Amióta világ a világ, a nagy pénisz a férfiasság szimbóluma. Kevés olyan ősi kultúrát találunk, amelynek alkotásai közt nincs hatalmas, ágaskodó falloszú férfiakat ábrázoló agyag- vagy kőszobor, fafaragás; vagy amelynek pajzán népköltészete ne emlegetne hatalmas méretű főhőst. Mára a kérdés az intim szféra száműzöttje: nem társalgási téma, ki mekkora "férfi" valójában. Viszonyítási alapnak a pornó válogatott bikái maradnak, akik mellett az átlag szégyenlősen olt villanyt, ráadásul néha a nőknek is a főszereplő macsó lesz az etalon, noha a húsz általunk megkérdezett fiatal hölgyből csupán kettő tartotta fontosnak, hogy párja az átlagosnál nagyobb mérettel rendelkezzen. Sok férfi ennek ellenére addig tördeli kezét a telefon fölött, míg be nem jelentkezik az urológushoz. De előtte még kipróbálnak ezt-azt. Az e-mail ládáinkat naponta eltömítő
"akciós ajánlatok"
széltében és hosszában is ható tablettákkal kecsegtetnek - jutányos áron. Ki tudja, mi lehet a szárított tigrishereként vagy a rinocéroszlőcs-őrleményként eladott termékek tartalma, a patikák polcán mindenesetre nem találni hozzájuk hasonlót. A modern orvostudomány lefitymálja a csodaszereket, a hivatalos álláspont szerint nem létezik olyan hatóanyag, amely felnőttkorban képes volna növekedést produkálni. (Ahogy például a testmagasságot sem lehet tablettákkal növelni.)
A péniszméret ugyanis általában a kamaszkorban "dől el", ekkor zajlanak le azok a hormonális folyamatok, melyek befolyásolják az eredményt. (A serdülő szervezeten pedig a törvény mindenféle ilyen célú hormonális beavatkozást tilt.) Nyilván azért is az internet e kétes eredetű színes szerek kereskedelmi csatornája, mert az "információs sztrádán" aztán hamar elakad, aki a várt eredmény elmaradása után a díler nyomába ered. Az urológusok egybehangzó véleménye szerint jobban jár, aki a webes tabletták helyett inkább az elégedetlenkedő asszonyra költi a pénzét.
A modern plasztikai sebészeti beavatkozások nők testén elért üdvös sikerei más irányba is meglódították a férfiak fantáziáját. De a mellnagyobbító műtétek árnyékában a pénisz növelését célzó eljárások még kezdeti stádiumban vannak. Az operáció ugyan "kézzel-foghatóbb" eredményt ígér a humbugtablettáknál, ugyanakkor az eljárástól függően
kockázattal jár
Fekete Ferenc urológus először is azt tisztázza a pácienssel, hogy valós-e a probléma. Legyezőszerűen kiteríti a különböző országokban végzett felméréseket tartalmazó kartonlapokat, melyek szerint az Egyesült Államokban 12,9, Japánban 13, Koreában pedig 10 centi az átlagos férfiméret merev állapotban. Summázva: a férfiak 80 százalékának 12-15 centis pénisze van, a maradék húsz százalék a kisebb és a nagyobb. Ezek után tíz szorongó "beteg" közül kilenc megkönnyebbülten távozik, de persze vannak, akiknek mindez kevés.
Bár a hímvesszőt a szeméremcsonthoz rögzítő szalagok átvágásával a pénisz elveszíti oldalirányú, valamint ki-be fixált tartását, jobban kiáll a testből. Az eljárásnak egy ideig nagy keletje volt Nyugaton, ma már csak kalandorok vállalják - mindkét oldalról. A beavatkozás során ugyanis sérülhetnek az idegek, és a hímvessző érzéketlenné válhat: merevedési zavarok léphetnek fel. Ráadásul a hegesedés miatt a várt növekedés helyett akár zsugorodás is előfordulhat. A bulvársajtó naponta tálalja az ezzel kapcsolatos cikkeit, néha illusztrálva isÉ Az Egyesült Államokban, hogy megússzák a későbbi pereket, már nem is garantálnak semmiféle eredményt. Egy több mint száz páciensen végzett vizsgálat szerint ezzel az eljárással átlag egycentis volt az növekedés, kettőnél több pedig sohasem. Fekete doktor régebben maga is végzett néhány ilyen műtétet, de amikor kiderült, hogy a beavatkozás negatív eredménnyel is járhat, abbahagyta.
Urológuskörökben dermedten figyelik azt a belgrádi doktort, aki a páciens bordájából kihasít egy darab porcot, majd miután körbevágta a hímvessző "nyakát" a húgycsőig, oda ülteti be, és varrja rá a makkot. A beavatkozás annyira egyedi (és hajmeresztő), hogy rajta kívül senki sem próbálkozott még ezzel. A jelentős kockázat mellett az eredmény ugyancsak egy-két centi. A szakma szerint az ilyen műtétekkel legfeljebb az érhető el, hogy egy már amúgy is átlagos vagy nagy hímvesszőjű embernek nagyobb legyen. Akinek átlag alatti, esetleg 10 cm-nél is kisebb, úgynevezett mikropénisze van, annak egy-két centi úgysem hoz lényegi változást nemi életében.
Fekete doktor páciensei közül tehát minden tizedik marad csak ülve a kartonkártyák kiterítése után. Az esetek jó részében azonban kiderül, hogy valami más elváltozásból fakad az átlag alatti hossz. Ilyen lehet például egy fitymaszűkület vagy péniszgörbület, amelyek kisebb rutinbeavatkozásokkal is korrigálhatóak. Megint más esetben pedig a szeméremdomb zsírjából való leszívás segíthet. Persze vannak módosabb páciensek is, akiknek a pénz nem számít, és azt hiszik, csupán erre van szükség öt-tíz centis növekedés eléréséhez. Nekik az urológus megpróbálja elmagyarázni, hogy a változó nagyságú, elernyedő-merevedő hímvesszőnél a megnagyobbítás nem olyan egyszerű, mint kétévente plasztikai sebészhez küldeni a barátnőt. Fekete Ferenc tehát nem javasolja senkinek a műtétet, nem is vállal ilyesmit, de senkit nem küld el, mert úgy véli, a probléma más úton is orvosolható.
A plasztikai sebészet
és az urológia nem jár mindig kéz a kézben, noha az előbbi művelői nem rendelkeznek olyan tudással és tapasztalatokkal a hímvessző anatómiájáról. Olyannyira nem, hogy néhány könnyelműen elvállalt plasztikai műtét következtében odalett a férfiasság. Ferenczy József plasztikai sebész éppen ezért csupán általános műtéti kockázattal járó, vastagító beavatkozásokat vállal: a páciens zsírját fecskendezi be a pénisz bőre alá. A zsír egy része később esetleg felszívódhat, de más következménnyel nem kell komolyan számolni. Évente több tucat ilyen rutinoperációt végez: ha a páciens csak vénás "bódító" altatást kér, a délelőtti műtét után az esti filmet már akár otthon is nézheti. És ha még marad is egy éjszakát - mert a drágább, teljes altatást választotta -, az sem kerül ezer euróba. Az "optikai tuning" kétségtelen előnye, hogy nyugalmi állapotban is szembetűnő változást hoz, a szerelmi élet motorját azonban az ilyesmi egyáltalán nem turbózza fel.
Az alternatív technikák közül átugorhatjuk a különböző kuruzslók, varázslók, táltosok és masszőrök fekete-fehér mágiás, ráolvasásos, kézrátételes módszereit. De a húzó-nyújtó gyakorlat szerint működő szerkezetek azonban megkerülhetetlenek: az elv ugyanaz, mint a burmai zsiráfnyakú nők vagy a tá- nyérszájú bennszülöttek esetében.
A pénisznyújtó szerkezet szabadalma azonban még tizedik születésnapját sem ünnepelte, pedig nem bonyolult. Az eszköz két, tetszőlegesen állítható hosszúságú rúdja végén egy szilikonhurok szorul a hímvessző "nyaka" köré. A rudak másik végén egy szintén karika alakú műanyag talp van, ez támasztja meg a szeméremcsontot. A rudakba állítható erősségű rugókat szerelnek, melyek 0,6-1,5 kilós, a tájékoztató szerint "gyengéd és tartós feszítést gyakorolnak tengelyirányban".
Török Alexander uroszexológust a nyújtóeszköz magyarországi forgalmazója kérte fel az érdeklődők kérdéseinek szakszerű megválaszolására. A doktor - akit az egyik bulvárlap tévesen az eszköz feltalálójának titulált - évekkel ezelőtt találkozott már az andropénisz szabadalmával egy nemzetközi konferencián. A szerkezettel - napi 6-8 órás használattal - állítólag havonta félcentis növekedés érhető el, azaz 6-10 hónap alatt 3-5 cm, ami élethosszig tart. Igaz, videó van róla, hogy valaki lezserül ráhúzza a nadrágot, és úgy tesz, mintha elindulna munkába, de minden bizonnyal nagy elszántság kell ahhoz, hogy valaki ezt az eszközt huzamosabb ideig viselje. Ennek ellenére itthon két hónap alatt több mint ötven szett talált gazdára, noha a reklámpiacra még be sem vezették a terméket. Nyugaton persze elterjedtebb: az egyetlen olyan eszköznek tartják, amivel rizikó nélkül hosszabbítható a pénisz. Az Európai Egészségügyi Szervezet orvosi műszernek minősítette, és CE minősítéssel látta el. De az online vásárlásoknál már evidenciának számító pénz-visszafizetési garanciát mégsem vállalja a forgalmazó. Török Alexander ezt természetesnek tartja: "Végül is miként lehetne ellenőrizni, hogy megfelelően és lelkiismeretesen használta-e a tulaj?"
