- mlf -

Két hónap hallgatás után, január 18-án került ismét adásba a Bumeráng. A két műsorvezetőt a váltás hátteréről, az új piaci helyzetről, terveikről kérdeztük.

Sanya és Veréb egy kőmorzsoló üzem sarkában húzza meg magát, egy rozoga bádogkunyhóban. Kivert kutyák közt rugdosnak egy vacak labdát, cigiznek, mocskos lábosokban főzőcskéznek, néha befűtenek a vacak kazánba. Este leittasodnak, artikulálatlan hangon veszekszenek, majd elsírják magukat. Időnként feltűnik egy bőrkabátos alak, parancsokat és munkát osztogat, amit vagy elvégeznek, vagy nem. Fizetést úgysem kapnak érte.

Sean McAllistert Japánba küldte a BBC, hogy csináljon egy filmet Tokióról. Aztán találkozott Naokival, az 56 éves hajléktalannal és ifjú barátnőjével, az alkoholtól puffadt arcú Yoshie-val. Az ő vergődésüket, nyomorúságukat izgalmasabbnak találta, így rájuk állt egy olcsó kézikamerával. Dobog a didaxis patája, a naiv brit rácsodálkozik a japán kapitalizmusra: a világ második leggazdagabb országában is élnek szegények. Persze nem úgy, mint a napi egy dollárból élő afrikaiak.

"Hagyjatok már, nincs időm ilyesmikre. Egyébként is miről akartok meggyőzni?" - vágja a kamerába Cornel Burtica volt miniszterelnök-helyettes, mikor bejátszanak neki néhány 1977-es felvételt.

Kitart az év elején kidolgozott kampánystratégiája mellett a Magyar Szocialista Párt: a lanyha mozgósítással, az unalmas plakátokkal, hirdetésekkel, a kedélyeket csillapító szlogenekkel az igenek számát és a szavazási hajlandóságot próbálják mérsékelni. Az új jelszó: "Az is velünk van, aki nem megy el szavazni."

Múlt csütörtökön körülnéztünk a fővárosban. Nagy meglepetések nem értek bennünket.