"Hagyjatok már, nincs idõm ilyesmikre. Egyébként is mirõl akartok meggyõzni?" - vágja a kamerába Cornel Burtica volt miniszterelnök-helyettes, mikor bejátszanak neki néhány 1977-es felvételt. Burtica szabad ember, tévémûsorokban lép fel, s a rendszer rémtetteirõl mesél. Ilie Merce rágyújt, és idegesen dobol az ujjaival, amikor a 89-es temesvári vérengzés hangjait hallgatja. Majd beül a parlamenti ülésterembe, a Nagy Románia Párt padsoraiba. Merce a Securitate azon részlegét vezette, amely a Szabad Európa Rádió román adását igyekezett elhallgattatni, emberei újságírókat vertek az utcán, több szerkesztõt rejtélyes betegség vitt el. Carlos, a Sakál 1981-ben - mondja a filmeseknek - román megrendelésre robbantotta fel a SZER cseh részlegét (elnézte a házszámot). Ceausüescu maroknyi ellenzéke nem volt olyan jól eleresztve, mint a rendszer magyar bírálói: a SZER volt az egyetlen fórumuk. Sõt, az egyetlen mentsváruk: ha írásaikat a müncheni stúdióban felolvasták, remélhették, hogy a nyugati közvéleménytõl tartó Secu nem öli meg õket, csak megveri. Napjainkban pedig a rádió archívuma az egyetlen bizonyíték, hogy nem mindenki fásult bele az évtizedes elnyomásba, hogy Kelet-Európa legintaktabb diktatúrájában is voltak ellenállók. Bár a másfél órás doku zömét "beszélõ fejek" adják, játékfilmeket meghazudtolóan izgalmas. A végkövetkeztetés közhely, de igaz: Románia egy a következmények nélküli kelet-európai országok közül. Az utolsó kockákon a párizsi börtönben ücsörgõ Sakál hüledezik, hogy a Secu vezére, Nicolae Plesüit*a még mindig szabadlábon van.
Verzió filmfesztivál, november 4-9., a Toldiban és a Cirkóban
*****
