Japán románc

  • - mlf -
  • 2009. október 29.

Film

Sean McAllistert Japánba küldte a BBC, hogy csináljon egy filmet Tokióról. Aztán találkozott Naokival, az 56 éves hajléktalannal és ifjú barátnőjével, az alkoholtól puffadt arcú Yoshie-val. Az ő vergődésüket, nyomorúságukat izgalmasabbnak találta, így rájuk állt egy olcsó kézikamerával. Dobog a didaxis patája, a naiv brit rácsodálkozik a japán kapitalizmusra: a világ második leggazdagabb országában is élnek szegények. Persze nem úgy, mint a napi egy dollárból élő afrikaiak.
Sean McAllistert Japánba küldte a BBC, hogy csináljon egy filmet Tokióról. Aztán találkozott Naokival, az 56 éves hajléktalannal és ifjú barátnőjével, az alkoholtól puffadt arcú Yoshie-val. Az ő vergődésüket, nyomorúságukat izgalmasabbnak találta, így rájuk állt egy olcsó kézikamerával. Dobog a didaxis patája, a naiv brit rácsodálkozik a japán kapitalizmusra: a világ második leggazdagabb országában is élnek szegények. Persze nem úgy, mint a napi egy dollárból élő afrikaiak. Naokiéknak van autójuk, mobiltelefonjuk, egy tíz négyzetméteres "lakásuk", tucatnyi elektronikus kütyüjük, isznak, esznek rendesen. Sőt, munkájuk is van, és éppen ez a bökkenő. Yoshie napi tizenöt órát dolgozik három állásban - éjjelenként gazdag, nős üzletemberek szexmentes társalkodónője -, az egykoron tehetős bártulajdonos, Naoki egy postahivatalban gályázik. Szigorú szamuráj főnöke a kötelező reggeli torna után rendszeresen a földbe döngöli, amiért az előző nap nem termelt elég profitot. Yoshie-nak nincs ideje azon gondolkodni, hogy boldog-e, a házimunkát végző Naoki viszont - egy japán férfitól szokatlanul - folyton morfondírozik és nosztalgiázik, közben egyik cigiről gyújt a másikra. Régen két cége volt, drága kocsival furikázott, most egy nő tartja el. Hol hibázik a rendszer, miért tömeges jelenség az öngyilkosság Japánban? Vajon miért ragaszkodik hozzá egy 29 éves nő, holott még csak fel sem áll neki? Biztos benne, hogy Yoshie már gyűlöli, retteg, hogy egyszer otthagyja, elköltözik a szüleihez. Ha így lesz, biztos, hogy az utcára kerül, oda a megélhetése.

A két figura őszinteségéhez nem férhet kétség, a saját poénjain Cukorfalat módjára nevetgélő Naoki rendesen pörgeti a filmecskét - a rendező helyett. McAllister ugyanis nem sok energiát, nulla háttérmunkát feccölt bele: nem ártana, ha a látószög néha az egyediről az általánosra tágulna, mert így a félidőtől a mondanivaló már csak ismétli önmagát. Leszámítva a végére betárazott fordulatot, a happy end ígéretét.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.