65 éves, két méter magas, köztudottan meleg, olyan laza, hogy majd' szétesik, az utolsó bohém hippi Hollywoodban. Árván nõtt fel, kirakatrendezõként kereste a napi drogravalót, piált, többször majdnem otthagyta a fogát, míg összeszedte magát: jelmeztervezõ lett Woody Allennél és Gloria Swansonnál, negyvenévesen rendezésre adta a fejét, a 90-es években végre feltört. Hullámzó színvonalú pályáját egyfelõl merész és ihletett opusok jelzik (A fülke, Az összeomlás, Egyenesen át, Tigrisek földjén), másrészt kommersz rutinok (Az ügyfél, Veronica Guerin, Ha ölni kell, Hibátlanok, St. Elmo tüze, Mindörökké Batman), sõt kínosan rossz ízlésû bukták (Batman és Robin, A szerelem erejével, Rossz társaság). Új filmje, Az operaház fantomja mától fut a hazai mozikban.
H
Magyar Narancs: Miért csak most készítettétek el a filmet?
Joel Schumacher: Már 1988-ban megcsináltuk volna, Andrew Lloyd Webber látta Az elveszett fiúkat, és rám bízta a rendezést, ami eléggé meglepett, mert õ már akkor hatalmas név volt. A Fantom pedig kész legenda: a West End után a Broadwayn játszották, a Time magazin címlapsztoriként foglalkozott vele. Münchenben és Prágában készültünk forgatni a színpadi változat fõszereplõivel, Michael Crawforddal és Sarah Brightmannel. Aztán Andrew és Sarah elvált, és a Webber-musicalek jogait is érintette a válási procedúra, ezért leálltunk. Andrew-val barátok maradtunk, minden évben összejöttünk egyszer. A karrierem idõközben beindult. Valahányszor szóba került a Fantom, éppen nem értem rá. 2003 végén újra találkoztunk. Elõtte egész éjjel törtem a fejem: miért vonz ez a musical? Mert olyan romantikus. Egy tragikus szerelmi háromszög. A nagy sztorikban nem a vágy titokzatos tárgyaival azonosulunk, inkább azzal, akit visszautasítanak. Mindenki átélte már a fájdalom és magány érzését, hiszen mindig akad valaki, akiért odavagyunk, és nem viszonozza az érzéseinket. Sajnáljuk a fantomot.
MN: Nem féltél, hogy Webber beleavatkozik a rendezésbe?
JS: Kikötöttem a feltételeket, és belement: csak akkor csinálom meg, ha Christine-t egy fiatal lánynyal játszatjuk. Tinédzsernek kell lennie és eszméletlenül szexinek! A szemünk elõtt érik nõvé. Hajlandó áldozatot hozni: "Ha elenge-ded Raoult, itt maradok veled" - mondja a fantomnak, és komolyan gondolja. Feláldozná magát, hogy a szerelmét kijuttassa a fantom karmaiból. Ezt a torz férfit valószínûleg sosem ölelték és csókolták meg korábban.
MN: A musicalnek kiterjedt rajongói tábora van, õk mind nagy elvárásokkal ülnek a moziba, s ez rosszul sülhet el. A Batman és Robinnal sok rajongót magadra haragítottál.
JS: Nem kaptam gyalázkodó leveleket, senki nem vágott pofon. A tömegszórakoztatásban nem kényeztethetsz mindenkit. A Mindörökké Batman nagy siker volt. De a bukásból könnyebb tanulni. Mit mond neked a siker: "Hû, de baró, ebbõl csináljunk még egyet." Mindenki ezt duruzsolta, így született meg a Batman és Robin. Tudom, hogy sokaknak nem tetszett, de most mi a fenét csináljak? Ne kerteljünk, egy tonna pénzt csinált a stúdiónak, kisöpörte a raktárakat, mert egy rahedli merchandising-mütyürt adtak el vele, és végsõ soron ez volt a cél. Az én filmjeimen még senkinek nem úszott el pénze. Viszont többet akarok, mint popkornt árulni, ezért nem készítettem folytatásokat sikerfilmjeimhez, Az elveszett fiúkhoz vagy az Egyenesen át címûhöz. Aztán ott van A fülke, egy tizenkét nap alatt leforgatott incifinci kis filmecske, és egy rakás pénzt hozott. A rosseb tudja ezeket megjósolniÉ
MN: Élettörténetedbõl szintén mozgalmas film kerekedhetne.
JS: Ja, paródia! Sok tragédia van benne. Sok komikum. Némi pornó... És egy csomó halálközeli szitu. Egy nevetséges élet, tele közhelyekkel. Két lábon járó klisé vagyok. Apa nélkül - anyám is korán meghalt -, vad kölyökként nõttem fel az utcán. Egy barátom teóriája szerint a szüleim rám néztek, és rögtön leléptek. Kilencévesen kezdtem piálni, tizenévesen nyúltam a drogokhoz. 1965 és 1970 között naponta lõttem magam. Csak 52 évesen lettem teljesen tiszta. Mindent túléltem. Önmagamat is. Ezek után már semmi tragikus nem történhet velem.
MN: Olyan késõbbi szuper-sztárokkal dolgoztál kezdõ koruk-ban, mint Demi Moore és Julia Roberts...
JS: Akiket állítólag én fedeztem fel, de más rendezõ is éppúgy kiszúrt volna. Csak éppen az én irodámba sétáltak be. Ha a St. Elmo tüzére vagy Az elveszett fiúkra válogatsz szereplõket, az összes pályakezdõ eljön hozzád, aki Hollywoodban tanyázik. Emlékszem a napra, amikor Julia Roberts eljött a házamba. Csak vasárnap tudtam vele találkozni, mert éppen a Micsoda nõt forgatta. Akkoriban totál kész voltam, alkoholista és drogos egyszerre, punnyadtam a medencém mellett, éppen nyavalyogni akartam, hogy hét végén is valami színésznõcskével kell foglalkoznom, amikor betoppant... Szakadt farmer, buggyos póló, vörös haj, mezítláb! Húszéves, vad kiscsaj, akibõl sugárzott a vonzerõ. Nem láttam korábban filmen, de azon nyomban tudtam, hogy egyedülálló jelenség. Olyan élmény volt, mint amikor beleszeretsz valakibe. Hasonló pillanatot éltem át, amikor a Fantom fõszereplõje, Emmy Rossum jött el a meghallgatásra. Addigra már öt színésznõrõl készí-tettem próbafelvételt. Rengetegen akarták Christine szerepét, mindenki CD-ket küldött. Amikor Emmy felbukkant... 16 éves. Korához képest nagyon szofisztikált, New York-i, hiperintelligens, mûvelt, olvasott. Gyönyörû alakja van. Ráadásul hétéves kora óta énekel a Metropolitan operaházban!
MN: A szépség és a szexepil minden filmedben jelen van. A sztárjaid vonzó teremtések.
JS: A szépség bolondja vagyok! Ez álljon majd a síromon. De nem hétköznapi az ízlésemÉ Néha egekig magasztalnak, máskor a földbe döngölnek azért, mert szexuális objektumokként kezelem a fõszereplõimet, mert a filmjeimben tárgyiasítom a szexualitást, férfiakét és nõkét egyaránt. De könyörgöm, én isteneken és istennõkön nõttem fel! A szegénynegyedben, ahol éltünk, nem sok esztétikumot találtunk. A moziba menekültünk. Nemrég születésnapi partit rendez-tek nekem, Uma Thurman is eljött. A köszönõbeszédben elmeséltem, hogyan láttam a haverjaimmal a Münchhausen báró kalandjait. A film csak pereg, csak pereg, és hirtelen a kagylóból kilép ez a mesés teremtés, Uma, teljesen meztelenül, mint Botticelli Vénusza. Szó szerint felpattantam a székembõl, és felkiáltottam: "Ez a leggyönyörûbb dolog, amit valaha láttam!" Tele van az életem ilyen pillanatokkal, ilyen ikonikus képeket akarok létrehozni.
MN: Meleg rendezõként jó szemed van a vonzó fiúkhoz is. Te adtál elõször fõszerepet Brad Renfrónak, Matthew McConaugheynek, Colin Farrellnek. Beleestél már valamelyik filmed férfisztárjába?
JS: (fuldoklik a röhögéstõl) Sosem kavartam egyetlen férfi vagy nõi sztárral sem. Neked sem tanácsolom! Csak az õrültek zúgnak beléjük! New York szegénynegyedében, ahonnan származom, az öregaszszonyok az ablakpárkányra kirakott párnákra könyököltek, és úgy kémlelték az utcát. Mindig azt hajtogatták nekem: "Sose szarj oda, ahonnan az ételt kapod!"Csak ahogy idõsebb lettem, ismertem fel, milyen nagy bölcsességet osztottak meg velem.
MN: Akkor hát van szereposztó dívány, vagy nincs?
JS: Nem oszthatsz szerepet a farkaddal! Én a rendezõjük vagyok. Nem áll érdekemben, hogy lefeküdjek velük. Akinek volt már kapcsolata elõadómûvésszel, tudja, hogy abban fikarcnyi öröm sincs! Mindig csak róluk szól minden. Dawn Steel, az elsõ nõ, akit kineveztek egy nagy filmstúdió vezetõjének, roppant vonzó asszony volt. Sokszor kapta a képébe, hogy felkúrta magát a csúcsra. Tudod, mit mondott erre? "Ha minden ilyen egyszerû lett volnaÉ!" A filmezés túl drága mulatság, és Hollywood túlságosan bizniszorientált ahhoz, hogy a kefélés sokat számíthasson. Mi, rendezõk szabadúszók vagyunk. Itt nem lehet szórakozni. Nincs olyan épeszû direktor Hollywoodban, aki kockáztathatja a karrierjét azért, hogy egy jót kettyintsen! Világéletemben nagyon szexuális beállítottságú voltam. Éppen ezért nem sok önbecsülésem volna, ha olyan lennék, aki csak úgy tud ágyba bújni valakivel: "Ha most nem fekszel le velem, nem szerepelhetsz a filmemben." Kinek kell szex ilyen áron?
Kriston László
