Lemez: Alacsony pH, magas kalória (Dadamnphreaknoizphunk: Take Off Da Hot Sweater)

  • Antal István
  • 2002. június 20.

Zene

Ne tessenek megijedni az első blikkre túl töménynek tetsző előadói névtől: a rohadtul bugygyant, zajos funkot ígérő álnév az Oliver Bondzio-Ramon Zenker duót takarja, akik pályafutásuk korábbi szakaszában még Hardfloor néven bomlasztották destruktív nihilizmusra és hajnalig tartó szeletelésre amúgy is hajlamos közönségüket. Mesterségük címere a savdoboz, az emblematikus savas puttyogás ott figyel a Hardfloor fiúk New Order (Blue Monday) és Mory Kante (Yeke Yeke) remixeiben, meg az olyan alapvető partislágerekben, mint a Mahoganny Roots című afro-acid őrület. Nos, Bondzio és Zenker urak idővel lassítottak a tempón, előkerültek a tört ütemek meg egy új név (még egyszer azért nem írnám le), s mostanra már a második nagylemeznél tartanak. A Take Off Da Hot Sweater című új darab például ideális frissítő kánikulai körülmények esetére: downtempo hangulat, funkos lüktetés, dzsesszes futamok (hangminták), zsíros hiphop ütemek, miközben az ember nehezen tudja elhessegetni magától a gondolatot, hogy éppen egy sürgősen elkészítendő mozidarab zenéjét hallja - hogy mást ne mondjunk, az ironikus számcímeiben (Socks And Strings And SP12, Isolated Activewear stb.) a fogyasztói kultúrára reflektáló zeneanyag perfekt aláfestő muzsika lehetne egy alapvetően a plázák élővilágát prezentáló, TIT-jellegű, Spektrum tévés hangulatú akciófilmhez. Azért a dologhoz hozzátartozik az is, hogy a két gonosz német munkáiból valami egészen elementáris vidámság árad, s erre mintegy rájátszva előkerülnek gyermekkorunk kedvenc filmjeinek tipikus hangjai is: utoljára tán Bagaméri és Lópici Gáspár kalandjait kísérte ennyi elmebeteg analóg szintihang, továbbá ilyen lehetett volna a Kukori és Kotkoda, ha kicsit forróbb és keményebb alapokat nyomnak hőseink sütni való végtagjai alá. Az alacsony pH-jú körülményekhez szokott két imposztor persze képtelen végleg leállni: az alapvetően életvidám és határozottan szervesnek tűnő zene szövetét folyton áttöri a savas vartyogás - a német testvérek ilyenkor egy drótokból varrt másik világ 303-as basslinerre írt himnuszát játsszák nekünk, mintegy jelezvén: a végén úgyis a porszívók és a mikrosütők fognak triumfálni halhatatlan lelkünk fölött.
Ne tessenek megijedni az első blikkre túl töménynek tetsző előadói névtől: a rohadtul bugygyant, zajos funkot ígérő álnév az Oliver Bondzio-Ramon Zenker duót takarja, akik pályafutásuk korábbi szakaszában még Hardfloor néven bomlasztották destruktív nihilizmusra és hajnalig tartó szeletelésre amúgy is hajlamos közönségüket. Mesterségük címere a savdoboz, az emblematikus savas puttyogás ott figyel a Hardfloor fiúk New Order (Blue Monday) és Mory Kante (Yeke Yeke) remixeiben, meg az olyan alapvető partislágerekben, mint a Mahoganny Roots című afro-acid őrület. Nos, Bondzio és Zenker urak idővel lassítottak a tempón, előkerültek a tört ütemek meg egy új név (még egyszer azért nem írnám le), s mostanra már a második nagylemeznél tartanak. A Take Off Da Hot Sweater című új darab például ideális frissítő kánikulai körülmények esetére: downtempo hangulat, funkos lüktetés, dzsesszes futamok (hangminták), zsíros hiphop ütemek, miközben az ember nehezen tudja elhessegetni magától a gondolatot, hogy éppen egy sürgősen elkészítendő mozidarab zenéjét hallja - hogy mást ne mondjunk, az ironikus számcímeiben (Socks And Strings And SP12, Isolated Activewear stb.) a fogyasztói kultúrára reflektáló zeneanyag perfekt aláfestő muzsika lehetne egy alapvetően a plázák élővilágát prezentáló, TIT-jellegű, Spektrum tévés hangulatú akciófilmhez. Azért a dologhoz hozzátartozik az is, hogy a két gonosz német munkáiból valami egészen elementáris vidámság árad, s erre mintegy rájátszva előkerülnek gyermekkorunk kedvenc filmjeinek tipikus hangjai is: utoljára tán Bagaméri és Lópici Gáspár kalandjait kísérte ennyi elmebeteg analóg szintihang, továbbá ilyen lehetett volna a Kukori és Kotkoda, ha kicsit forróbb és keményebb alapokat nyomnak hőseink sütni való végtagjai alá. Az alacsony pH-jú körülményekhez szokott két imposztor persze képtelen végleg leállni: az alapvetően életvidám és határozottan szervesnek tűnő zene szövetét folyton áttöri a savas vartyogás - a német testvérek ilyenkor egy drótokból varrt másik világ 303-as basslinerre írt himnuszát játsszák nekünk, mintegy jelezvén: a végén úgyis a porszívók és a mikrosütők fognak triumfálni halhatatlan lelkünk fölött.

Minek

Combination Records/Deep Destribution, 2002

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.