Élet és munkaerőpiac

Ki tud többet?

  • Molnár Dénes
  • 2006. április 13.

Belpol

A választási kampány látványos ígéretei közé tartoztak a munkahely-teremtési elképzelések. Az elméletben minden nagyon szép. És a valóság?

A Pest Megyei Munkaügyi Központ kirendeltségén csak néhány ülőhely szabad, a legtöbben állnak. Az előtér sarkában lévő érintőképernyős számítógépen igyekszem informálódni az álláskínálatról, de a PC nem éppen kezes bárány. Megadom a legmagasabb iskolai végzettséget, valamint azt, hogy bruttó 150 ezres fizetés feletti, főleg budapesti állások iránt érdeklődöm. A masina felhozza az országos adatbázist. Első sorában egy "0-6000" forintos fizetéssel kecsegtető "nincs adat" munkakörű állás a pápai kirendeltségtől - 1990. május 29-i dátummal. Próbálom másképp szűkíteni a kört. Hiába. Az átképzésekre bökök. Diplomások számára nem hoz eredményt, gimnáziumi végzettségre viszont kettőt is. Gondosan feljegyzem az elérhetőségeket.
Arrébb a négy asztali számítógép közül egyiket sem sikerül életre kelteni. Várok hát a soromra, közben az álláslehetőségek ide-oda kitett szórólapjait böngészem. Az egyik jogosítvánnyal rendelkező erősáramú villanyszerelőt keres autópályákon meghibásodott elektromos berendezések helyszíni szereléséhez és karbantartásához. A másik is; a harmadik is; az összes papír ugyanannak a fénymásolata.
Elfogy a sor, a pulthoz lépek. Összefoglalom kálváriámat az itteni technikával, mire a hölgy az asztalához kísér. Érettségivel, középfokú nyelvvizsgával, autóvillamossági szerelői, kereskedelmi, valamint hivatásos gépjármű-vezetői gyakorlattal két állásajánlat közül választhatok a régióban.
Már otthonról tárcsázom őket. Az egyik céget hiába, mert rossz számot kaptam. A másik, a mezőgazdasági anyagbeszerzői állás szintén némi kiigazításra szorul: anyaggazdálkodási munkakörről van szó, ami elsősorban adminisztrációs tevékenységet takar. Sebaj, minden megoldás érdekel. Ez egyébként kölcsönös: a hölgy is panaszkodik a vonal végén, hogy nem jelentkeztek sokan az állásra. "A munkaidő rugalmas, lehet előre, illetve utólag is ledolgozni a hiányzást" - válaszol a kérdésre, hogy összeegyeztethető-e a munka a péntek délutáni levelező egyetemmel. Fizetés szempontjából pedig a közalkalmazotti illetmény az irányadó, ez kb. bruttó 120 ezer forint a ledolgozott munkaévektől, valamint

a papíroktól függően
Az önéletrajzot e-mail címre várják, a többiről azután.
"A középfokú végzettségűek átlagosan 180 ezer forintra számíthatnak, legalábbis nagy cégeknél a recepciós, menedzserasszisztens és a nyelvet nem beszélő ügyfélszolgálatos pozíciókban. Az egy idegen nyelvet beszélő ügyfélszolgálatosoknak általában 200 ezer forintos bért ajánlanak" - derül ki az [origo] egyik írásából. Nem vagyok tehát elragadtatva; de amúgy is: üzleti alapszabály, hogy az ember ne mondjon igent mindjárt az első ajánlatra.
Az Expressz másnapi számában 12 állásajánlat kelti fel az érdeklődésemet. Kettőt fel sem tudok hívni. Másik háromra csak e-mailben vagy postán várnak "pályázatot", fényképes önéletrajzzal. Nézzük tovább: a befektetési ajánlatokkal és hitelezéssel is foglalkozó biztosítócég üzletkötői állásához nem szükséges végzettség. A "termékekről és szolgáltatásokról" való tájékozottságot, valamint az üzletkötési technikákat belső képzésen sajátítják el a kezdők, két hét alatt - a végén vizsgáznak belőle. A kizárólag jutalékos rendszer nem életbiztosítás, de akinek egy kis szerencséje van és jól mutat konfekcióöltönyben, százezres nagyságrendű fizetést kaphat - számla ellenében. Sőt a kezdőknek egy évig pluszjutalék is jár, ha teljesítik az alapnormát.
"Egy hagyományos cégnél az előrejutás alapja a főnökkel való jó viszony - agitál a menedzser kissé előrébb hajolva a széken -, nálunk kizárólag a teljesítmény. Aki sokat dolgozik, sokat keres, aki keveset, keveset. És mindenki maga osztja be az idejét, itt nem kérik tőle számon, mikor mit dolgozott." A felbontott szerződések már kifizetett jutalékát viszont "visszaírják" az üzletkötő követ-kező havi elszámolásakor; ezzel nemcsak a fiktív üzletekkel szemben védi magát a cég, de ösztönzi is az ügynököt a folyamatos kapcsolattartásra. És persze nem érheti veszteség.
A piacgazdaságokban sokan váltanak többször is munkahelyet. Közben pedig munkanélküliek. Az álláskeresők többsége Magyarországon is ebbe a kategóriába esik, s a munkahelyváltás forgalma

évről évre nagyobb
"Az a feladatunk, hogy ezt a forgást gyorsítsuk, vagyis a munkahelyet változtató dolgozó minél rövidebb időt töltsön munka nélkül" - magyarázza Lengyel János, a Pest Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. Elsősorban az információáramlást kell megkönnyíteni: össze kell hozni a munka-adókat a munkakeresőkkel. Az állástalanok száma a korábbiakkal ellentétben ma már nem feltétlenül azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb a munkahely az adott térségben, mint a foglalkoztatott. S bár a munkaügyi központ félévente 300 vállalkozás megkérdezésével munkaerő-piaci prognózist készít arról, melyik régióban milyen átképzéseket érdemes támogatni a szakmájukban elhelyezkedni képtelen állástalanok számára, a legtöbbször nem a szakképzettség hiánya a fő oka annak, hogy munkaadó és munkakereső nem talál egymásra. A munkáltatói adatbázis, az internet-hozzáférés és a hirdetési újságok segítsége mellett ma már különböző tréningeken "edzik" az álláskeresőket. "A legfontosabb talán mégis az, hogy a munkakereső a munkaügyi központot ne egy mindent elintéző hatóságnak gondolja, ahol elpanaszolja problémáját, és másnap már munkába is állhat valahol" - mondja Lengyel. A szemléletváltást elősegítendő 2005 novembere óta a munkanélküli nem munkanélküli, hanem álláskereső, aki munkanélküli-járadék, illetve -segély helyett álláskeresési támogatást kap. A korábbi rendszer - amelyben az állástalan két-három havonta a központban való megjelenésével megerősítette státusát, s így továbbra is automatikusan kapta a járadékát vagy segélyét - ösztönző támogatási rendszerré alakult: az álláskereső csak akkor jogosult a támogatásra, ha igazolja, hogy valóban próbál elhelyezkedni. Erre egy kis könyv szolgál, melyben vezetnie kell, milyen formában és hol keresett munkát.
A bevásárló-központi könyvesboltba nem szükséges gyakorlat, elég az érettségi és a számítógép felhasználói szintű ismerete. A nyelvvizsga sem pluszpont. Jelentkezőből így nagyobb a választék - nem is kapok biztatást, mikor előhozakodom az egyetemmel. Ellenben többkörös a felvételi eljárás, s maga a bolthálózat igazgatója sem sajnálja az időt, hogy személyesen ismerkedjen a jelöltekkel. A munkaidő plazás: hétfőtől vasárnapig reggel fél tíztől este negyed tízig, "két nap munka, két nap szabad". A három hónapos próbaidőre bruttó 70-80, utána bruttó 75-85 ezer forint a fizetés - azaz nettó 60-65 ezer -, plusz napi 300 forint ebéd-hozzájárulás a munkanapokon. Ám hogy mindez

nincs kőbe vésve,
csak akkor esik le, amikor másodjára érdeklődnek afelől, elfogadhatónak tartom-e az ajánlatot.
A hálózat egyébként terítő-üzletkötőt is keres, aki a partner kiskereskedőkkel ápolja a viszonyt. Kisteherautóval a hét három napján vidéken rója a kilométereket - egy alkalommal az éjszakát is ott tölti -, két nap pedig a fővárosi dugókban araszol. Az egyetemet szintén nem "tolerálja", viszont lényegesen magasabb keresetet ígér: alapfizetés plusz jutalék. Papíron. A főnök siet értelmezni a leírtakat: a bolti eladói álláshoz képest a gyakorlatban körülbelül 80 százalékkal több munka 30-40 százalékkal hoz többet a konyhára.
Néhány napi álláskeresés után előkerül a munkaügyi kirendeltségen böngészett szakmai átképzések telefonszáma. A Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központban nem tudnak pontos időpontot mondani a szakmai középfokú OKJ-s szoftverüzemeltetői képzés kezdetéről, állítólag még nem készült el az idei ügyrend a tavalyi törvénymódosítás miatt. A legközelebbi feltehetően még a hónapban indul, heti ötször hat órában, tizenhat héten át. A következő csak ősszel. A szintén napi hatórás, de csak két és fél hónapig tartó kereskedő-vállalkozó tanfolyam is csúszik pár hetet; hiányzik az induláshoz szükséges létszám. Az előbbire jelentkező regisztrált álláskeresők 232 ezres, az utóbbit választók 145 ezres tandíját az állam fedezi.
A KSH foglalkoztatottságról szóló adatai egyrészt a fideszes kritikát igazolják, miszerint 1998 és 2002 között több mint 200 ezerrel nőtt a munkahelyek száma, míg 2002-től majd 2 százalékkal lett magasabb a munkanélküliség (összesen 315 ezer regisztrált a legfrissebb publikáció szerint). Másrészt viszont ugyanezen számsort a baloldal is jogosan citálja, amikor arra hivatkozik, hogy a foglalkoztatottság növekedésének tendenciája 2001-re lassult le a mostani szintre. Sőt a fideszes "rosszabbul élünk, mint négy éve" kampány e pillére is dőlni látszik, hisz az elmúlt években felkúszó munkanélküliségi ráta elsősorban a gazdaságilag inaktívak számának csökkenéséből fakad; jelenleg 35 ezerrel több ember dolgozik Magyarországon, mint négy éve.
Summa summarum: a választópolgár méltán gyanakodhat, hogy a munkanélküliség összetettebb probléma a számokkal való négyévenkénti vagdalkozásnál. Az MSZP jelenleg 400 ezer új munkahelyet ígér, a Fidesz 500 ezret. Vagy fordítva. De mindegy is; egy kampány tétje soha nem a mi munkahelyeink sorsa.

Neked ajánljuk