Molnár Dénes

A választási kampány látványos ígéretei közé tartoztak a munkahely-teremtési elképzelések. Az elméletben minden nagyon szép. És a valóság?

"Volt egy nagyobb összeged, amit arra kaptál az öregedéktől, hogy meglátogasd a nagyit Németországban. De az egészet elmulattad este. Ülsz egy vadidegen ágy szélén, és ezen gondolkozol. Csak egy klarinétod van."

Infantilis dolognak tűnik. Talán a "grandiózus én" egy el nem sorvadt mellékága, hogy felnőtt férfiak orvoshoz rohangálnak teljesen átlagos méretű szerszámukkal - nem tudni. Mindenesetre tény: a hazai urológusokat erősen nyomás alatt tartja az igény, s a plasztikai sebészek sem panaszkodnak.

A július 7-i londoni merényletek után a "magyarországi tömegközlekedési eszközökön is fokozták a biztonsági előkészületeket" - szóltak a híradások. Kipróbáltuk, mit jelent ez a gyakorlatban.

A Kendermag Egyesület márciusban hirdette meg úgynevezett Polgári Engedelmességi Mozgalmát (PEM), elsősorban amiatt, hogy a rendőrség egyre gyakrabban szórakozóhelyi razziákat tart a droghasználók üldözésére. A mozgalom lényege: tömeges önfeljelentéssel (Vállaljuk a rizikót, Magyar Narancs, 2005. március 31.) ráirányítani a figyelmet a vonatkozó jogszabályok betarthatatlanságára és értelmetlenségére. Lapunk munkatársa is "feladta" magát.

Van olyan "másodállás", amit nem árt titokban tartani. Főleg, ha az igencsak "összeegyeztethetetlen" az ember munkahelyével, ahhoz kapcsolódó társadalmi pozíciójával.

"Off-shore cége van!" - hüledeznek kampányidõszakban a "bizonyítékkal" teátrálisan hadonászó magyar politikusok ellenfelükre mutogatva. S az ország fele elítélõen hörög fel, akár a "liberális", a "jobboldali", a "keresztény" vagy az "inter-nacionálé" szitokszavak hallatán.

Már elviharzott az újságíróhad a maroknyi önkéntessel, amikor a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) Dózsa György úti épületének pangó elõadójában az asztalhoz lépünk. "Nem viszel egy erdõt?", kérdi Zoli a laptop mögül. "Senki nem vállalt még. Kicsit több bóklászás, meg hûvösebb is van. A média sem repesett érte, azt mondják, csövik közelebb is vannak a szerkesztõséghez."