elejtett utalások alapján feltehetőleg az aktuálisan kegyetlenkedő férfitársaságot „meggyőzve” maradtak életben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.