A közvélemény általában gazdasági bûncselekmények vagy adócsalás kapcsán találkozik az off-shore kifejezéssel, holott az ilyen típusú cégalapítás lehetõ-ségét nem törvénytelenségek el-kendõzésére találták ki, és nem is nyújt semmilyen védelmet az elkövetõ számára a hatóságokkal szemben. "Talán egy baseballütõhöz lehetne hasonlítani: néhányan nem >>sportszerûen
Az off-shore cég alapításának lehetõségét a globalizált világgazdaság hívta életre. Ahogy a cégek lehetséges befektetéseik értékelésekor a munkaerõ-piaci érvek mellett figyelembe veszik a helyi infrastruktúrát vagy kulturális adottságokat, ugyanúgy mérlegelik, melyik országban érdemes bejegyeztetni vállalkozásukat a várható profit maximalizálása érdekében az adóterhek szempontjából.
Nem csak a periferikus kis karibi államok versenyeznek az adók minimalizálásával a külföldi cégek kegyeiért. Az Egyesült Államok vagy Liechtenstein is az adóparadicsomok közé sorolható, sõt Magyarországon is lehetett off-shore céget bejegyezni 2003. január elsejéig - s ezek jelenleg is mûködnek.
De mit is jelent mindez?
Olyan vállalkozást, amely nem végez gazdasági tevékenységet abban az országban, ahol be van jegyezve, és cserébe jóval kedvezõbb feltételekkel adózik, mint a lokális érdekeltségû társaságok. A bejegyzõ államok így védekeznek az ellen, hogy az alacsony adózás következtében megjelenõ profitot belõlük húzzák a cégek, ugyanakkor náluk csapódjon le azon gazdasági tevékenységek haszna, amelyet a vállalkozások más országokban szereznek. Az off-shore cégekre kiszabott adó néhány "paradicsomban" mindössze
évi pár száz dolláros
fix illeték (itt könyvelés sem szükséges), máshol például kedvezményes társasági, osztalék-, kamatadó stb.
Az Európai Unió országaiban éppen ezért nem lehet off-shore céget bejegyezni. A közös gazdaságpolitikai törvények nem engedik, hogy adott tagállamon belül eltérõ adókkal kedvezzenek vagy sújtsanak hátrányosan vállalkozásokat. Azt viszont nem határozza meg a közösségi politika, hogy az adóparadicsomokkal folytatott versenyben a tagállam egységesen mekkora adót szedhet az ott bejegyzett vállalkozásokból. Észtországban például így lehet 0 százalék a társasági adó.
Az unió egyébként más, vonzó lehetõségeket is biztosít a külföldi cégek számára. Tagállamai közül nem egy birtokol olyan nemzetek közti adóegyezményeket, melyek szerint a nemzetközi gazdasági ügylet során csak egyszer adóztatják meg a tranzakciót, míg ilyen egyezmény hiányában a bonyolító cégnek adóznia kellene a bevétele forrásának helyszínén és hazájában egyaránt.
De térjünk vissza az off-shore cégekhez. Hogy mi mindenre lehet használni egy baseballütõt, szemlélet kérdése. A fejlett kapitalista országokban a vállalkozók hosszú távú tevékenységben gondolkoznak, az az érdekük, hogy a lehetõ legjobb adózási feltételekkel, törvényesen mûködtessék cégüket. "Az off-shore cégek fiatal demokráciákban élõ tulajdonosai viszont még sokszor nincsenek tisztában azokkal a törvényes lehetõségekkel, amiket az off-shore kínál. Néha ezért is tévednek illegális útra" - állítja Tarnóczai.
Például vannak olyan adóparadicsomok, ahol az off-shore cég tényleges tulajdonosát, igazgatóját nem kell a cégbírósági bejegyzés során feltüntetni, helyette a névleges tulajdonos jegyzi a céget. A tulajdonos kilétérõl csak õ és a közvetítõiroda, vagyis a helyi képviselõ tud. (A névleges tulajdonos, igazgató az angolszász jogrendszerben szabályozott, a magyar jog azonban nem ismeri, nem definiálja e fogalmakat, s általában a magyar közvélemény is pejoratív értelmet tulajdonít nekik.) Ez nyugati szemlélet szerint törvényes lehetõséget teremt arra, hogy a tényleges tulajdonos a rosszakarói vagy a konkurenciája elõl a háttérben maradhasson. Sok esetben a gazdasági versengésben ezzel elõnyhöz juttathatja cégét.
Ugyanezt a metódust azonban gazdasági bûncselekmények elkövetésére is felhasználják - egyre kevesebb sikerrel. Ugyanis amint bûncselekmény gyanújába kerül egy off-shore cég, az illetékes hatóságok jogosulttá válnak a vállalkozás háttérszerzõdéseinek megvizsgálására, nyilvánosságra ho-zatalára. És az adóparadicsomok abban érdekeltek, hogy a náluk bejegyzett off-shore cégek törvényesen mûködjenek.
A régebbi demokráciákban nem szokás a mellkason kereszteket vetve hátrálni egy off-shore cég mosolygós tulajdonosának közeledtére. Bár csak a 60-70-es évektõl terjedtek el milliós nagyságrendben világszerte, már 1929-ben is jegyeztek off-shore céget Luxemburgban. "Nálunk talán a múlt rendszer öröksége, hogy minden olyan lehetõséget, amelyet a személy nem az állam, hanem a saját érdekeit szem elõtt tartva használ ki, kiskapuzásnak, okosságnak minõsít a köztudat - vélekedik az igazgató. - Tõlünk nyugatra nem kérdés, hogy az állam van az egyénért és nem fordítva."
A kapitalizmus ugyanis a tõkefelhalmozásra épül. És az off-shore-ban rejlõ lehetõségek éppen abban teszik érdekeltté a tulajdonost, hogy vállalkozásába forgassa vissza a kedvezõ adóknak is köszönhetõen keletkezõ hasznát, ezzel a cég gyorsabb fejlõdését, exponenciális tõkefelhalmozását produkálva.
Az off-shore cégeket nem jegyzõ országok egyébként arra törekszenek, hogy
külön is megsarcolják
állampolgáraik adóparadicsomokból származó nyereségét. Ezt azonban csak személyi jövedelemadó formájában tehetik meg, a céget bejegyzõ szuverén állam off-shore-ra vonatkozó adótörvény-politikájába nem szólhatnak bele. Ezért sem a magánvagyonosodás eszköze az off-shore cég.
Számos olyan vállalkozás foglalkozik Magyarországon adóoptimalizálási tanácsadással, amelyet meg lehet bízni off-shore cégek bejegyzésével és menedzsment-jével is. Az adótervezés lényege megkeresni a legalkalmasabb, optimális adózási lehetõségeket aszerint, hogy az ügyfél hol, mivel és milyen formában szeretne foglalkozni. De az adóoptimalizálás nem feltétlenül az adók minimalizálását jelenti. Bizonyos esetekben éppen az adóbefizetések alapján minõsítik hitelképesnek vagy -képtelennek a céget a bankok, a részvényesek.
Az off-shore cég bejegyzése és mûködtetése annyi pénzbe kerül, hogy bizonyos nyereség alatt nem térül meg. Egyebek mellett viszont jól használható a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó cégek esetében, nemzetközi tanácsadó cégeknél, befektetéseknél, ingatlanügyleteknél vagy szabadalmak és szerzõi jogok tulajdonosai számára. Ezekben az esetekben az off-shore céggel adót spórolhat a tulajdonos, de felhasználható presztízsnövelésre (ha például az USA-ban jegyeztetik be), a családi vagyon védelmére vagy a már említett titkosításra, a háttérbõl való irányításra. És persze arra is, hogy a magánszemély több társaságban ossza meg cégvagyonát, így csökkentve annak kockázatát, hogy vállalkozása esetleges csõdbe jutásakor mindenét elveszítse.
Az off-shore abban a nyugati kultúrában született, ahol a vállalkozók gyomra nem automatikusan ugrik görcsbe a helyi APEH emlí-tése hallatán. Ahol az emberek otthagyják a névjegykártyájukat, ha meghúznak egy parkoló autót, s ahol az üzletekben nem arra veszik fel az eladót, hogy a vásárló ne tudjon elcsenni valamit. Magyarországon viszont a pénzügyi kultúra, sokszor úgy tûnik, egyelõre ugyanolyan idegen nyugati vívmány, mint a levegõbe bokszolva, hanyagul egy Orbitot dobni étkezés után.
Molnár Dénes
Michael, Malév
Michael Schumacher, a Forma-1 hétszeres világbajnoka évente mintegy 20 millió euró adót takarít meg azzal, hogy reklám- és szerzõi jogait tulajdonló cégét Németország helyett az alacsonyabb adókulcsos Svájcban jegyezte be, valamint személyi jövedelemadóját monacói lakosként minimalizálja.
A Malév tíz éve úgy javított a törvény adta lehetõségekkel élve pénzügyi mérlegén, hogy két frissen vásárolt Boeing gépét egy a tulajdonát képezõ kajmán-szigeteki off-shore cégnek adta el, majd lízingelte vissza.
13,1 milliárd
Magyarországon 2005. december 31-ig mûködhetnek a 2003. január elsejéig bejegyzett off-shore cégek a 16 százalékos társasági adókulcs helyett a kedvezményes 4 százalékossal. Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal adatai szerint 2004. december 31-én 1011 off-shore cég volt bejegyezve hazánkban, s ebbõl 816 ténylegesen mûködött. Az ezen cégekbõl származó 2003. évi társasági adó 13,1 milliárd forint bevételt jelentett a magyar állam számára.
