Ahogy örömömben csavarogtam ezen az utcán, csak most lettem figyelmes egy apróságra, ami jókedvemet egyik pillanatról a másikra elrontotta. Új utcanévtáblák függtek a régiek fölött. Már nem Károlyi Mihály állt rajtuk, hanem csak Károlyi.
Forró vízben fekszem. Fölöttem a szabad ég, szívemben dobogás. Tudom, hogy rengeteg gondom van, de ebben a gyógyító termállében, a jász metropolis peremén majdnem minden rendben van, boldog ember vagyok, mert végre megint ember.
Pedig mennyire tudtak beszélni a magyarok, amikor fogságban voltak! Ismerem az országot 1974 óta, akkor láttam azt, amit soha előtte vagy utána nem láttam a világon: itt beszélt mindenki mindenkivel.