Kriston László

Az El Mariachi, a Desperado, a Kémkölykök-széria, a Volt egyszer egy Mexikó rendezője összeállt Frank Millerrel, a Pókember, a Batman és a Daredevil rajzolójával, az Elektra kitalálójával, és összedobták a Sin City moziváltozatát. A Cannes-i Filmfesztiválon beszéltek a filmről, amely e héttől a magyar mozikban is látható.

Slamposan, kócos hajjal, alvajáró-tekintettel, tíz évvel ezelőtt divatos piros kockás flanelingben jelenik meg.

20 évesen tört be a szakmába a Wham! élén, 24 évesen lett világhírű szólólemezével, a Faith-vel. Most 41. Nemrég bejelentette, hogy visszavonul. Búcsúzásként egy megdöbbentően nyílt számadást hagy maga után. A George Michael - A Different Story című dokumentumfilm bemutatója előtt beszéltünk a berlini filmfesztiválon.

Az Addams Family, a Svindlerek, a Boszorkányok, a Rejtélyes manhattani haláleset, az Agnes Browne és A Prizzik becsülete Oscar-díjas sztárja a berlini filmfesztiválra kísérte el Wes Anderson Édes vízi élet címû filmjét, ami egy hete megy a hazai mozikban.

65 éves, két méter magas, köztudottan meleg, olyan laza, hogy majd' szétesik, az utolsó bohém hippi Hollywoodban. Árván nőtt fel, kirakatrendezőként kereste a napi drogravalót, piált, többször majdnem otthagyta a fogát, míg összeszedte magát: jelmeztervező lett Woody Allennél és Gloria Swansonnál, negyvenévesen rendezésre adta a fejét, a 90-es években végre feltört. Hullámzó színvonalú pályáját egyfelől merész és ihletett opusok jelzik (A fülke, Az összeomlás, Egyenesen át, Tigrisek földjén), másrészt kommersz rutinok (Az ügyfél, Veronica Guerin, Ha ölni kell, Hibátlanok, St. Elmo tüze, Mindörökké Batman), sőt kínosan rossz ízlésű bukták (Batman és Robin, A szerelem erejével, Rossz társaság). Új filmje, Az operaház fantomja mától fut a hazai mozikban.

Minden a helyén: a laza öltözet, fehér csíkos fekete póló, fehér vászongatya, bakancs, egyik cigi a másik után, meg a rengeteg tetkó a karján. És persze a mosolya. Ma is örökifjú lázadó: negyvenegy évesen éppúgy fest, mint másfél évtizede, amikor feltûnt az Ollókezû Edwardban. Az Arizonai álmodozók, a Gilbert Grape, A kilencedik kapu, az Álmosvölgy legendája sztárja, a szállodai lakosztályokat egykor szétverõ "Vad Johnny" megtalálta a boldogságot. Csak Sherilyn Fenn, Winona Ryder és Kate Moss után "az igazi" kellett hozzá Vanessa Paradis személyében. Új filmje, a James Barrie-rõl szóló Én, Pán Péter európai premierjén, a velencei filmfesztiválon találkoztunk. Szerepéért idõközben Oscarra jelölték. A filmet a héten kezdik vetíteni a hazai mozikban.

A nagy szakállú, pókhasú bácsi széles mozdulatokkal szõ gesztushálót mondanivalója köré, pedagógusi hevület hajtja, empátiával és odafigyeléssel magyaráz. Filmjeiben a kétkezi munkából élõkrõl mesél, akiknek semmi sem jár ingyen. De amikor a Mezítelenül, a Titkok és hazugságok rendezõje a Szarajevói Filmfesztiválon megjelent a város egyetlen nagyszállójában, s a reggelinél kénytelen volt tudomásul venni, hogy nincs homár, olyan csalódott lett, mint egy burzsoá. Egy hét múlva diadalmasan állt a La Fenice Operaház színpadán, kezében a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán díjával, és öklével bemutatott Cannes-nak, mert visszautasították a filmjét: a Vera Drake e héttõl megy a magyar mozikban.

Négyszeres Oscar-jelölt, Az utolsó mozielõ-adás, az Azok a csodálatos Baker fiúk, A Halászkirály legendája, a Nyom nélkül sztárja. A minap töltötte be 55. évét, tudja, hogy kell vagányul öregedni: hosszú õsz hajával, szakállas képével, hedonista nemtörõdömsé-gével és fancsali mosolyával úgy fest, mint a Nagy Lebowski. San Sebastianban beszéltünk, ahová életmûdíjáért érkezett, néhány nappal azelõtt, hogy forgatni kezdte a Tideland címû filmet, amelyben újra összejön Terry Gilliammel.

Angol nemzeti kincs. Hollywood érte nyúl, ha kimért brit arisztokratizmusra van szüksége. A Kikötõi hírek, az Iris, a Szerelmes Shakespeare, a Bond-filmek sztárjával - aki e héttõl A sötétség krónikájában látható a mozikban - a Taormina Filmfesztiválon beszéltünk, ahol életmûdíjat vett át.

Az egész interjú alatt ceruzával firkál az abroszra, rekedt hangján úgy beszél, mintha valami rémregényt olvasna fel. A megzabolázhatatlan, nehéz ember filmes ikonja.

A feje a legmeghökkentőbb: hatalmas, mint egy köztéri szoboré, boltozatos, mint a bikáé. Fapofája visszafogottsága ellenére durva benyomást kelt, kemény, macsós a viselkedése, ezt eddig szépen kamatoztatta a szenvedélyes spanyol filmekben. Már a címek sokat elárulnak: Sonka, sonka, Aranyhere (mindkettő Bigas Lunától), Eleven hús (Pedro Almodóvartól), Démoni szeretők, Lábad között, Szájból szájba... A Mielőtt leszáll az éjben, a kubai származású, homoszexuális költő, Reinaldo Arenas szerepében ismerte meg a világ, tán az Oscar-jelölés miatt. A héten John Malkovich rendezői bemutatkozásában, a Táncos a házban című filmben láthatjuk viszont. A Velencei Filmfesztiválon beszéltünk.

Ahhoz képest, hogy 15 évesen ő győzött az osztályban a "ki kerül legnagyobb valószínűséggel villamosszékbe?" szavazáson, a szoft pornók olasz csődöréből hamarosan mindenki Rockyja, Rambója lett. Újabban Toymaker Robert Rodriguez Kémkölykök-szériájának térhatású harmadik epizódjában. A nagy ívű mű bemutatója után a Velencei Filmfesztiválon "face to face" kérdeztük.