Crna Gora: Hogy jobban éljé´, azé´

szerző
- mj -
publikálva
1998/23. (06. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Crna Gorában vasárnap megtartott rendkívüli parlamenti és helyhatósági választások eredményeiről lapzártakor még csak nem hivatalos eredmények ismertek: eszerint a reformerként ünnepelt Milo Djukanovic elnök vezette pártszövetség megszerezte az abszolút többséget, míg a Belgrád- és Milosevic-párti exelnökre, Momir Bulatovicra és sleppjére a választók valamivel több mint harmada szavazott.

A Crna Gorában vasárnap megtartott rendkívüli parlamenti és helyhatósági választások eredményeiről lapzártakor még csak nem hivatalos eredmények ismertek: eszerint a reformerként ünnepelt Milo Djukanovic elnök vezette pártszövetség megszerezte az abszolút többséget, míg a Belgrád- és Milosevic-párti exelnökre, Momir Bulatovicra és sleppjére a választók valamivel több mint harmada szavazott.

Legkevesebb négyen sebesültek meg a hirtelen támadt viharos ünneplés során: Milo Djukanovic elnök hívei - ragaszkodva a hagyományokhoz - a rendelkezésükre álló nem kevés tűzfegyverből leadott lövésekkel adtak hangot afelett érzett örömüknek, hogy az első, egyelőre nem hivatalos eredmények szerint a három pártot tömörítő választási koalíció (amelyet szappanoperába illően Hogy jobban éljünk - Milo Djukanovic listának neveztek el) abszolút többséghez jutott a 78 tagú podgoricai parlamentben. A nagy riválisnak tartott - és a választási kampány idején jugoszláv miniszterelnökké avanzsált - exelnök, Momir Bulatovic pártja, a Szocialista Néppárt (SNP) a szavazatoknak mintegy harmadát szerezte meg, a harmadik a köztársaság elszakadását szorgalmazó Slavko Perovic Liberális Pártja (LSCG) lett a szavazatok - hétfő déli híradások szerint - valamivel több mint hat százalékával. A három pártszövetségen kívül - a választási törvény jóvoltából - csak az albán kisebbség öt képviselője juthat a parlamentbe az egyfordulós, listás választások után.

Pedig a 630 ezres lélekszámú köztársaságban szinte a választások napjáig azt sem lehetett tudni, hogy pontosan hányan vannak a szavazásra jogosultak, 424 ezren vagy majd´ 34 ezerrel többen; csak az utolsó pillanatban dőlt el: a választási bizottság nem engedi szavazni azokat, akiknek az igazolványszáma vagy a személyi száma a választási jegyzékben nincs pontosan feltüntetve. Azért, hogy Bulatovicnak kevesebb oka legyen megóvni a számára kedvezőtlen végeredményt.

Bulatovic ugyanakkor egészen sajátságosan őrködik a törvényesség felett: azzal, hogy szövetségi kormányfőként részt vesz a köztársasági választásokon, megsértette az alkotmányt. De ezen azért senki sem lepődött meg, hiszen Slobodan Milosevic, Jugoszlávia elnöke azért nevezte ki pártfogoltját a szövetségi kormány élére - a Crna Gora-i állami vezetés tiltakozása ellenére -, hogy zavart okozzon, és betegyen eddigi legkomolyabb riválisának, Milo Djukanovic Crna Gora-i elnöknek. Merthogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (SRJ) ott szakad, ahol senki sem remélte volna: a szerbek és Crna Gora-iak (akiknek léte szerb szemszögből problematikus kissé, de ezt most hagyjuk) nemrég még szentnek és megbonthatatlannak hitt testvérisége mentén.

A közelmúltig szintén kleptokratának mondott Djukanovic hozzávetőlegesen egy éve lett a szerbiai (és nyugati) demokraták és rendszerváltók reménysége. Szembefordult az addigi (Bulatovictyal közös) mentorával, Milosevictyel, és először távozásra szólította fel Szerbia elnöki posztjáról, majd ellenezte, hogy szövetségi elnökké válasszák. Az, hogy Djukanovic Crna Gora elnökévé jelöltette magát (és nyert), már több volt, mint hadüzenet. A Milosevic-Djukanovic szembenállása okozta válság Milosevic számára bizonyos tekintetben súlyosabb, mint a kosovói háború: a rendszer természetéről szól, arról, hogy Jugoszlávia képes lesz-e valamelyest is demokratizálódni.

A hagyományosan borúlátó balkáni politikatudorok - akik a jól értesült kőművesinasoktól a hivatásos politológusokig a populáció igen széles rétegeit reprezentálják - a Crna Gora-i választásokat előszeretettel nevezték történelmi léptékű eseménynek, amely hosszú távon nemcsak Jugoszlávia kisebbik tagköztársaságának, hanem a szövetségi államnak a sorsát is meghatározhatja. Miért is?

A közvélemény-kutatási adatok most először jelezték azt, hogy Crna Gora lakossága nem elsősorban Jugoszláviában látja az üdvözülést. Korai lenne arra számítani persze, hogy a föderáció szétesik, és Szerbia egyedül marad (Djukanovic maga is azt mondta, hogy a nagy diadal az lesz, ha majd egész Jugoszláviában győz a demokrácia), de Djukanovic ismételt jó szereplése figyelmeztetés Milosevicnek: felbukkant valaki, aki ismeri a játékszabályokat, és nem kívülről támad, hanem belülről bomlaszt, úgymond. Djukanovic a hatalom birtokában száll szembe Milosevictyel - és ez az, ami sikerre viheti.

Azért a jugoszláv elnököt sem kell félteni: Crna Gorában június hatodikától hadgyakorlatot tart a Jugoszláv Hadsereg (VJ) - nem mellékes, hogy a köztársaságban állomásozó második hadsereg vezetőit Belgrád megbízható káderekre cserélte; Bulatovic szövetségi kormánya megkísérelte egyesíteni a titkosszolgálatokat és megszerezni a félkatonai Területvédelem (TO) egységeinek nyilvántartását; Crna Gora és Albánia határán kiszélesítették a sávot, ahol csak a VJ intézkedhet.

Az elemzők evvel együtt nem háborúval, hanem hosszú, kimerítő - provokációktól sem mentes, de alapvetően politikai eszközökkel vívott - küzdelemmel számolnak Belgrád és Podgorica között.

- mj -

szerző
- mj -
publikálva
1998/23. (06. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...