Negyedik nap a szigetországi terrorakciók után: esős vasárnap. Hidegfront. Az idősebbek reumások, mi meg kicsit szétszórtabbak vagyunk ilyenkor.
A Nyugati pályaudvar
jegypénztárában "felejtünk" egy hátitáskát. Olyat, amiben elfér a londoni buszmerényletnél használthoz hasonlatos, pusztításra képes robbanóanyag.
Várunk.
A csarnokban három pénztár-ablak is elbírja a hét végi forgalmat. Cekkeres nénik a hátizsákos turisták között, gyerekek fogócskáznak. Néhányan tanácstalanul vizslatják a kijelzőt a falon. Vonatok jönnek, vonatok mennek - rend szerint.
"A MÁV Rt. Biztonsági Igazgatósága a tavaly márciusi Madrid környéki vonatmerényletek után felvette a kapcsolatot a Készenléti Rendőrséggel, a Határőrség Országos Parancsnokságával, valamint a helyi rendőri szervekkel - s csatlakozott a vasútállomások és a személyszállító vonatok fokozott ellenőrzését és védelmét szolgáló biztonsági ellenőrzésekhez. Ezt követően a vasúttársaság vezérigazgatója utasításban szabályozta a MÁV Rt. területén a terrorcselekmények megelőzésére, a biztonság fokozására a biztonságért felelős vezetők, munkatársak feladatait, a különböző rendkívüli cselekmények esetén teendő eljárásokat. Az utasítás a londoni eseményektől függetlenül, folyamatosan érvényben van. A MÁV Rt. biztonsági igazgatója a vezérigazgatói utasítás alapján konkrét feladatokat határozott meg a biztonsági szervezet tagjai részére, amelyek végrehajtását rendszeresen számon kéri" - áll a MÁV Rt. Kommunikációs Igazgatóságának tájékoztató levelében.
Negyedóra is eltelik, mire egy kopasz, harmincas apuka mintha szemezni kezdene a terelőkorlátot támasztó táskával. Percekig matat a pénztárcájával felette, cipője szinte hozzáér. Aki csak pillanatra néz oda, biztos lehet benne, a zöld hátas az övé. A férfi családja megindul a vágányok felé, vagy tíz méterről fordulnak vissza: "Apu vajon mivel vacakol már annyit?" Erre apu elrakja a brifkót és elballag. A táska nélkül.
Várunk még néhány percet, aztán mi is elunjuk.
A peronon fekete pulóveres hajléktalan költi az ebédet. Mellette üres pad. Ücsörgünk kicsit, aztán telefonálunk fel-alá járkálva, végül a "minthabombánkat" odahagyva - szórakozottan - jobbra el.
Csipszet pusziló kiskamaszok tapadnak az ablakra a vonaton. Fogadhattak, mi lesz a táskával. Az öreget figyelik erősen, de az keresztbe vetett lábakkal csak koc-kázza a katonákat. A békebeli tető-szerkezet mint a szita. Az eső nem csak kint, bent is csöpörög. 'sz házaspár kerülgeti a tócsákat, hogy szatyrait a padon pihentesse meg. A táska mintha ott se lenne. Egy perc múlva fújtatnak tovább.
"A vasúttársaság a londoni merényletek kapcsán nem emelte meg biztonsági apparátusának létszámát, az együttműködés alapján a rendvédelmi szervek növelték jelenlétüket a nagyobb vasúti csomópontokon - folytatódik a levél. - A robbanószerkezet felkutatása szakértelmet igényel, az utasítás alapján a vasutas munkatársak feladata, hogy a munkájuk során jelentkező, a megszokottól eltérő dolgokról azonnal tájékoztassák a vasúttársaság biztonsági szervezetét, illetve a rendőrséget. Minden ezt követő intézkedés a rendőrség feladata."
A hajléktalan csupán rápislant a "csomagra" - a trükköt már nem eszi meg. Egy fiatalember ugrik le a vonatról még egy szendvicsért indulás előtt. A büfé felé menet még vissza is néz a padra, kicsit sandít erre-arra, de visszafelé már ügyet sem vet rá.
Huszonöt perc után itt is feladjuk.
"Rottenbiller utca!" - szólongatja a poggyászosokat a reptéri minibusz sofőrje
Ferihegyen
Úgy teszünk, mintha a párizsi járat érkezését várnánk. Embe-rünk éppen az imént "hagyta el" a táskát.
Kisvártatva egy anyuka telepszik mellé két, tíz év körüli lurkójával. Az egyik kissrácnak feltűnik a gazdátlan tatyó - útban van. Az anyja szól rá, ne piszkálja. Arrébb nagy a nyüzsgés. Izgatott tinik, tévékamerák várják a kupagyőztes Fradi-ifit. Ritka alkalom...
Húsz perce árválkodik ott a kis hátizsák. Mellette ötvenes férfi beszél egy harmincas nőhöz, aki úgy viháncol, mint nem messze a drukkerek.
"Bár az elmúlt hét eseményei a légi közlekedést közvetlenül nem érintik, tovább fokoztuk szolgálataink éberségét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megszokottnál többször és sűrűbben ellenőrizzük a poggyászokat manuálisan, több alkalmazott teljesít szolgálatot egy időben egyazon munkahelyen" - tájékoztat Fórika Ibolya, a Budapest Airport Rt. kommunikációs igazgatója. "A terminál teljes területét CCTV rendszerrel figyeljük (zárt láncú videohálózat), s ahogy eddig is, különös figyelmet fordítunk a gazdátlan csomagokra. Amennyiben gyanús poggyászt vagy csomagot észlelünk, értesítjük a repülőtéri tűzszerészszolgá-latot, amely azonnal kivonul, és megvizsgálja azt. Számos előírás, köztük az EU 2320-as szabályzata is foglalkozik azzal, hogy a légiközlekedési ágazatban - nem biztonsági területen - foglalkoztatottaknak milyen védelmi képzésben kell részt venniük. A képzések célja a védelmi tudatosságra való felkészítés. Természetesen ezt a rendszert alkalmazzuk a ferihegyi kollégák esetében is."
Egyre nagyobb a tömeg. Mind kevésbé feltűnő a gazdátlan táska. Aki az egyik oldalán ül, azt hiszi, a másiké, és fordítva. Aki mégis fel-figyel rá, úgy vélheti: oka lehet, ha ennyi ember nem foglalkozik vele, és persze ilyen sokan, ugye, nem tévedhetnek. Háromnegyed órája hiába várjuk, hogy kicsekkoljanak az utasok. Ennyi ideje veszett el a poggyászunk is.
Az egész széksoron már csak hátizsákunk "ül". Adunk még öt percet a biztonságiaknak, hogy kiteljen az egy óra, de nem lepődünk meg, ahogy korábban, most sem látunk közülük egyet se. Odacammogunk a cuccért, megcélozzuk vele az információt. Feltesszük a pultra, hogy most találtuk, valaki elhagyhatta, van-e errefelé talált tárgyak osztálya esetleg.
Az információs kisasszony megijed. Először azt hebegi halálsápadtan, hogy ők nem vehetik át, aztán, hogy hívja a tűzszerészeket. Kérdezzük: ehhez maradjunk-e még. Köszöni, remegő hangon, nem szükséges. Sarkon fordulunk.
A hölgy először is óvatosan kiteszi a táskát a pult külső peremére. Aztán kezdi csak böngészni a számot. Mire tárcsázná is, természetesen megérkezik emberünk, hogy elveszített egy zöld táskát, nem tudnak-e róla valamit. Boldogan nyomják a kezébe. "De azért legközelebb jobban vigyázzon rá!"
A metróba
hétköznapi csúcsidőben ereszkedünk le. Annyi előnyt adunk a BKV-nak, hogy az egyik legújabb és legkevésbé forgalmas megállóját, a Kossuth térit választjuk.
Az állomáson könnyen kiszúrjuk a kamerát. Nem vagyunk képben, ha leülünk. Leülünk, otthagyjuk a táskát. A metróról leszállók közül egy huszonéves srác a szemétbe pöcköl valamit, tekintete megakad rajta, megtorpan egy kicsit. Végül mégis visszafordul, elindul a mozgólépcsők felé.
"Az elmúlt heti londoni terrortámadással kapcsolatosan a budapesti metróvonalakon, -állomásokon is szigorítottuk a biztonsági ellenőrzést. A Metró Biztonsági Szolgálatának munkatársai az utasforgalom számára rendelkezésre álló területeket, állomásokat, szerelvényeket folyamatosan ellenőrzik, szemmel tartják, illetve átvizsgálják azokat a helyeket, amelyek alkalmasak különböző tárgyak elrejtésére" - áll a BKV Rt. kommunikációs osztályának tájékoztatójában. "Gyanús, gazdátlan táska észlelésekor a forgalom leállítása, az utasok eltávolítása, a csomag izolálása és biztosítása után a központi forgalmi menetirányító értesítésére a tűzszerészszolgálatnak a munkatársai kivonulnak a helyszínre és intézkednek... Ha már a szerelvényre felkerült a gyanús és gazdátlan csomag, az utasok a kocsiban található kommunikációs csatornán keresztül értesíthetik a szerelvény vezetőjét, aki az intézkedést megkezdi. Az utasoknak semmilyen körülmények között sem szabad a csomaghoz nyúlni, azt megbontani, kinyitni. Lehetőség szerint a csomagtól legtávolabbi helyre kell menni, és megvárni, amíg a szerelvény fegyelmezett elhagyására sor kerülhet, ennek során a személyzet személyesen vagy hangosbeszélőn adott utasításait követve kell eljárni."
Egy ötvenes férfi próbál közel kerülni a táskához, megzavarja egy helyet foglaló hölgy. Megint befut egy szerelvény. A nő felszáll, a férfi marad. Egyre közelebb kerül hozzá, lajstromba veszi az állomáson tartózkodókat, de amikor megjelenik egy békávés kisasszony, annak hívja fel a figyelmét. "ránkra nézünk, nyolc perce hagytuk ott. A nő felveszi, és elindul a kijárat felé. Mikor utolérjük, hogy bocsánat, az ott a kezében a miénk, kérnénk vissza, cseppet sem látszik idegesnek. "De ugye nem bomba?" - mosolyog vissza.
