A kötet váltogatja az idősíkokat, amelyek a jelenből (a Covid-járvány ideje) bontakoznak ki egy kártérítési ügy kapcsán, ide-oda csapongva. A kártérítés a főszereplő Por Zsolt nagybátyjának 1944-es „életvesztéséért” jár(na). A járvány metaforája különösen jól működik a tematika tükrében, hiszen a maszkos létmód az elhallgatásokra, az izoláció a besúgóktól való félelemre, a kényszerű összezártság pedig a szintén kényszerű, megválaszthatatlan családi környezet és sors elviselésére rímel.
A narrátor is izgalmas figura, kellő távolságot tartva, amolyan megfigyelőként részt is vesz az eseményekben, folyton kotnyeleskedik, és legtöbbször parodizálja a mindentudó elbeszélő nézőpontját, már csak azzal a képtelenséggel, hogy „maga is emlékszik” napra pontosan egy-egy negyven–ötven évvel ezelőtti történésre. Az ironizáló hangnem finoman szövi át a cselekményt, s nem nyújt lehetőséget a főszereplőnek az önsajnálatra, de gyakran szarkasztikus humorral fűszerezve tárja elénk a sötét foltjaikkal együtt teljes történeteket. Por Zsolt apja szovjet hadifogoly volt, akinek öccse nem jött vissza a haláltáborból, a nagynénje, Magda egy hadiüzem munkásaként élte túl a korszakot, az anyja pedig, a nagymamával karöltve „valamilyen módon”, találgatások, elejtett utalások alapján feltehetőleg az aktuálisan kegyetlenkedő férfitársaságot „meggyőzve” maradtak életben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
