Kard által (Robert Rodriquez filmrendező és Frank Miller képregényszerző)

  • Kriston László
  • 2005. június 2.

Film

Az El Mariachi, a Desperado, a Kémkölykök-széria, a Volt egyszer egy Mexikó rendezője összeállt Frank Millerrel, a Pókember, a Batman és a Daredevil rajzolójával, az Elektra kitalálójával, és összedobták a Sin City moziváltozatát. A Cannes-i Filmfesztiválon beszéltek a filmről, amely e héttől a magyar mozikban is látható.

Az El Mariachi, a Desperado, a Kémkölykök-széria, a Volt egyszer egy Mexikó rendezője összeállt Frank Millerrel, a Pókember, a Batman és a Daredevil rajzolójával, az Elektra kitalálójával, és összedobták a Sin City moziváltozatát. A Cannes-i Filmfesztiválon beszéltek a filmről, amely e héttől a magyar mozikban is látható.

Magyar Narancs: Nem gondoljátok, hogy egy-két joint jobban feldobja a nézőnek a filmet?

Robert Rodriguez: Én nem szívok semmit, ebben a kérdésben nem tudok nyilatkozni. De a film vizuális világa valóban hasonlíthat ahhoz az élményhezÉ

Frank Miller: Dögivel vannak benne olyan pillanatok, mert annyira nem e világinak tűnnek. Amikor például lekaszabolják Benicio fejét, vagy amikor beleáll a kard a seggébe, vagy amikor Miho két karddal megszurkálja a kocsi tetejét, meg a benne ülők feje búbját. Nehéz volt visszafognunk magunkat. Adták magukat a helyzetek, egyik szaftos likvidálás a másik után.

MN: Tarantino "vendégrendezőként" vett részt a filmben. Melyik epizódot forgatta?

RR: Az autós jelenetet, amikor Benicio fejéhez nyomják a pisztoly csövét, ő meg csak nyomja a szöveget. Úgy gondoltam, Quentin is szívesen kipróbálná, milyen digitális effektekkel dolgozni.

MN: Nem rivalizáltak a színészek egymással? Hiszen simán eljátszhatták volna egymás szerepét.

RR: Mert a film tele kemény-fiúkkal, de a kezdet kezdetén tud-tam, hogy Marv szerepére Mickey Rourke az ideális.

MN: Michael Madsen azt híreszteli, hogy ő akarta a szerepet.

FM: Naná, hogy most már ezt mondja!

RR: A Kill Bill 2. premierjén találkoztam vele. Le volt eresztve, még nem heverte ki a repülőutat, fekete szmokingot, fehér inget viselt, és tök úgy nézett ki, mint egy fekete-fehér képregényfigura!

MN: Mi volt a kulcs Frank Miller képregényeihez?

RR: Ha kinyitod, azonnal láthatod, hogy a figuráit mindig a kép közepén és szemből mutatja. A háttér mindig másodlagos, néha elég kevés részlet van kidolgozva bennük. Először a képi világ ragadja meg az olvasót, mert annyira őrültnek tűnik, aztán figyelsz csak fel arra, hogy sztori is van. Amikor belevágtam a filmbe, tudtam, nem kell aggódnom amiatt, hogy a képregény rajongói azt mondják: "Csak ennyit tudott kihozni belőle?" A nézők a karakterekre fognak emlékezni, Mickey Rourke-ra, Elijah Woodra meg a sztorira, amihez nekem nem kell sokat hozzáadnom. Viszont ezen-felül felturbózom a látványt, és abban olyan messzire mehetek el, amennyire csak akarok.

FM: A negyvenöt millás határig.

RR: Jó ötletnek tűnt ez az adaptáció. A film 99 százalékát zöld vásznak előtt forgattuk. Ha netán menet közben kifogyunk a pénzből, legfeljebb több feketét teszünk a háttérbe...!

MN: Akadt bármilyen elem a képregényekben, amit a technikai nehézségek miatt képtelenség volt filmre vinni?

RR: Az egyik beállításban vér fröccsen a lány arcára. Bármi menjen a képedre, törvényszerűen pislogni fogsz. Ezért felvettük az arcát pislogás nélkül is, és az utómunka során ezzel cseréltük le a pislogást. Ezenkívül minden simán ment.

MN: Frank, milyen volt rendezni?

FM: Kis időbe telt, mire rájöttem, hogy ugyanazok a szabályai a filmkészítésnek és a képregényrajzolásnak. Állandóan Robert fülébe sutyorogtam, mit kellene csinálnia Mickey Rourke-nak. "Szerintem nem érzi ezt a jelenetetÉ" Mire ő: "Miért nem mondod meg neki te?" Összeszedtem magam, odakullogtam. Mickey rám néz, és a jelleg-zetes mély hangján így szól: "Mit akarsz???" Csak annyi jött ki a számon: "RendbenÉ", és elsomfordáltam. Néha nagyon mérges voltam rá. A kis kutyuskája ott volt a kezében, amikor az utószinkront csináltuk. A filmben is lehet hallani a horkolásátÉ Kedvem lett volna kinyírni a kis dögöt! Emlékszem, az elején Robert győzködött, hogy vállaljam el a társrendezőséget. "Mi a fenét akarsz, íróként ülni a sarokban és szendvicseket majszolni?" Mert a forgatásokon ezt történik az írókkal általában. Az volt a kikötésem: a filmnek az legyen a címe, "Frank Miller's Sin City". Robert azonnal bólintott. Korábban sok cuccomat adtam már el Hollywoodnak. Ma szeretném őket viszszakapni.

RR: Nem erőltetek semmit, nálam a gyorsaság a dolgok természetes tempója. A zöld vásznak előtt egyébként is mindent seperc alatt le lehet forgatni, nem kell arra várni, hogy kisüssön a nap vagy felépüljön a díszlet. Oké, ez a jelenet megvolt, mi jön most, és már kezdjük is, mindenki egyfolytában a műteremben marad. A legtöbb "nagyfilm" iszonyatosan rosszul szervezett produkció, még ha a színész jelenetei nem többek 8 napi munkánál, akkor is ott tartják 5 hétig, mert annyira szét van szórva minden, sok az üresjárat. A színész állandóan visszavonul a lakókocsijába, és nincs jobb dolga, mint hogy felvágja az ereit.

MN: A képregényhős Elektra a te agyszüleményed. Mit szóltál a moziváltozathoz?

FM: Tudod, Elektra a lányom. Mindig is szeretni fogom. De mocskos kis kurva lett belőle, és most már mindenkivel lefekszikÉ! Többé nem vagyunk beszélő viszonyban.

MN: Az új Batmanben részt vettél?

FM: Az Elektra egy korai forgatókönyv-verziójánál közreműködtem, a Batmannél dettó. De akkor még Darren Arronofsky (Pí; Requiem egy álomért) rendezte volna. Így amikor ő kilépett a filmből, logikusnak tűnt, hogy egy másik képregényfickót szerződtetnek. Egy valag pénzt fizettek kárpótlásként, úgyhogy nem panaszkodhatok.

MN: Robert, főiskolás éveidben rendszeresen publikáltál képregényeket a Daily Texan nevű hírlapnak. Megmutattad ezeket Franknek?

FM: Láttam őket, egész jók, tele vannak szép nagyra nyílt japán szemekkel!

RR: Az első két rövidfilmem animációs volt. A tanórákon fogtam a szótárakat, mert azokban nagy volt a lap szélén a margó, és minden oldalra rajzoltam, egy-egy mozgásfázis eltéréssel. Végigpörgetve a lapokat kijött egy kis rövidfilm. Ezzel szórakoztattam a haverjaimat.

MN: A folytatás már be van ígérve. Új dolgokat írtok hozzá, vagy a már létező képregényekből dolgoztok?

RR: Új és régi, a kettő keveréke.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.