Ne tessenek megijedni az első blikkre túl töménynek tetsző előadói névtől: a rohadtul bugygyant, zajos funkot ígérő álnév az Oliver Bondzio-Ramon Zenker duót takarja, akik pályafutásuk korábbi szakaszában még Hardfloor néven bomlasztották destruktív nihilizmusra és hajnalig tartó szeletelésre amúgy is hajlamos közönségüket. Mesterségük címere a savdoboz, az emblematikus savas puttyogás ott figyel a Hardfloor fiúk New Order (Blue Monday) és Mory Kante (Yeke Yeke) remixeiben, meg az olyan alapvető partislágerekben, mint a Mahoganny Roots című afro-acid őrület. Nos, Bondzio és Zenker urak idővel lassítottak a tempón, előkerültek a tört ütemek meg egy új név (még egyszer azért nem írnám le), s mostanra már a második nagylemeznél tartanak. A Take Off Da Hot Sweater című új darab például ideális frissítő kánikulai körülmények esetére: downtempo hangulat, funkos lüktetés, dzsesszes futamok (hangminták), zsíros hiphop ütemek, miközben az ember nehezen tudja elhessegetni magától a gondolatot, hogy éppen egy sürgősen elkészítendő mozidarab zenéjét hallja - hogy mást ne mondjunk, az ironikus számcímeiben (Socks And Strings And SP12, Isolated Activewear stb.) a fogyasztói kultúrára reflektáló zeneanyag perfekt aláfestő muzsika lehetne egy alapvetően a plázák élővilágát prezentáló, TIT-jellegű, Spektrum tévés hangulatú akciófilmhez. Azért a dologhoz hozzátartozik az is, hogy a két gonosz német munkáiból valami egészen elementáris vidámság árad, s erre mintegy rájátszva előkerülnek gyermekkorunk kedvenc filmjeinek tipikus hangjai is: utoljára tán Bagaméri és Lópici Gáspár kalandjait kísérte ennyi elmebeteg analóg szintihang, továbbá ilyen lehetett volna a Kukori és Kotkoda, ha kicsit forróbb és keményebb alapokat nyomnak hőseink sütni való végtagjai alá. Az alacsony pH-jú körülményekhez szokott két imposztor persze képtelen végleg leállni: az alapvetően életvidám és határozottan szervesnek tűnő zene szövetét folyton áttöri a savas vartyogás - a német testvérek ilyenkor egy drótokból varrt másik világ 303-as basslinerre írt himnuszát játsszák nekünk, mintegy jelezvén: a végén úgyis a porszívók és a mikrosütők fognak triumfálni halhatatlan lelkünk fölött.
