Magyar Narancs: John Huston lányaként Wunderkind-életben volt része, mint Wes Anderson hõseinek az Okostojásban, a Tenenbaum, a háziátokban és az Édes vízi életben.
Anjelica Huston: A csodagyerek és a retardált gyerek kombinációjáról szólt a fiatalságom. Írországban nõttem fel, a délnyugati partvidéken, angolok lakta környéken. De a szüleim amerikaiak voltak, ezért eléggé elütöttem a többi gyerektõl. Nyolcéves koromtól házitanítók foglalkoztak velem, majd néhány évig egy ír zárdában tanultam, de nem bentlakásos növendékként. Miután a szüleim elváltak, Londonba költöztünk. Amikor itt beírattak egy francia líceumba (evangélikus leánygimnáziumba - K. L.), alapjában véve még eléggé együgyû kis szerzet voltam. Nem csoda, hogy a nõvérek két évig tartottak vissza az elsõ osztályban, miközben az óvodából folyamatosan érkezett az utánpótlás. Azzal fenyegettek, hogy harmadjára is végig kell járnom az elsõ évfolyamot, mire anyám végre rájött, hogy ki kell menekítenie engem ebbõl a nem éppen rózsás helyzetbõl. Gyerekkoromban tehát váltakoztak az idõszakok, amikor vagy különlegesnek, vagy szimplán hülyének éreztem magam.
MN: Az Édes vízi életben viszont ön az expedíció értelmi szerzõje: az agy a dolgok mögött.
AH: Pontosan ez bûvölt el annyira! Tekintetbe véve, hogy sokáig kész idióta voltam, az, hogy ma egy rendezõ szuperagynak képes elképzelni engem egy történetben, rendkívül vonzó számomra! Az is nagyon tetszett, hogy újra velem akart dolgozni a Tenenbaum után. Tudja, hogy van ez, amikor nagyon kedvelünk valakit: óriási öröm, ha tudjuk, hogy az illetõ viszontszeret minket.
MN: Wes Anderson az új hollywoodi generáció egyik rajongott auteur-je.
AH: Pontosan tudja, látja, milyen világot akar létrehozni. Mindig rajzokat, fotókat küld a színészeinek. Nagyon tetszik az ilyen munkametódus, csapongó folyamat, rém izgalmas. Csodás belépni ebbe a világba, félig-meddig fantázia, afféle emelkedett realitás. Szeretem, ahogy a filmjei kinéznek.
MN: Jelenlegi férje mexikói származású szobrász, aki szintén szerepel a filmben egy rövid epizód erejéig.
AH: Habár egyfolytában panaszkodott, hogy a kamera nem mutatja elég sokáig, azért felismerhetõ az ezredes szerepében, egy közelképben látható. Az volt a legkeményebb napom, amikor az õ jelenetét forgattuk. Beköltözött a lakókocsimba, és úgy elfoglalta az egész öltözõmet, szétteregetve a jelmezét meg a hozzá tartozó katonai kitüntetéseket, hogy alig fértem tõle. Nem tudom, hogy bárki akarja-e foglalkoztatni színészként, de ha igen, akkor azt tanácsolom, hogy külön öltözõt adjanak neki!
MN: Élvezetesebb vígjátékot forgatni, mint drámát?
AH: Nyilvánvalóan mókásabb egy komédia készítése, de be kell vallanom, hogy a legjobban a Svindlerek forgatásán éreztem magam - s ennek semmi köze a komédia és tragédia mûfajához. A Svindlerek rendhagyó dráma, aminek a mélyén egy piszkos titok lapul. Az ilyen filmek mindig lázba hoznak. Ami annyira csodálatossá teszi ezt a filmet, az a dialóg. Ütõs kis párbeszédekkel írták tele a filmet. Az ilyet mindig nagy élvezet elõadni.
MN: Kétszer kirándult a filmrendezés területére (Bastard Out of California, Agnes Browne). Úgy hallottam, nem múló szenvedélyrõl van szó.
AH: Igen, éppen most fejeztem be egy filmet a CBS-nek, pont az Édes vízi élet forgatása után rendeztem.
MN: Ezzel apja, John Huston rendezõ örökébe lépett, aki olyan klasszikus filmek alkotója, mint A máltai sólyom, a Moulin Rouge, a Moby Dick és a Kallódó emberek. Hogyan hatott önre az õ rendezõi ízlése és életfelfogása?
AH: Nagyon vakmerõ ember volt. Nagy formátumú vezetõ és igazi keresõ. Sokféle szituációban volt alkalmam megfigyelni. Mindig nagyon idegesít, ha azt hallom, hogy Hemingway-szerûnek titulálják. Idõnként nagyon követelõzõ tudott lenni, és ez olyasvalami, amivel sok problémám akadt. A család minden emberi élet alapja, és a családi dinamikák nagyon fontosak az egyén számára - hogyan kezelik a szülõk a gyermekeiket, mik a csemeték reakciói, hogyan dolgozza fel a nehézségeket a gyerek, amikkel kiskorában kell szembenéznie.
MN: Mit gondol az Elefántvadász címû filmrõl, amely az Afrika királynõje forgatásának körülményeit eleveníti fel, és elég kedvezõtlen színben egy szeszélyes John Hustont mutat be. Tetszett, ahogy Clint Eastwood megformálta az apját?
AH: Úgy vélem, Clint -akivel késõbb együtt dolgoztam a Véres munkában - megtett minden tõle telhetõt, a film egy másik probléma miatt kétes. Peter Viertel (az Afrika királynõje forgatókönyvírója - K. L.) az Elefántvadászt olyan koncepcióra fûzte fel, amivel nem tudok egyetérteni: olyan személynek írja le az apámat, mint akit jobban érdekel az elefánt megölése, mint saját filmjének az elkészítése. Nem hiszem, hogy ez így lett volna. Tudja, nagyon nehéz egy harmadik ember szemszögén keresztül látni olyasvalakit, akit nagyon közelrõl ismer az ember. Nem hiszem, hogy egyáltalán sikerült neki legalább elégségesen megragadnia apám karakterét.
Kriston László
