Eörsi Mátyás

Temetni jöttem és dicsérni. Egy nagy ember távozott közülünk. Egy nagy ember, akinek sok minden sikerült, amit csak kevesen tudtak elérni. Magyarországon született, zsidó holokauszt-túlélő volt, és amerikai lett. Ízig-vérig magyar maradt és zsidó és mindenekelőtt amerikai. Ez sem számára, sem új hazájának nem jelentett gondot. Amerikát is dicséri, hogy 1980 óta minden alkalommal megválasztották a Kongresszusba erős és azonnal felismerhető magyar akcentusa dacára, és Tom Lantost sosem kényszerítette arra, hogy válasszon identitásai között.

A figyelmes olvasónak bizonyára feltűnt, hogy nem siettem el a választást, ki mellett teszem le nyilvánosan a voksomat. Akik most azt várják tőlem, hogy a "vörösök és fehérek" logika mentén dicsérem az egyik jelöltet és szapulom a másikat, csalódni fognak.

Mint mondják, a politikában a tartalom fontosságával csak az időzítés fontossága vetekedhet. Azt is mondják, nemzetpolitikai szempontból a trianoni sorscsapásra a leghatékonyabb, ha nem is rövid távon ható orvosság az Európai Unió bővítése. A legnagyobb számú magyar kisebbség Romániában él, így feltételezhetnénk, hogy a magyar politikai élet heves érdeklődéssel követi nyomon az Európai Unió január 1-jén, mindössze két hónapon belül életbe lépő újabb bővülését, ami nyomán Bulgária mellett Románia is elnyeri teljes jogú tagságát.

Ciprus több okból is nevezetes hely. A legenda szerint itt szállt ki Aphrodité a habokból, amit ugyan nem tudunk igazolni, ám tény, hogy ha megkezdődik egy építkezés a tengerparton, néhány kapavágás után általában egy ókori város romjaira bukkannak a munkások. Ciprus továbbá arról is nevezetes, hogy ez Európa utolsó, szögesdrótokkal megosztott országa.

Örményországban választások voltak, már megint. Az Egység Blokk nyert, de ez nem érdekes. Az Európa Tanács és az EBESZ megfigyelőit lóvá tették, de ez sem baj. Az a baj és az az érdekes, hogy Örményország választóit is lóvá akarják tenni.