- mj -

Kosovo olyan, mint egy olvasztótégely, jelentette egy brit tévés, a fegyveresek olvasztótégelye. Ebben a nagyon hülye hasonlatban nincs sok hiba: fegyveres albánok, szerbek, NATO-, valamint orosz katonák néznek farkasszemet egymással, időnként konfliktusba is keverednek, mindenki mindenki ellen. Kosovót egy nagyon kaotikus rendező pályaudvarhoz is hasonlíthatnánk: a szerbek kivonulnak, a NATO bevonul, az oroszok már bent vannak, az albánok dettó. Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik nagyot szívnak, a civilekről.

Miközben a NATO Jugoszlávia elleni légi csapásai változatlan intenzitással zajlanak (és újabb civil áldozatokat követeltek), Belgrád tovább próbálkozik: hétfői hírek szerint Milosevic és klikkje újólag megismételte, hogy hajlandó elfogadni a G8 rendezési tervét. Lehet, hogy ebből a bejelentésből sok minden következhet, de - amennyire ez lapzártakor megítélhető - a békekötés egyelőre nemigen.

A Crna Gorában vasárnap megtartott rendkívüli parlamenti és helyhatósági választások eredményeiről lapzártakor még csak nem hivatalos eredmények ismertek: eszerint a reformerként ünnepelt Milo Djukanovic elnök vezette pártszövetség megszerezte az abszolút többséget, míg a Belgrád- és Milosevic-párti exelnökre, Momir Bulatovicra és sleppjére a választók valamivel több mint harmada szavazott.

Amíg Kosovo városaiban napok óta tüntetnek az albánok, Szerbia egy dicsőséges népszavazásra készül: április végén a szerbiai polgárok végre lehetőséget kapnak arra, hogy határozottan elutasítsák a kosovói válság megoldását célzó nemzetközi közvetítést.

Legszívesebben egy rövid kritikát írnék, csupán annyi lenne benne, hogy: Bogárkáim, ezt tessék elolvasni!, de félő, hogy kísérletemet a kérlelhetetlen rovatvezetői szigor kapásból hárítaná, és továbbírásra késztetne. (Megpróbáltam, hárított.)