Kosovo: Nem és nem

szerző
- mj -
publikálva
1998/15. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amíg Kosovo városaiban napok óta tüntetnek az albánok, Szerbia egy dicsőséges népszavazásra készül: április végén a szerbiai polgárok végre lehetőséget kapnak arra, hogy határozottan elutasítsák a kosovói válság megoldását célzó nemzetközi közvetítést.

Amíg Kosovo városaiban napok óta tüntetnek az albánok, Szerbia egy dicsőséges népszavazásra készül: április végén a szerbiai polgárok végre lehetőséget kapnak arra, hogy határozottan elutasítsák a kosovói válság megoldását célzó nemzetközi közvetítést.

Amikor ezek a sorok lapzártakor (kedden hajnalban) nagy nehezen szövegszerkesztőbe íródnak, a kosovói albánok túl vannak már a sorrendben negyedik tüntetésükön, és többségük otthon, a puha, meleg ágyban alszik (már aki: a Kosovói Tájékoztatási Központ, a KIC meg nem erősített értesülése szerint egy vidéki városban a rendőrség tizenhét tüntetőt őrizetbe vett).

A megmozdulások Pristinában a legnagyobbak, jelentések szerint naponta mintegy tízezer tüntető foglalja el a tartomány fővárosának egyetlen és legnagyobb sugárútját. A tiltakozók az Ibrahim Rugova vezette Kosovo Demokratikus Ligája (LDK) és más albán pártok felhívására vonultak az utcákra. Közben a szerbiai küldöttség szinte reflexből megy Pristinába, hogy ott ünnepélyes keretek között ne találkozzon a kosovói albán küldöttséggel, és egy üres teremben való ücsörgés után hazautazzon. Rugova szerint - egyben ő az úgynevezett Kosovo Köztársaság elnöke is - akciójukkal mindaddig nem hagynak fel, amíg Kosovo és a kosovói albánok ügye nem rendeződik (ami szerintük nem autonómiát, hanem Szerbiától független köztársaságot jelent), és Belgrád el nem fogadja, hogy az albán-szerb tárgyalások nemzetközi közvetítéssel folyjanak.

Mit mond erre Belgrád? Hallani sem akar róla - szerintük az albánoknak van autonómiájuk, csak nem élnek vele. Slobodan Milosevic, Jugoszlávia elnöke avval próbálja meg lehetetlenné tenni a harmadik fél (tulajdonképpen az Egyesült Államok) bevonását, hogy április 23-ára népszavazást írt ki. A szerbiai polgárok a referendumon nyilváníthatnak véleményt arról, elfogadják-e, hogy a kosovói kérdés megoldásában a külföld közvetítsen - a kérdés megfogalmazása ettől eltérő lehet, de ez a lényege; a hazaárulók igennel, a hazafiak nemmel szavazhatnak majd. A népszavazás kimenetele - a szerbiai vezetés egyöntetű véleménye szerint - nem lehet kétséges: az államilag ellenőrzött tévé és rádió naponta sugározza a referendum ötletét - és személy szerint Milosevic elnököt - üdvözlő, éltető megszólalókat.

Előre tudható volt az is, hogy a frissen alakult szerbiai kormány sem fogja tevékenységével a kedélyeket csillapítani: több hónapos vajúdás után - úgymond váratlanul - megalakult a vörös-barna koalíció, Milosevic szocialistái (SPS) és felesége, Mira Markovic kommunistái (JUL) az ultrasoviniszta Szerb Radikális Pártot (SRS) vitték a kormányba, a hírhedt Vojislav Seselj egy csapásra miniszterelnök-helyettes lett. Bámulatra méltó taktikai húzás volt ez: az egyesült szerb ellenzék felmorzsolódott, miután Vuk Draskovic Szerb Megújhodási Mozgalma (SPO) tárgyalni kezdett a koalícióról (majd semmit sem kapott, és a hitelét is elveszítette); Seselj - a leghangosabb bíráló - pedig szövetségessé avanzsált. A kormányalakítás stratégiai és hosszú távú hatásairól már megoszlanak a vélemények. Legyen elég a legborúlátóbb elemzést ismertetni e helyütt: a közel egymillió munkanélkülivel, gazdasági csőddel, elmaradt nyugdíjakkal, minden elképzelhető és elképzelhetetlen bajjal sújtott ország elégedetlenjei pajzsukra emelhetik az egyenlő szegénységet, közmunkákat és az "elvesztett szerb területek" visszaszerzését igérő, fasisztának elkönyvelt Seseljt.

Mi van eközben Kosovóban? Tüntetések, passzív ellenállás és alacsony intenzitású konfliktus: a Kosovo Felszabadítási Hadserege (UCK) fegyveresei szinte mindegyik körzetben felbukkantak. A jelek szerint egyelőre nem indítanak nagy támadást és nem szítanak általános fegyveres felkelést (valószínűleg sem a fegyverzetük, sem a létszámuk nincs meg még ehhez); pillanatnyilag terrorcselekményekkel - amikre a szerbiai rendőrség brutális gerillaellenes hadviseléssel válaszol - és járőrözéssel is beérik. A tartomány egyes részeit ők ellenőrzik; a viszonyokra jellemző, hogy Kosovóban már egy gyermekbénulás elleni oltás megszervezése sem egyszerű: helyszíni jelentések szerint Glodjane falu mellett álarcos UCK-fegyveresek feltartóztattak és több órán át vallattak egy védőoltást szervező szerb orvost és soffőrjét, majd elengedték őket.

A gyerekek érdekében, hisz´ emberek vagyunk.

- mj -

Szerbia: Autonómiaigények

Bár a kosovói válság homogenizálta a szerbeket - ezt sugallja az állami propagandagépezet, és ezt állítják a belgrádi székhelyű pártok -, ugyanakkor egyéb megoldatlan és lappangó feszültségeket, régi autonómiatörekvéseket is újra a felszínre hozott.

A szerbiai ellenzék egy részének álláspontja szerint a köztársaság közigazgatási rendszere rossz, és megérett a változásra. Az elégedetlenek hangja - miután a nemzetközi közösség a kosovói albánokkal való tárgyalásra akarja rábírni a szerb hatalmat - hangosabb, mint eddig bármikor; úgy látják, ez az utolsó lehetőség, hogy felszámolják a rezsim fojtogató ölelését és a Belgrád-központúságot (Szerbiában például még a helyi adók is sajátos utat járnak be: a pénz a fővárosba megy, ott a köztársasági szervek döntik el, kinek mennyit juttatnak vissza).

A Vajdaság nevű koalíció - és más ellenzéki pártok - tárgyalóküldöttsége, hírügynökségi jelentések szerint, hétfő óta Újvidéken várja a Szerb Köztársaság képviselőit. A párbeszéd fő témája a Vajdaság Szerbián belüli helyzete lenne, a kezdeményezők pedig a vajdasági szerb politikusok, akik az utóbbi időben egyre aktívabbak: a Kosovóról szóló népszavazást elutasítják - vagy az igen válasz mellett érvelnek -, és azt is szóvá tették, hogy a Jugoszláv Hadsereg egységeit kivonják a Vajdaságból annak ellenére, hogy fenntartására az északi tartomány polgárai áldoznak legtöbbet. A vajdasági küldöttség szerint a szerbiai vezetésnek nincs oka nem tárgyalni, hisz´ képesek naponta Pristinába utazni (ahol a kosovói albánok nem akarnak velük találkozni), evvel szemben az újvidékiek készek a párbeszédre, méghozzá közvetítők nélkül.

Szerbiai lapértesülések szerint délre is invitálnak egy belgrádi küldöttséget: a Sumadija koalíció és a sandzaki Demokratikus Akció Pártja (SDA) a köztársaság körzetesítéséről akarnak tárgyalni a sandzaki Novi Pazar és a sumadijai Kragujevac városokban. Elképzelésük szerint Sumadija (Szerbia szívében fekvő terület) és a Sandzak régió lenne, a Vajdaság és Kosovo autonómiát, Belgrád pedig különleges státust élvezne a köztársaságon belül.

Nem kell persze azt hinni, hogy a tárgyalások hamarosan elkezdődnek (ha egyáltalán valaha is); a kezdeményezések inkább jelzésértékűek: nemcsak Crna Gora elégedetlen a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban jelenleg uralkodó viszonyokkal, de Szerbián belül is vannak csoportok, amelyek újragombolnák a mellényt. A vajdasági, sandzaki és sumadijai politikusok nem elszakadni akarnak, csak demokratikusabbá és szabadabbá tenni Szerbiát.

Bosznia:Hol van Radovan?

A háborús bűnös Radovan Karadzic Belaruszba szökött. Nem szökött. A háborús bűnös Karadzic a meseszép Koreai Népi Demokratikus Köztársaság egyik eldugott kerek erdejében, egy pici, de összkomfortos faházában bujkál, üres óráiban hamuból lencsét válogat. Nem is: a háborús bűnös Karadzic palei otthonának csendjében kávézik. Vagy az otthonához közeli, szupertitkos és -biztos rejtekhelyre vonult vissza. A háborús bűnös Karadzic a megadás feltételeiről tárgyalt a hágai Nemzetközi Törvényszék képviselőivel. Egy pravoszláv országban szeretné börtönbüntetését tölteni. A felesége szerint nem adja meg magát. Nem jelezte Milosevic jugoszláv elnöknek sem, hogy kész bíróság elé állni. Amerikai ügyvédeket fogadott fel védelmére. Nem igaz, nem fogadott fel senkit. A háborús bűnös Karadzicnak hatágú farka és patája van, dús hajkoronája alatt teleszkopikus szarvak lapulnak, arcszesze kénkő szagú. A háborús bűnös Karadzic nem adhatja meg magát, mert a törzsi kötelékek - amelyek európai ésszel fel sem foghatók - ezt nem teszik lehetővé; egyébként egyazon klánból-törzsből származik, mint Milosevic (ez az elementáris erejű okfejtés a rádió Krónika című műsorában hangzott el, és csak az ünnepeknek köszönhető, hogy nem követte tömeghisztéria).

Nehéz elhinni, hogy az SFOR hírszerzése ne tudná pontosan, hol van az ősz költő-pszichopata: a Bosznia-szerte foganatosított rajtaütések és letartóztatások jelzik, hogy a nemzetközi haderő a kisebb játékosok mozgását is naprakészen feltérképezte. Amiért elfogására eddig nem került sor, annak egy költség-haszon elemzés lehet az oka: úgy ítélhették meg, hogy az akció túl sok áldozatot követelt volna mindkét oldalon - az amerikai katonák nem akarnak sem a Kongresszusban magyarázkodni, sem pedig az esetleg lázadó szerbekkel hadakozni. A békefolyamat egyelőre fontosabb egy személy elfogásánál, a háborús bűnös Karadzic eltűnt a nyilvánosság elől, semlegesítették.

Mindez nem jelenti azt, hogy futni hagynák, és nem tesznek lépéseket elfogására. A háborús bűnös Karadzic nem érezheti biztonságban magát: az SFOR páncélosai Pale utcáin gyakorlatoztak, a testőrségének zömét adó, különleges rendőri alakulatokat ellenőrzés alá helyezték (ami gyakorlatilag a felszámolásukat jelenti), politikai ellenlábasai pedig nemzetközi - pénzsegélyekben is megnyilvánuló - támogatást élveznek.

Lehet, hogy még nem szorul nyaka körül a hurok, és lehetnek persze alkukísérletek (vagy akár alkuk is), de akárhogy nézzük: a háborús bűnös Karadzic már jó ideje űzött vadállat.

szerző
- mj -
publikálva
1998/15. (04. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...