Apja lánya (Anjelica Huston színésznõ)

  • Kriston László
  • 2005. március 31.

Film

Az Addams Family, a Svindlerek, a Boszorkányok, a Rejtélyes manhattani haláleset, az Agnes Browne és A Prizzik becsülete Oscar-díjas sztárja a berlini filmfesztiválra kísérte el Wes Anderson Édes vízi élet címû filmjét, ami egy hete megy a hazai mozikban.

Magyar Narancs: John Huston lányaként Wunderkind-életben volt része, mint Wes Anderson hõseinek az Okostojásban, a Tenenbaum, a háziátokban és az Édes vízi életben.

Anjelica Huston: A csodagyerek és a retardált gyerek kombinációjáról szólt a fiatalságom. Írországban nõttem fel, a délnyugati partvidéken, angolok lakta környéken. De a szüleim amerikaiak voltak, ezért eléggé elütöttem a többi gyerektõl. Nyolcéves koromtól házitanítók foglalkoztak velem, majd néhány évig egy ír zárdában tanultam, de nem bentlakásos növendékként. Miután a szüleim elváltak, Londonba költöztünk. Amikor itt beírattak egy francia líceumba (evangélikus leánygimnáziumba - K. L.), alapjában véve még eléggé együgyû kis szerzet voltam. Nem csoda, hogy a nõvérek két évig tartottak vissza az elsõ osztályban, miközben az óvodából folyamatosan érkezett az utánpótlás. Azzal fenyegettek, hogy harmadjára is végig kell járnom az elsõ évfolyamot, mire anyám végre rájött, hogy ki kell menekítenie engem ebbõl a nem éppen rózsás helyzetbõl. Gyerekkoromban tehát váltakoztak az idõszakok, amikor vagy különlegesnek, vagy szimplán hülyének éreztem magam.

MN: Az Édes vízi életben viszont ön az expedíció értelmi szerzõje: az agy a dolgok mögött.

AH: Pontosan ez bûvölt el annyira! Tekintetbe véve, hogy sokáig kész idióta voltam, az, hogy ma egy rendezõ szuperagynak képes elképzelni engem egy történetben, rendkívül vonzó számomra! Az is nagyon tetszett, hogy újra velem akart dolgozni a Tenenbaum után. Tudja, hogy van ez, amikor nagyon kedvelünk valakit: óriási öröm, ha tudjuk, hogy az illetõ viszontszeret minket.

MN: Wes Anderson az új hollywoodi generáció egyik rajongott auteur-je.

AH: Pontosan tudja, látja, milyen világot akar létrehozni. Mindig rajzokat, fotókat küld a színészeinek. Nagyon tetszik az ilyen munkametódus, csapongó folyamat, rém izgalmas. Csodás belépni ebbe a világba, félig-meddig fantázia, afféle emelkedett realitás. Szeretem, ahogy a filmjei kinéznek.

MN: Jelenlegi férje mexikói származású szobrász, aki szintén szerepel a filmben egy rövid epizód erejéig.

AH: Habár egyfolytában panaszkodott, hogy a kamera nem mutatja elég sokáig, azért felismerhetõ az ezredes szerepében, egy közelképben látható. Az volt a legkeményebb napom, amikor az õ jelenetét forgattuk. Beköltözött a lakókocsimba, és úgy elfoglalta az egész öltözõmet, szétteregetve a jelmezét meg a hozzá tartozó katonai kitüntetéseket, hogy alig fértem tõle. Nem tudom, hogy bárki akarja-e foglalkoztatni színészként, de ha igen, akkor azt tanácsolom, hogy külön öltözõt adjanak neki!

MN: Élvezetesebb vígjátékot forgatni, mint drámát?

AH: Nyilvánvalóan mókásabb egy komédia készítése, de be kell vallanom, hogy a legjobban a Svindlerek forgatásán éreztem magam - s ennek semmi köze a komédia és tragédia mûfajához. A Svindlerek rendhagyó dráma, aminek a mélyén egy piszkos titok lapul. Az ilyen filmek mindig lázba hoznak. Ami annyira csodálatossá teszi ezt a filmet, az a dialóg. Ütõs kis párbeszédekkel írták tele a filmet. Az ilyet mindig nagy élvezet elõadni.

MN: Kétszer kirándult a filmrendezés területére (Bastard Out of California, Agnes Browne). Úgy hallottam, nem múló szenvedélyrõl van szó.

AH: Igen, éppen most fejeztem be egy filmet a CBS-nek, pont az Édes vízi élet forgatása után rendeztem.

MN: Ezzel apja, John Huston rendezõ örökébe lépett, aki olyan klasszikus filmek alkotója, mint A máltai sólyom, a Moulin Rouge, a Moby Dick és a Kallódó emberek. Hogyan hatott önre az õ rendezõi ízlése és életfelfogása?

AH: Nagyon vakmerõ ember volt. Nagy formátumú vezetõ és igazi keresõ. Sokféle szituációban volt alkalmam megfigyelni. Mindig nagyon idegesít, ha azt hallom, hogy Hemingway-szerûnek titulálják. Idõnként nagyon követelõzõ tudott lenni, és ez olyasvalami, amivel sok problémám akadt. A család minden emberi élet alapja, és a családi dinamikák nagyon fontosak az egyén számára - hogyan kezelik a szülõk a gyermekeiket, mik a csemeték reakciói, hogyan dolgozza fel a nehézségeket a gyerek, amikkel kiskorában kell szembenéznie.

MN: Mit gondol az Elefántvadász címû filmrõl, amely az Afrika királynõje forgatásának körülményeit eleveníti fel, és elég kedvezõtlen színben egy szeszélyes John Hustont mutat be. Tetszett, ahogy Clint Eastwood megformálta az apját?

AH: Úgy vélem, Clint -akivel késõbb együtt dolgoztam a Véres munkában - megtett minden tõle telhetõt, a film egy másik probléma miatt kétes. Peter Viertel (az Afrika királynõje forgatókönyvírója - K. L.) az Elefántvadászt olyan koncepcióra fûzte fel, amivel nem tudok egyetérteni: olyan személynek írja le az apámat, mint akit jobban érdekel az elefánt megölése, mint saját filmjének az elkészítése. Nem hiszem, hogy ez így lett volna. Tudja, nagyon nehéz egy harmadik ember szemszögén keresztül látni olyasvalakit, akit nagyon közelrõl ismer az ember. Nem hiszem, hogy egyáltalán sikerült neki legalább elégségesen megragadnia apám karakterét.

Kriston László

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.