"Ahogy hallgattam Stoiber úr felszólalását, rájöttem, mennyire akarja a győzelmet, és milyen csapnivaló kancellár lenne - kezdte beszédét Gerhard Schröder a német választások előtti utolsó parlamenti ülésnapon. - Elnéztem az ellenzéki kollégák arcát, és láttam, arról álmodoztak: bárcsak Angela Merkelt küldték volna versenybe." A szociáldemokrata kancellár nyeregben érzi magát. Nyolc nappal a választások előtt a ZDF közszolgálati televízió bejelentette: az általuk megrendelt kutatás szerint a szociáldemokrata párt (SPD) átvette a vezetést. Épp időben: a kereszténydemokrata-keresztényszociális (CDU-CSU) unió január óta állt az élen, sőt tavasszal már hét százalékra nőtt az előnyük.
Mindenkinek megvan az ára
A parlament utolsó ülése biztosan lezárt egy korszakot. Helmut Kohl végleg megválik a német törvényhozástól. Két hete képviselőtársaival ebédelt a Bundestag éttermében, és a parlament szocdem elnökéről értekezett: "Thierse a legrosszabb elnök Hermann Göring óta." Nem volt szerencséje, két újságíró ült a szomszéd asztalnál. Schröder az elmúlt hetekben nem valamiféle politikai mondanivalóval hozta be hátrányát: a segítség föntről érkezett. Először jött a pusztító áradás a volt NDK-ban, aztán az Egyesült Államok keményített be Irakkal szemben, végül pedig maga Kohl adott alá lovat.
Amikor januárban a CDU-CSU- koalíció Edmund Stoibert jelölte kancellárnak, Schröder tanácsadói fellélegeztek. Úgy okoskodtak: a bajor polarizálja majd a társadalmat, ezért a kampány középpontjába a szociális értékeket kell helyezni. Stoiber azonban balról előzte a szociáldemokratákat; kampányigazgatója, a Bild című bulvárlap volt főszerkesztője - aki a jelölt alsónadrágjának a színét is szereti megszabni - nagy esélyest faragott a müncheni aktakukacból. Két hónapja Schröder saját bevallása szerint is mélypontra jutott. Veszni látta a kancellári posztot, s a depresszió előszele kapta el. Aztán leszakadt az eső, és felvette a gumicsizmát.
Háromnyelvű mérleg
A közvélemény-kutatók ugyan mást és mást állítanak a két nagy néppárt közti különbségről, az azonban bizonyosnak látszik, hogy a kis pártok döntenek majd a kancellár személyéről. A konzervatívok a liberálisokban bízhatnak. A néhány hónapja még önbizalommal teli Szabad Demokrata Párt (FDP) 18 százalékos eredményt tűzött célul maga elé, és kancellárjelöltté választotta elnökét. Szeptember 22-én - a német választásokon először - három hivatalos kormányfőjelölt áll rajthoz (e cím nem jár automatikusan a pártok listavezetőjének). Guido Westerwelle egy sárga lakókocsiban ("Guido-Mobil") járta az országot a szavazatokért, még a német Big Brother-házba is beköltözött néhány napra. Helyettese, Jürgen Möllemann repülőgépből kiugorva vette célba a kampányrendezvényeket. A sárga ernyőn feszítő hatalmas 18-as akkora önbizalmat adott neki, hogy egy pontosan megrendezett botránnyal megkóstolta a németországi zsidó közösség vezetőjét is. És lőn: az antiszemitizmus vádja a holland politikus, Pim Fortyun meggyilkolásának táján még növelte is a liberálisok rokonszenv-indexét. Az FDP-t azonban elmosta az árvíz. A liberálisok stratégiája arra épült, hogy a politikát szórakoztatóipari termékként adják el a fiataloknak. Drezdát kiöntötte az Elba, a Deutsche Bundesbahnt forintban számolva 250 milliárdnyi kár érte; a munkanélküliek száma négymillió, és háború fenyeget Irak ellen - mindeközben Guido örök jókedvre kárhoztatva járta az ország strandjait. A liberálisok két hónap alatt szavazóik 40 százalékát vesztették el, 12-ről 7 százalék környékére süllyedtek. Esélyeiket tovább rontja, hogy nem hajlandók nyilatkozni a lehetséges koalíció kérdéséről. Aki váltást akar az ország élén, nem bízhat többé a liberálisokban.
A zöldek kampányának üzenete egyszerű: Joschka. Fischer külügyminiszter Németország legnépszerűbb politikusa (78 pont), pártja a környezetvédelem mellett az utóbbi hónapokban rágyúrt a marihuána legalizálására és a demokrácia kiszélesítésére. Egyetlen mondanivalójuk valójában Fischer, és úgy tűnik ez elegendő is - négy hét alatt másfélszeresére, 7,5 százalékra tudták növelni támogatottságukat.
Gysike és a gőzeke
Az igazi mumus és fekete ló a keletnémet kommunista utódpárt. A nyugati, mondhatni eneszkás pártok egyöntetűen elzárkóznak minden együttműködéstől. Még akkor is, ha a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) már rég nem kiérdemesült komcsi exapparatcsikok gyülekezete. Vezetői átlagéletkora negyven év, profiljuk a pacifizmus. Így a háborús hangulat az ő malmukra is hajt némi vizet: mozognak a küszöb körül. Kampánytaktikájuk egyszerű: megtámadtak hét egyéni választókörzetet, amiből hármat kell besöpörni a biztos bejutáshoz. Két kelet-berlini körzetben biztos a győzelmük: 45 százalékon állnak. Gondjuk, hogy a parlament létszámát épp az előző törvényhozás csökkentette, ez az északi és keleti szavazóknak hátrányos. Berlinben két PDS-körzet is nyugati területekkel bővült, és veszett el a vörösök számára.
Ha a PDS mégis sikeresen veszi az akadályt, valószínűleg sem a konzervatív-liberális, sem a szociáldemokrata-zöld koalíció nem rendelkezik majd többséggel. Ez esetben az egyik lehetőség a nagykoalíció, amelyik életképtelen, vagy a szociáldemokrata-liberális-zöld kormány, amelyik irányíthatatlan.
Gergely Márton
A választási rendszer
A német és a magyar választási rendszer sok tekintetben hasonlít egymásra, ami nem is csoda, hiszen a rendszerváltás hajnalán a magyar kerekasztal lovagjai e mintát tekintették mérvadónak. A német szavazó is két X-et húzhat a lapra, egyet az egyéni jelölt, egyet a tartományi pártlista mellé. A szavazás azonban eldől egyetlen menetben. A tudományosan megfogalmazott különbség: a magyar rendszer kompenzál, a német arányosít. Vagyis.
A 299 egyéni mandátumot egyszerű többséggel lehet megszerezni. Amelyik jelölt körzetében akárcsak egyetlen szavazattal többet kap, már viszi is a mandátumot. Miután kiosztották az egy híján háromszáz helyet, összeszámolják a pártokra és jelöltjeikre leadott szavazatokat. Ha a szociáldemokraták országosan 40 százalékot értek el, ezzel az aránnyal pontosan megegyező számú széket kapnak a parlamentben. A szabály természetesen csak azokra a pártokra érvényes, amelyek átlépik az ötszázalékos küszöböt. Ezt az akadályt azonban megkerülheti az a párt, amelyik három egyéni körzetben győzelmet tud szerezni.
Az arányos mandátumelosztás érdekében a német parlament összlétszámát csak hozzávetőleg állapították meg. Ha egy párt ugyanis "túlnyeri" magát az egyéni körzetekben, a képviselők számát úgy bővítik a többi párt javára, hogy a pontos százalékeloszlás helyreálljon. A Bundestag így minimum 598 (299 egyéni + 328 listás) képviselővel vág neki a következő négy évnek, de adott esetben lehetnek tízzel többen is. A konyhai matematika szerint a német rendszerben 1998-ban például Horn Gyula nyerte volna a választásokat, és folytathatta volna munkáját a szocialista-liberális koalíció. Idén áprilisban pedig az összes szavazatot tekintetbe véve 1-2 székkel több járna a szocialistáknak, mint a Fidesznek az MDF-fel együtt, a két kormánypártnak pedig tíz helyett majd huszonöt mandátumos többsége lenne.
Voksgyártó automata
A német honlapok is ráfeszültek a választásokra. A "Darth Vadert kancellárnak" típusú baromságok mellett a legérdekesebb honlap a Wahl-O-Mat (www.wahlomat.de). Az oldalon 27 kérdés sorakozik, amelyekre négy válaszlehetőség kínálkozik: igen, nem, semleges, nincs vélemény.
Legalizálni kell a marihuánát.
A sorkötelességet váltsa fel a hivatásos hadsereg.
Csökkentsék a legmagasabb keresetűek adóját.
Azonos jogi megítélés alá essen az egyneműek házassága.
A NATO-ból ki kell lépni.
Engedélyezzék a humán génkutatást.
A program arra is megkéri a felhasználót, jelölje meg a számára legfontosabb témákat, amelyeket hangsúlyosabban számít be. A kitöltés után megtudjuk, melyik pártra kell szavaznunk. A választási automata pontosan megadja, miben egyezik a véleményünk az öt nagy párttal.
Eddig egymillióan töltötték ki az ívet. Az összesített eredmények alapján a gép az emberek 29 százalékának ajánlotta a kormányzó szociáldemokratákat, 28 százalékuknak pedig a liberálisokat. A zöldek a harmadikok (20 százalék), a konzervatívok a negyedik helyen szerénykednek 12 százalékkal, mindössze egy százalékkal előzve meg az exkommunistákat.
