Magyar Narancs: Már tavaly novemberben hallani lehetett, hogy a Neóval tárgyalnak. Miért ment ilyen nehezen az egyezkedés?
Bochkor Gábor: Nem ment nehezen, de nem csak a Neóval tárgyaltunk. Aki él és mozog a rádiós piacon, megkeresett minket, az első hetek ezzel mentek el.
Boros Lajos: Meghallgattunk mindenkit, senkinek sem mondtunk látatlanban nemet.
MN: Kikkel tárgyaltak?
BG: Többek között a Juventusszal, a Rádió1-gyel, de a Klub Rádió is hívott minket. A Class kivételével szinte mindenkivel leültünk, vélhetően a Class is csak azért maradt ki, mert nekik már az induláskor kész terveik voltak, megvolt, hogy kiket és mit akarnak a reggeli műsorsávban. A Sláger sem engedett el egyből, aláírt szerződésünk volt velük ez év végéig hat hónapos opcióval. Ráadásul az Emmisnek voltak netes tervei, felmerült, hogy összevonnak különböző kisebb frekvenciákat és szindikálják a műsort. Van egy fickó, akinek állítólag az a mániája, hogy vidéki frekvenciákat vásárol össze. Már egész jó a lefedettsége, talán ötven százalék feletti. Most nagyon jó helyzetbe került, mindenki - így a Sláger is - hozzá fordult. Persze ez még nem jelent semmit, hiába a nagy lefedettség, ha közben a városok közt hatalmas foltok vannak. A hallgatók nagy része ugyanis az autósok közül kerül ki.
BL: Felmerült, hogy összehozunk egy saját rádiót. Néztünk szabad frekvenciákat, befektetőkkel tárgyaltunk: ez egy olyan szindikált verzió lett volna, mint a Juventusé. Egyébként a Rádió1 nagyon erős vetélytársa volt a Neónak, de a Juventus is kész volt megadni azt az összeget, amit kértünk. Elsősorban aszerint döntöttünk, hogy melyik a biztosabb, a stábunk egészének kedvező megoldás.
BG: Időre volt szüksége a Neónak is, hogy az infrastruktúrát, a stúdiót előkészítse a Bumerángnak. Ez tíz napot vett igénybe a szerződés aláírása után.
MN: Októberben nyerték meg a pályázatot. Miért volt ennyire félkész állapotban a Neo?
BG: Azt mondják, meglepte őket a pályázat eredménye, nem számítottak győzelemre. Érdekes viszont, hogy a Classnál már meg voltak rendelve a különféle berendezések még az eredmény kihirdetése előtt.
MN: Állítólag a Neo Hajós Andrással - aki korábban rendszeresen kritizálta a kereskedelmi rádiókat - akart reggeli műsort készíteni. Milyen érzés, hogy "kiütötték" őket?
BG: Nem mi ütöttük ki őket, az első hetekben a Neo is tudta, hogy nem lehet száz százalékra venni az érkezésünket. Nyilván ők is tanakodtak azon, hogyan alakítsák a műsorfolyamukat. Még ha átmeneti jelleggel is, de valamit keresniük kellett. Én úgy tudom egyébként, hogy Hajósékkal tárgyaltak ugyan, de nem tudtak megegyezni.
MN: Hogyhogy elengedte végül a Sláger a Bumerángot?
BG: A Sláger viszonylag sokáig tárgyalt a Roxyval. Már-már meg is egyeztek, és úgy volt, hogy az előbb említett a vidéki frekvenciákat is megszerzi. Ám az Emmis amerikai központjában végül úgy döntöttek, hogy ez a koncepció túl kockázatos, nem érdemes pénzt fektetni bele. Ekkor, november végén hívott fel Barbara Brill, és jelezte, hogy elengednek bennünket.
MN: Nagyon sokáig azt hangsúlyozták, hogy a Neo egy politikai alku következtében nyerte el, nyúlta le a Sláger frekvenciáját. Nem érzik cikinek a váltást?
BG: Nincs okom kételkedni abban, amit a Sláger vezetői meséltek a politika nyomulásáról. A médiahatóság döntéséről azóta sem változott a véleményem. Ugyanakkor többször elmondtuk, mi nem haragszunk a nyertes rádiókra, nem ők a mi ellenségeink. Sőt nyíltan felvállaltuk, közöltük, hogy tárgyalunk a Neóval. Sokakkal ellentétben mi a régi adónk elhallgatása előtt nem kötöttünk titkos megállapodásokat, nem cseréltük le egyik napról a másikra a mezt.
MN: Mit szólnak ehhez a rajongóik? Nemrég még a Neo felgyújtását tervezték.
BL: Folyamatosan tartottuk velük a kapcsolatot, figyeltük a fórumokat. Amikor kiment a hír, hogy a Neóhoz jövünk, persze megkaptuk, hogy árulók vagyunk. Mások rávágták, hogy ezt az ajánlatot el kell elfogadni, mert ha nem, akkor mi lesz a vidékiekkel.
BG: Nem mondhattunk le a fél országról. Nagyon komoly, ésszerű okok miatt döntöttünk úgy, hogy a Neóval szerződünk.
MN: A korábbi rádiójuk épp pereskedik a Neóval, ráadásul egy nappal adásba kerülésük után pert nyert a Sláger az ORTT-vel szemben. Nem kellett volna megvárni legalább az ítéletet?
BL: A Sláger nem várta el tőlünk, hogy a pereskedés végéig maradjunk. Tudták, hogy nem tehetik meg ezzel a csapattal, amelyik enynyire dübörög, hogy hosszú időre kivonják a piacról. Ennél a műfajnál nem lehet hónapokat kihagyni, ezzel a két hónappal pont a határon voltunk. Az is egy rizikó, hogy jön valaki más, és bebizonyítja, hogy jobb nálad, mire visszatérnél, már nincs hova. Nem lehet kiszámítani, hogy a pereskedésnek mikor lesz vége, lehet, hogy évekig elhúzódik. Ráadásul a jelenlegi ítélet csak első fokú, még nem jogerős.
BG: Barbara Brill-lel és Kádár Tamással (a Neo mögött álló Est Media Group igazgatója - a szerk.) is megbeszéltük, hogy mi lesz akkor, ha valamilyen jogi csoda folytán a Sláger visszakapná a frekvenciát. Az is felmerült, hogy foglaljuk szerződésbe, ebben az esetben visszatérünk a régi adónkhoz. Persze ez teljesen felesleges, hiszen ha a Sláger győzne, akkor a Neo frekvenciát veszítene - sokkal fontosabb, hogy ezt mindkét féllel kibeszéltük.
MN: Mennyire lesz neós a Bumeráng?
BG: Most van először feketén-fehéren kimondva a szerződésünkben, hogy teljes autonómiát élvezünk. Semmilyen politikai tartalmat nem kérhetnek tőlünk, nincs beleszólásuk a műsorba. Persze próbálunk egybeforrni, de míg mögöttünk rengeteg tapasztalat, kiforrott know-how áll, ők csak most indultak.
MN: Sikerült áthozni a teljes stábot?
BG: A hírolvasónk, Gombos Edina kivételével mindenkit. Megjelentek mindenféle hírek arról, hogy az átvételünk miatt több embert ki kellett rúgni a Neótól - úgy látom, hogy egyre többen vannak, akik minket piszkálva próbálják promotálni magukat. A legfurcsább, hogy a vetélytársaink foglalkoznak velünk a legtöbbet. Tényleg volt elbocsátás, de közben húsz embernek ismét munkát adtunk.
MN: Hallani, hogy áruba bocsátják az FM1 konzorcium 75 százalékát. Mi történik, ha az új tulajdonos vállalhatatlan lesz?
BL: Nem hallottunk még erről, persze a rizikó fennáll. A Danubiusnál kétszer volt tulajdonosváltás, amíg ott voltunk, de a programon belül változás nem történt.
MN: Nem akarnak tulajdonrészt vásárolni a Neóból?
BG: Nem merült fel bennem (közben Boros is nemet int). A befektetési tanácsadóm azt mondta, hogy ezeken a részvényeken sokat lehet nyerni, de bukni is, inkább nem vágok bele.
MN: Több mint tíz éve csinálják, nem fáradt el a műsor?
BG: Ebben a váltásban egy jó azért van: lendületet adott. Új kihívás, új versenyhelyzet. Jó volt látni, hogy milyen kedvvel ültek be múlt hétfőn a kollégák a stúdióba. Olyan kedvvel, amit korábban néha mesterségesen kellett előállítani ahhoz, hogy az a fáradtság, amiről beszélt, ne legyen úrrá rajtunk.
BL: Ötletben nincs hiány. Én még mindig azon a szeretethullámon lebegek, amit ez a két hónapos hallgatás kihozott a törzshallgatóinkból - okkal lesz kéthetes a Mosoly-turné. Nagyon örülök, hogy a Lali király is helyet kapott a Neón vasárnaponként. 'szinte leszek, eredetileg nem ragaszkodtam hozzá, nekem az a műsor egyfajta kreatív szelep, ahol a Bumerángra rá nem erőltetett ötleteimet megvalósítom. De felajánlották a helyet, és én kaptam a lehetőségen.
MN: Mennyire esett vissza a hallgatottság?
BG: Jelentek meg újságcikkek arról, hogy eltűnt kétmillió hallgató, de a hivatalos rádiós mérés eredménye még nincs meg, hetek múlva többet tudunk. Szerencsétlenségünkre pont a kezdésünk előtt és az indulásunk utáni héten mértek, nyilván ez meg is fog látszódni a felmérés eredményén.
