A mama kedvenc vaginája (Jeff Bridges filmszínész)

  • Kriston László
  • 2005. január 6.

Film

Négyszeres Oscar-jelölt, Az utolsó mozielõ-adás, az Azok a csodálatos Baker fiúk, A Halászkirály legendája, a Nyom nélkül sztárja. A minap töltötte be 55. évét, tudja, hogy kell vagányul öregedni: hosszú õsz hajával, szakállas képével, hedonista nemtörõdömsé-gével és fancsali mosolyával úgy fest, mint a Nagy Lebowski. San Sebastianban beszéltünk, ahová életmûdíjáért érkezett, néhány nappal azelõtt, hogy forgatni kezdte a Tideland címû filmet, amelyben újra összejön Terry Gilliammel.

Magyar Narancs: Milyen érzés az elsõ életmûdíj?

Jeff Bridges: Utoljára harminc éve jártam errefelé. Éppen akkor kezdtem a pályám, és egy nap felhívott az ügynököm: "John Huston látni akar téged. Kellenél a filmjébe." Kezembe kapom a tollat, írnám a címet. "Madridba mész." Majdnem hanyatt vágódtam. Huston a Pradóban fogadott. Az "állásinterjú" az volt, hogy végigvezetett a kedvenc Velázquez- és Goya-képei elõtt. Egy kukkot sem szólt a filmrõl. Biztos voltam benne, hogy hiába jöttem ilyen messzire. De végül megkaptam a szerepet (Fat City, 1972). Itt forgattuk az egészet.

MN: Igazi hõsöket éppúgy játszik, mint furcsa, hóbortos férfiakat, vagyis karakterszerepeket.

JB: Egyáltalán nem teszek ilyen különbséget. Ha kapok egy úgynevezett hõsfigurát, azt is karakterszerepnek fogom fel. Egy nagyon erõs imázs kialakítása után rengeteg veszõdséggel jár, hogy az ember kitörjön a skatulyából. Apám (Lloyd Bridges - K. L.) nagyon népszerû lett a Seahunt címû tévésorozat fõszerepében. Olyan hihetõen játszott, hogy a nézõk azt hitték, tényleg könnyûbúvár. Egyfolytában ilyen szerepajánla-tokat kapott, holott sokkal többre volt képes, Shakespeare-színész volt a Broadway-n. Világéletében nagy frusztrációt okozott neki a skatulya. Egyszer valaki azt mondta: "Amikor beülök a moziba, sosem tudom, hogy milyen filmben szerepel, és milyen lesz benne." Ez volt a legnagyobb bók, amit valaha kaptam.

MN: A Nagy Lebowskival telibe talált. Külön webolda-lakat szenteltek neki: azt is megszavazták, hogy õ legyen az USA következõ elnöke.

JB: A film forgatásán meglátogatott a három lányom és a feleségem. Úgy éreztem, jó lenne, ha akkor jönnének, amikor a pasas álmát forgatjuk. Éppen kezdõdött az ominózus munkanap, amikor rájöttem, az jön, amikor az ipse a táncoló cicababák lába közé nyomul, és a legmagánabb szférájukba kukucskál. Nagyon pipa lettem. Mi a fészkes fenének hívtam õket éppen mára? De már nem volt mit tenni. Ha így alakult, szórakozzunk egy jót. Odamegyek a szólótáncosnõhöz. "Nem baj, ha lefotózlak onnan lentrõl?" Kihívóan rám nézett: "Ahogy akarod, hapsikám!" Oké, ez könnyen ment. Felvétel! Fekszem a gördeszkán, gurulok alájuk, annak rendje-módja szerint szétteszik a lábukat. Szentséges Jóisten, a fejem felett megjelent alighanem a természet legburjánzóbb nemi szõrzete, amit egész életemben láttam. "Úristen, ez kész õrület, mindjárt szétesek!" De a jelenet megy tovább. Jön a következõ táncos: ott is az orbitális dzsumbuj! És így a következõ, a következõ. Egyre több szõr. A csajok összebeszéltek. Elhúztak a stáb fodrászához, aki teletömte szõrrel a lábuk közét. Nem hazudok, íme a fotó!

MN: Legújabb filmjében másodjára játszik Kim Basingerrel.

JB: 1987-ben dolgoztunk Texasban Robert Benton Nadine - Bízz bennem! címû vígjáté-kában. Most a Door in the Floorban férj-feleség vagyunk: a házasság széthullik, mert nem bírják ki, hogy egy balesetben elvesztették a két fiukat. Talán úgy érzik, bûnösök: a hátsó ülésen ültek, és vitatkoztak valami apróságon, amikor ütköztek. A film arról szól, az ember hogyan igyekszik feldolgozni a bûntudatát. Emlékszem, apám egész érdekesen mûvelte ezt: elzárta a frusztrációját egy kis rekeszbe valahol. Élete egy eldugott szférájában hagyta mindazt, amitõl kényelmetlenül érezte magát, aztán ment tovább. E film szereplõi nem képesek erre. A forgatáson tényleg úgy éreztem, hogy Kim és én csak egy hosszú hétvégére voltunk távol, most ismét együtt vagyunk, és ott folytatjuk, ahol az imént - tizenhét éve - abbahagytuk. Semmi sem változott, õ még mindig a régi.

MN: Sosem versenyezett a fivérével?

JB: Utálom a bátyám! Dehogy. Beau a legjobb barátom. Idõsebb nálam, mindig felnéztem rá. Úgy vigyázott rám, mint valami nagybácsi. Soha nem rivalizáltunk. Tizenéves korunkban apánk elmagyarázta nekünk a színészet alapjait. Nosza, mi elhajtottunk egy kisteherautóval a helyi bevásárlóközpont parkolójába, s ott eljátszottuk, hogy összeveszünk és összeverekszünk. A bunyót elõre ki kellett találni, mint ahogy az Azok a csodálatos Baker fiúkban. Tömeg gyûlt körénk, hirtelen abbahagytuk, bejelentettük, hogy vicceltünk, és gyorsan elhúztuk a csíkot.

MN: Harmincöt év alatt hatvan filmet forgatott. Évi kettõ, úgy tûnik, meg se kottyanÉ

JB: Pedig lusta egy fickó vagyok, annyi szent. Ezért is nem rendeztem. Túl sok idõt venne igénybe, egy év simán elmegy vele. De talán majd egyszerÉ Ha visszatekintek, hajlamos vagyok csak az utolsó munkáimra emlékezni. A többi kimegy a fejembõl. Nem csípem a szájbarágós mozikat. Egy film ne próbáljon mindenre megkérdõjelezhetetlen és végérvényes válaszokat adni. Azok a csodálatos Baker fiúk, A nagy Lebowski, Az utolsó mozielõadás, Amerikai szív (ennek a producere is voltam) és az utolsó, a Door in the Floor - ezek mindenképpen ott vannak a kedvenceim listáján.

MN: A John Irving regényébõl készült Door in the Floorban a rajzait is láthatjuk.

JB: A fõszereplõ gyerekkönyvek írója, aki mûveit illusztrálja is. Nagyon izgatott, hogy végre magam rajzoljak egy film számára. Hetekig rajzórákra jártam. Elég jól sikerültek a mûveim. Ám a fõszereplõ nõi aktokat is rajzol a filmben. Az idõ rövidsége miatt ezekhez már hivatásos festõket szerzõdtettek. Az egyik jelenetben a bálterem tele van vaginákat ábrázoló képekkel. Megint egy kis családi ügy: furcsa módon anyám aznap látogatott meg, amikor ezt vettük fel. Neki mindig nagyon határozott véleménye van mindenrõl. "Anyukám, gyere ide! Mondd csak, melyik vagina tetszik! Melyikben van a legtöbb szenvedély? Ez kifejezõbb? Vagy ez itt?" És egymás után mutogattam neki a rajzokat. Azokat raktuk bele a jelenetbe, amiket õ jónak talált. A végén azzal ugratott, hogy felajánlotta, lerajzolhatom az õ muffját is!

Kriston László

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.